PRAE.HU: A közepébe vágva: mi a helyzet az Európa kiadóval?

Naponta legalább háromszor teszik fel nekem ezt a kérdést, amire annyit tudok válaszolni, mivel a részletek elég szövevényesek, hogy a mi kiadónk, mint a többi, komoly nehézségekkel küzd az Alexandra könyvhálózat összeomlása miatt. Egyelőre úgy tűnik, tulajdonosváltás nélkül oldjuk meg ezt a helyzetet, marad ugyanaz a tulajdonosi kör, ami eddig is volt. A tulajdonosok igyekeznek biztosítani, hogy a többi kiadóval együtt mi is kilábaljunk a nehézségekből, lassan haladunk efelé, és próbáljuk a lehető legkisebb veszteséggel megúszni ezt az időszakot. Reményeink szerint új felállásban, az Európa független kiadóként, azaz nem egy nagy cégbirodalomhoz kötődve, működik majd együtt minden jelentős könyvkereskedő céggel – a szerződéseket aláírtuk, a könyveink már ott vannak mindenhol. Független kiadóként a bevételekből finanszírozzuk a működését, az ehhez szükséges lépéseken még dolgozunk, vélhetően júniusban a végére érünk. Jó néhányszor kellett már türelmet kérnünk a partnereinktől, akiknek nem tudtunk időben fizetni. Reményeink szerint ennek a nehéz időszaknak hamarosan vége lesz. Túlvagyunk egy jó első féléven, a a könyvhéten is gazdag kínálattal jelentkezünk, és van egy jó következő féléves tervünk a folytatásra.

PRAE.HU: Mennyiben változott meg az átmeneti időszakban a szerzőgárda? Mi történt a nagyobb nevű szerzőkkel, például Franzen jogaival?

Azt mondhatnám arról, ami itt-ott sajtóban megjelent, hogy az Európa kiket veszített el, hogy egyrészt a szerzők kiadók közti vándorlása normális jelenség. Természetesen ennél valamivel többről van szó a mi esetünkben. De Agatha Christie-n kívül igazán fontos szerzőt nem veszítettünk el. Az AC-könyvek jogai még részben nálunk vannak, de mostantól kezdve a Helikon köthet szerződéseket a könyveire. Továbbra is nálunk van Franzen, Stephen King, Tolkien és hosszan sorolhatnám a kiváló külföldi és magyar szerzőket.  

PRAE.HU: Milyen kötetekkel jönnek elő a könyvhéten?

A könyvhét egyik kiemelt könyve nálunk Szöllősi Mátyás Budapest katalógus-a. Tavaly az Európa adta ki az első elbeszéléskötetét, ő nemcsak egészen kiváló, tehetséges prózaíró, hanem fényképész is, és régóta működtet egy olyan projektet, amely először New Yorkban valósult meg New York arcai címmel. Szöllősi Mátyás „Budapest katalógus” című oldalán budapestiek fotóit és rövid történeteit gyűjtötte össze. Mi pedig az anyag egy részét megjelentetjük most egy kétnyelvű – magyar-angol – kötetben.

Egressy Zoltán és Kiss Judit Ágnes is új kötettel jelentkeznek, utóbbi most regényt írt. Az Európa Zsebkönyvek sorozatban Vámos Miklós egy regényét és Háy János válogatott elbeszéléseit adtuk ki. Ezt azért is hangsúlyoznám, mert a két magyar sztárszerzőnk továbbra is nálunk jelenik meg.

PRAE.HU: Hogyan lehet – akár a közelmúlt zavaros időszakát is figyelembe véve – egy magyar szerzőt felépíteni? Mi kell ahhoz, hogy például az előbb említett Egressy Zoltán sztárszerzővé válhasson?

Egressy színpadi sztárszerző, a Portugál-nak és a többi darabjának köszönhetően is, ezek a színházakban hosszú ideig műsoron vannak. Prózaíróként is jó és népszerű szerző, de nem sztár. Hogy hogyan lehet felépíteni? A magyar szerzőknek általában az a véleményük erről, hogy szinte minden a kiadói marketingtől függ, azért válhat valaki sikeressé, mert nagy marketinggépezet dolgozik mögötte. Az Európa mögött is van erős marketing, Egressy Zoltán a nálunk megjelenő első kötetére komoly támogatást kapott, de ugyanezt mondhatnám el Fabricius Gábor tavalyi könyvével vagy általában Vámos Miklós új könyveivel kapcsolatban is. Persze Fabricius esetében az is számított, hogy a szerző maga is marketingszakember és egy reklámcég vezetője. A kampány sok-sok interjút jelent, plakátkampányt, online hirdetéseket, kritikákat, recenziókat stb. Ez az esetek többségében mind kell ahhoz, hogy egy magyar szerző sztárrá váljon, ugyanakkor a reklámoktól függetlenül az is számít, hogy egy könyv mennyire tartozik a magasirodalomhoz, mennyire olvasmányos, hogy viszonyul az átlagolvasó igényeihez. A marketingkampánytól teljesen függetlenül van egy áttörhetetlen határ, már ami a fogyást illeti. Egy 2000 példányos könyvből, vagyis amire mindenképpen csak 2000 ember, egy elit olvasóközönség kíváncsi, nem lehet 10 ezer példányos művet csinálni.

