Az Élet és Irodalom tárcarovata több mint huszonöt éves fennállása során neves írókat és költőket kér fel, hogy havonta írjanak egy tárcát, amiből több alkalommal könyv is született, ahogy Kemény István és Bartis Attila esetében is. Takács Zsuzsa örömmel mondott igent Grecsó Krisztián tárcarovat-vezető felkérésére. Tizenegy novellájának (lévén a karácsonyi duplaszám) megírását a hónapok ihletésére bízta, melyben nagy szerepet játszottak személyes élményei, a médiából érkező hírek, a színház és az egészségügyben megélt tapasztalatai. Novelláskötetének főszereplője „Z” elbeszélő egyes szám első személyű módban mesél az életéről. Z több identitással rendelkezik, ami az írónő szerint nem baj, hiszen ő sem akarja teljesen megismerni saját magát, mert ha mindent tudna magáról, unalmassá válna, és nem tudna szórakoztatóan írni. Az álmok nem csak mostani, Sóbálvány című kötetében, hanem szinte minden írásában fellelhetők, mert minden álmát lejegyzi és némileg meg is fejti ébredés után. Úgy gondolja, hogy az álmaink mindig kulcsot adnak valamilyen problémára, leírásuk után már nem viszi tovább a terheket az ember.

Tárcanovelláinak főhőse több szakmában és foglalkozásban is jártas, ami párhuzamba állítható Takács Zsuzsával, mert a lapokon tükröződnek fiatalsága, és az akkori Közép-európai értelmiség problémái, ötvözve a jelenkor problémáival. Elmondása szerint ez egy élettörténet jó néhány éves összefoglalása, ennek ellenére úgy gondolja, hogy az olvasó a következtetést a saját életéből vonja le. Bedecs László rávilágított a könyv címe és az Ószövetségben található történet párhuzamára, mely szerint Lót felesége, miután elhagyták Szodomát, a tiltás ellenére hátranézett, és sóbálvánnyá vált. De a sóbálvány szó egyezésén kívül nem talált a novelláskötet címe és a bibliai történet között összefüggést. Takács Zsuzsa a címet azzal magyarázta, hogy Z maga a sóbálvány, aki visszanéz a szeretett Budapestre, de ennek ellenére a történetek még sem tragikusak, hanem optimisták, és erőt adók. A kötetben két alkalommal is megjelenik a halál, ami a hívő írónő szerint nem egy végső elmúlás, mert a fizikai halállal csak egy élet zárul le, de az ember tovább él a könyveiben és a génjeiben. Bedecs László szerint ez egy feloldás, belenyugvás abba a ténybe, hogy meghalunk.

Ezután Takács Zsuzsa felolvasott A könyvek felszámolása című novellájából, ami szintén egy saját történetet mesél el, amikor az írónő hely hiányában szabadulni akart pár könyvétől, de aztán a szelektálás meghiúsult, mert minden könyvéhez személyes kötődés és emlékek fűzik. Amikor felkérték a novelláskötet megírására, épp egy összegyűjtött, és új verseket is tartalmazó köteten dolgozott, ami éppen ezért csak jövőre jelenik meg Vak Remény címmel, melyben megszemélyesíti a reményt. Az est Takács Zsuzsa Vak Remény, A Vak Remény gyöngülése és a Bukott angyal című verseinek felolvasásával ért véget.

Fotó: Vörös Szilárd