Már önmagában a kultúrák közötti átjárás miatt izgalmasnak ígérkezett a ZKM, vagyis a Zágrábi Ifjúsági Színház budapesti vendégjátéka. A magyar születésű, később Svájcban élő Kristóf Ágota klasszikusa, A nagy füzet francia nyelven íródott, először Párizsban jelent meg 1986-ban, azóta pedig nagy utat járt be: negyven nyelvre lefordították, több országban kötelező olvasmány.

A magyar iskolákban „csak” ajánlott, itthon viszont – a nagy sikerű színpadi adaptációk mellett – Szász János rendezésében, Molnár Piroska főszereplésével film is készült belőle. Ennek a többször újragondolt történetnek egy sokadik, ezúttal Lana Šarić dramaturg és Edvin Liverić rendező által megálmodott változata mutatkozott be tehát a Radnóti Színházban, méghozzá horvát nyelven, magyar felirattal.

Ez a változat sem okoz csalódást, a történet a balkáni kultúrába ágyazva is működik. Aki nem ismeri az írónő élettörténetét, legkésőbb a zsidó származású suszter elhurcolásakor kitalálhatja, hogy a regény a második világháború idején játszódik, a helyszín viszont a könyvben sincs megnevezve, csak annyit sejthetünk, hogy valahol Kelet- vagy Kelet-Közép-Európában vagyunk, egy határ menti kistelepülésen.

Tehát több értelemben is a periférián, ami lehetne akár az azóta felbomlott Jugoszlávia is, a második világháború helyére pedig behelyettesíthetnénk a délszláv háborút. A minimalista próza ugyanis a mindenkori háborúk kegyetlenségről mesél, és valami még általánosabbról: arról, hogyan alkalmazkodik az ártatlannak született gyermek egy számára ellenséges közeghez, és hogyan válik még a környezeténél is kegyetlenebbé.

A főszereplő ikerpár kevés kapaszkodót talál az életben – kizárólag egymásra számíthatnak. Édesapjuk katonáskodik, édesanyjuk a háború veszélyei elől a vidéki nagymamánál rejti el két fiát. A falusi öregasszony, a környéken csak boszorkaként emlegetett nagymama ugyanolyan idegen a gyerekek számára, mint mindenki más az őket körülvevő világból. Nem csak nyers és idegen, kimondottan cinikus és gonosz is: szukafattyaknak nevezi őket, rejtegeti előlük az édesanyjuktól érkező leveleket és csomagokat, és akkor süt csirkecombot, amikor a fiúk éppen koplalnak, holott sosem vág tyúkot.

A koplalás az ikrek önsanyargató gyakorlatainak része. Az éhség, a fájdalom elviselésére képezik magukat és egymást, miközben autodidaktaként pallérozzák elméjüket is. Olvasnak és írnak. Egy titkos füzetbe jegyeznek le mindent, ami történik velük, kizárólag a szikár tényekre szorítkozva. A tárgyakkal, emberekkel, eseményekkel kapcsolatban csak azt írhatják le, amit látnak és hallanak, a feljegyzésekben nincs helye az érzelmeknek. Nagyanyjukat sem nevezhetik boszorkának, de leírhatják róla, hogy a faluban mindenki így emlegeti.

Petar Leventić és Vedran Živolić nem gyerekek, láthatóan nem ikrek, fizimiskájuk alapján még csak testvéreknek sem gondolnánk őket, de képesek együtt mozogni, megbonthatatlan egységet alkotni a színpadon. Mivel felnőtt színészeket látunk, a perverz katonatiszt (a több férfi mellékszerepet is eljátszó Dado Ćosić) és kiéhezett templomi bejárónő (Anđela Ramljak) közeledésekor inkább csak elképzeljük a más szituációkban addigra lelkileg már megedződött gyerekek kiszolgáltatottságát.

Az anya szerepében Dora Polić Vitezt viszonylag ritkán látjuk, az apát alakító Danijel Ljuboja viszont lelkészként, postásként és suszterként is feltűnik. Az ikrek mellett Marica Vidušić nagymamája az igazi kulcsszereplő, akinek végtelen undoksága a vége felé enyhülni látszik. Az enyhülés furcsa keveréke az addig elfojtott szeretetnek, illetve a tiszteletnek és a csodálatnak: az unokák megtanultak boldogulni az életben. Vagyis megtanulták megvédeni magukat és bosszút állni másokon, dörzsöltek lettek, okosak, erősek és kegyetlenek.

A színészek szenvedélyes játéka, a horvát nyelv, a végig nagy hangsúlyt kapó harmonikajáték, illetve a sötét tónusú színpadkép különleges atmoszférát teremt. A háború borzalmai, a peremvidéki élet szegénysége, az állandó félelem, gyanakvás és gyűlölet a kilátástalanság képét festi meg ugyan, ezt a kilátástalanságot viszont remekül ellenpontozza az előadás feszes tempója és érzékisége. És az erő, ami a két testvér szövetségéből árad.

Az utolsó gyakorlat a különválás: a háború befejeztével, miután minden összedől körülöttük, az addig elválaszthatatlan fiúk elhatározzák, hogy egyikük marad, másikuk pedig átszökik az aknáktól hemzsegő határon. A befejezés egyáltalán nem felemelő, de az biztos, hogy ez a másfél óra senkit nem hagy hidegen.

ÁGOTA KRISTÓF: A NAGY FÜZET
(A zágrábi ZKM Színház vendégjátéka)

Horvát nyelven, magyar felirattal
Az előadás időtartama: 90 perc

Ikrek: Petar Leventić és Vedran Živolić
Nagymama: Marica Vidušić
Anya: Dora Polić Vitez
Apa, Lelkész, Postás, Suszter: Danijel Ljuboja
Bejárónő: Anđela Ramljak
Ápoló, Könyvárus, Katonatiszt, Rendőr: Dado Ćosić
Tangóharmonikás: Merima Ključo / Krešimir Lulić

Zeneszerző: Merima Ključo
Jelmeztervező: Decker+Kutić
Világítás: Aleksandar Čavlek
Animációk: Mateja Štefinščak
Ügyelő: Milica Kostanić
Nyelvi konzultáns: Đurđa Škavić
Adaptációt készítette, dramaturg: Lana Šarić

Rendező, díszlettervező: Edvin Liverić

2017. június 1. 

Radnóti Színház

Fotók: Radnóti Színház honlapja