A beszélgetés felolvasással kezdődött, hogy a hallgatók a nyomdafriss könyv világába beletaláljanak. Levi osztálykirándulásának kezdetét ismerhetjük meg néhány perc alatt. Az ötlet és a szöveg jó, máris bevonódott a hallgatóság, rögtön el lehet kezdeni a kötet témájának boncolgatását. A szerkesztő elmondja, hogy a történet az osztály több tagjának a szempontjából mutatja be ugyanazokat az eseményeket, úgy, ahogy ők megélték. A többszörös perspektívaváltás mint elbeszélői forma izgalmas és jól működő módszer, mindenképpen jó választás, a könyv témáját illetően pedig tulajdonképpen az egyetlen lehetséges dolog, gondolom, hiszen Wéber Anikó elmeséli, hogy az ötlet valahol a svájci nagykövetség környékén bukkant fel, amikor megkérdezték tőle, hány százalékát érinti a magyar gyerekeknek (áldozatként és tettesként) a bántalmazás. Valójában száz százalékát, hiszen legalább passzív szemlélőként mindenki érintett a dologban.

Sulyok Blanka egy megjegyzése irányította erre a beszélgetés fonalát, aki az iskolai szerepek kapcsán fejtegette, hogy ő ugyan csak passzív szemlélője volt a dolgoknak, de a mai napig él benne némi lelkiismeret-furdalás, hogy azokban a helyzetekben nem tett semmit.

Ferenczy Dávid a szerepek kapcsán még elmondta, remek választásnak tartja, hogy osztálykirándulás idejére, tehát megváltozott mikrokörnyezetbe helyeződött a történet, hiszen ott a konzerválódott iskolai szerepek fel tudnak oldódni, más tulajdonságok válnak transzparensé. Egyúttal hozzáteszi, mindig érdemes kimozdítani a gyerekeket, ezáltal ugyanis a saját értékes tulajdonságaikat is könnyebben felismerik, és átkereteződnek a szerepeik, személyiségük.

Egyetértenek abban, hogy a könyv fontos momentuma: mindannyian aktorrá válnak, ami különösen Ati és Tomi, a bántalmazó Márk két csatlósa esetében lesz fontos. Az ő megértésük vezethet az olvasók számára igaz megértéshez, segítséghez.

Elhangzik a tanárok és szülők felelőssége a helyzet kezelésében, közben kiemelnek egy újabb fontos tényt, hogy a magyar iskolákból szinte teljesen hiányzik a partnerség a szülő-tanár-diák relációban, holott a problémák megoldásában a párbeszéd elengedhetetlen.

Az idő rövidsége miatt a téma és a könyv további boncolgatására sajnos nem nyílt lehetőség, bár bőven megért volna még további egy órát a kötet és a téma is. Jólesett volna a szerző, Wéber Anikó bemutatása és nem hangzott el az sem, hogy a könyv tulajdonképpen második kötete Az osztály vesztese című tavalyi kötetnek - amit ezúton pótlunk.

Fotó: Bach Máté