A könyvet a sokak számára ismerős irodalom- és Budapest-történész, és a Törzskávéházamból zenés kávéházba című könyv írója, Saly Noémi szerkesztette, az egyes villákról, szobrokról, fürdőkről, kápolnákról, kertekről, romokról és utcákról pedig Bajor Zoltán, Csemez Attila, Csontó Sándor, Entz Géza, Götz Eszter, Holló Szilvia Andrea, Korompay Judit, Korompay Katalin, Saly Noémi, Szántó András és Zádor Judit írtak.

Nagy titkokat tár fel a Gellérthegy című könyv és nagy titkokat rejt német nevén a Blocksberg. Itt gyülekeztek – a hagyomány szerint – a „bűjös-bájos, ódó-kötő, varázsló, másokat megrontó, boszorkány, parázna személyek, orvok is.” Az 1700-as években még létezett az a kifejezés, hogy „Gellérthegyre-járás”, és azt jelentette, hogy boszorkányok, vagy varázsló emberek gyülekeznek, összejöveteleket tartanak egy hegyen. A könyvben ennél persze sokkal többet olvashatunk még másfajta „boszorkányokról” is, akiknek a házai (egyben munkahelyük) a hegy lábánál, a Tabánban világítottak.

Biztos sokan hallottak már róla, hogy a Gellérthegyen a 19. század végéig szőlőtermesztés folyt, de azt talán már kevesebben tudják, hogy kezdetben fehérbort készítettek itt, és a legjobb magyar borokkal vetekedett, majd – szerb telepeseknek köszönhetően – meghonosodott a vörösbor-termesztés is (különösen a kadarka), és ezt a bort (a szekszárdiak mellett) 1703-ban egyenesen Londonig szállították, minősége pedig a francia borokéval vetekedett.

A könyv öt részre tagolódik, könnyen forgatható, viszonylag kisméretű, praktikus, nagy hasznát vesszük városnézési sétánk alatt. Igényes, szép fotókat találunk benne, ezek között vannak jelenkori illetve archív felvételek: láthatjuk, hogy nézett ki a Tabán, a Szilakápolna és maga a kopár, dolomitsziklákból álló hegy, amint épp próbálják azt lefaragni. Mert, igen, a Gellért-hegy nagyrészt kopár volt a 19. század végéig, akkor viszont elindult a befásítási program.

Alaposan megismerjük a Gellért (vagyis a „szüzek fürdője) és a Rudas történetét. Megtudjuk, hogy az előbbi alatt vezet az 1100 méter hosszú Gellért táró, mely egyenesen a Rácig vezet, 4 üzemelő és 14 megfigyelő kúttal, illetve, hogy a hegy gyomrában rejtőzik egy gigantikus víztározó, mely hatalmas látványosság is egyben. Elolvashatjuk a hegy oldalában található, sok esetben építészeti remekmű villák történetét, például a Kann Gyula által tervezett Műteremházét, mely a festőművész Kann-nak egyetlen épületterve. Vagy a Medgyaszay emlékházét, melyet a névadó, a huszadik század egyik leghíresebb építőművésze tervezett, akinek mára már csak nagyon kevés háza maradt fenn. Ő építtette például a Baár-Madas leánygimnáziumot, de az Operaház 1912-es átalakításában is nagyon fontos szerepe volt.

Külön érdekesség a hegyen – nagyon sok más egyéb mellett – a Molnár C. Pál festőművész életművének szentelt múzeum, ami tulajdonképpen az örökösök privát lakása, de az érdeklődőknek, bejelentkezés alapján bemutatják a római iskolához tartozott festő alkotásait.

A könyvből kiderül, hogy a Gellérthegy valóban gyűjtőhelye szinte minden „témának”, vallásosnak vagy profánnak, urbánusnak vagy a természethez tartozónak. Barlangok, fürdők, csillagdák, kápolnák, rendházak és éttermek, arborétum és az Eötvös Collégium illetve a Balassi Intézet is itt találhatók. Külön fejezet beszél a híres lakókról – azon túl, hogy minden egyes épület történetének a leírásában is találkozhatunk érdekes figurákkal.

Csak annyit mondhatok, sétára fel! Nem kell messzire utaznunk! Járjunk – hogy kétértelműen szóljak – a Gellérthegyre!