PRAE.HU: Milyen tervei vannak az MKKE frissen megválasztott elnökeként?

A magyar kiadók többsége az MKKE tagja. Az egyesülés legfontosabb feladata a kiadók érdekvédelme. Az elnökséget a kiadók és a legnagyobb terjesztők delegáltjai adják, a közgyűlés hozza a döntéseket, határozatokat. Hogy a mostani helyzetben, ami az Alexandra könyvhálózat összeomlásával kialakult, mit tud az MKKE elérni, még kérdéses, elsősorban attól függ, hogy a kormányzat részéről lesz-e fogadókészség a hatpontos javaslatunk megvitatásához. A másik kérdés, hogy mi történik a feljelentéssel – ezt majd az ügyészség dönti el. Hosszú távú probléma az árkötöttségi törvény ügye. Szeretnénk, ha törvénybe iktatnák, hogy a könyveket ne lehessen 1-2 éven belül radikálisan leárazni. A másik alapprobléma az árrés kérdése: egyes  terjesztők hatalmas árréssel dolgoznak, emiatt a kiadók – különösen a kis kiadók – kiszolgáltatott helyzetben vannak. Elsősorban tehát a feszültségek, problémák kezelése, megoldása a fő feladatunk. Én még csak most csöppentem ebbe a dologba, tehát a problémák finomhangolása és az előtörténet felderítése számomra történeti kutatás tárgya is lesz. Ezt egyébként egyáltalán nem bánom, mert nagyon érdekel minden, ami a könyvekkel is kapcsolatos. Ráadásul ez olyan problémakupac, ami egyben paradigmatikus is, mert jellemző az országra, a benne élőkre és arra a közegre is, ami ma a kulturális életet jellemzi.

PRAE.HU: Mennyire kell politikailag állást foglalnia az MKKE vezetőjének?

Ezeknek a kérdéseknek minimális a politikai relevanciája, sokkal fontosabb a kiadói érdekvédelem, illetve kapcsolattartás és közvetítés a kiadók és a hivatalos szervek között. Az MKKE civil szervezet, amit a kiadók önkéntes alapon működtetnek, semmi közünk a politikához – csak annyiban, amennyiben ma minden átpolitizálódik. Az a nagyobb probléma, hogy a törvények megváltoztatása nélkül nem lehet a kiadóknak hathatós segítséget nyújtani.

PRAE.HU: A nagyközönség az MKKE tevékenységéről leginkább a könyvhét, könyvfesztivál és a külföldi könyvvásárok kapcsán értesül. Itt várható-e valamilyen változás?

A külföldi vásárok közül a Frankfurti Könyvvásáron veszünk részt az MKKE-vel. Ez egy szakmai vásár, szemben a lipcseivel, ami a kettő közül az olvasó- és íróközpontúbb, a frankfurti kimondottan kereskedelmi jellegű. Az MKKE kiviszi a tagság könyveit, képviseli a kiadókat, a Balassi Intézet és a Publishing Hungary pedig a programokért felel, illetve a fordítástámogatást, a fordítókat képviseli. AZ MKKE a kiadók lehetőségeit közvetíti a tagok felé: most például kínai kiadók keresték meg a MKKE-t különféle izgalmas ajánlatokkal.  

A Könyvhéten a könyvek számát tekintve egyáltalán nem érezni visszaesést. Persze annak, hogy ennek a rendezvénynek milyen jelentősége van a kulturális térben, komoly okai vannak. A kilencvenes években a Vörösmarty térre kitelepült egy egész szerkesztőség és a hírekben óránként bejelentkeztek, beszélgetéseket közvetített a Kossuth és a Bartók Rádió is. A könyvhétnek volt egy komoly médiatámogatottsága, ami nagyrészt az akkori médiaszerkezetből is következett. Nem volt facebook, nem volt internet, az emberek hallgattak híradásokat, kulturális műsorokat. Máshol voltak a hangsúlyok. Ezek az idők elmúltak. A rádióval kötött együttműködés az MTVA létrejöttekor szűnt meg, az irodalmi szerkesztőség szintén eltűnt. A jövőben egy erőteljes médiapartnerre lenne szükségünk, ezt kell újragondolnunk. Az is kérdés, hogy az írói jelenlétnek hogy lehet új jelentést adni, ami több annál, hogy kint ülnek az írók a tűző napon és dedikálnak, illetve a színpadon zajlik egy-egy beszélgetés. Mindennek nagyobb jelentőséget kell adni, kell valamilyen fesztiválhangulatot vinni a Könyvhétbe, most csak a könyvek éjszakáján láttunk ilyesmit: rakendrollozott a magvetős a kalligramossal és a Pont kiadós a Fekete Sassal. Fontos, hogy korszerűsítsük ezt a rendezvényt a programok, a megjelenések szempontjából, hogy szerepeljünk a különféle médiafelületeken.