PRAE.HU: Mi a helyzet akkor, ha egy külföldön már befutott sztár, például a közelmúltban az Európánál megjelent Zadie Smith könyvét kell Magyarországra bevezetni? Hogy lehet elérni az olvasókat?

Sokan tájékozónak külföldi portálokról, a nemzetközi siker sokszor „magától” átjön. A lektűrök, zsánerkönyvek területén szinte mindig átjön a nemzetközi siker, a lektűr-, sci-fi-, fantasy- vagy krimiolvasók szinte kivétel nélkül tájékozódnak, és már várják a magyar megjelenéseket. A magasirodalom kategóriájában – ahová az említett Zadie Smith is tartozik – életbe lép az, amit korábban mondtam, hogy belőle nem lesz 10 ezer példányos sikerszerző Magyarországon, bármit is csinálunk. Természetesen az igényes olvasók is hamar tudomást szereznek egy-egy külföldi sikerkönyvről, arról, hogy az elitirodalom nemzetközi kánonjába tartozó valamely szerzőnek új könyve jelent meg, és várják is annak hazai kiadását, amellett a kiadónak van egy működő marketinggépezete – olyan nemigen történik, hogy megjelenik egy könyv a könyvesboltokban, és erről nem lehet sehonnan sem értesülni: a facebooktól a honlapunkig értesülhetnek erről. Plakátkampányra persze ilyenkor nincs lehetőségünk, mert egy 2-3 ezres példányszámú könyv nem bírja ezt el. A magyar kritikai élet – ahhoz képest, amilyen, mondjuk, húsz évvel ezelőtt volt – jóval kevesebb anyagot, támpontot, kedvcsinálót ad az olvasóknak. Kevesebb újság, folyóirat, napilap van, ahol rendszeresen megjelenne könyvismertető, kritika. Az irodalmi tematikájú rádió- és tv-műsorok is jórészt eltűntek. A magasirodalom reklámozása csak részben a kiadó dolga, elvben az egész kulturális élettől várhatnánk, hogy az értékeket közvetítse, ismerje fel a jó műveket. Ez a probléma rengeteg mindennel összefügg. A kritika is nagyrészt az online felületre tevődött át, akik olvasnak, azok ilyen oldalakon tájékozódnak: a Könyvesblogon, a moly.hu-n stb.

PRAE.HU: Ha már a moly-t említi: igaz, hogy ez egy nagyon izgalmas közeg, de hatását, illetve működését tekintve szerintem nem ugyanaz, mint például az angol nyelvű goodreads.com. Az utóbbinál az olvasói vélemények, csillagozások mellett komoly kiskritikák is megjelennek. Van-e olyan köztes hely, ahol az olvasó is jól érzi magát és a szakma számára is elfogadható?

Ez a hely szerintem leginkább épp a moly.hu. Nagyon fontos referencia számunkra, például épp a csillagozást, az értékeléseket, a fordításról szóló véleményeket figyeljük. Szerintem jó minőségű oldal, és a kollektív olvasói tudat is nagyon magas színvonalú a moly.hu alapján. Nyilván a Goodreads vagy az Amazon olvasótábora jóval nagyobb, ezért ezekkel nem érdemes összehasonlítani a magyar dolgokat. Egyrészt kevesebben is vagyunk, másrészt nem is vagyunk olyan nyitottak, mint, mondjuk, Amerikában az olvasók, akik könnyebben mondják el a véleményüket, értékelnek stb. De a moly szerintem nagyon fontos egy kiadó számára.

PRAE.HU: Hogy látja, a magyar olvasók ízlése más, mint a nyugatabbra lévő olvasóké? A külföldi sikereket itthon is fontosnak tartják?

Nagy különbséget nem látok a magyar és a külföldi szokások között. Vannak itt is furcsa anomáliák, de ilyen máshol is akad: például nem értem, Olaszországban miért Luis Sepúlveda az egyik legnépszerűbb író, a külföldiek pedig azon csodálkoznak, ki az a Robert Merle, és miért annyira népszerű nálunk, de hosszan folytathatnám a sort olyan nevekkel, akik Magyarországon sehogyan sem futnak be, pedig nagyon sikeresek külföldön. Gyakran arra lehet ezt visszavezetni, hogy túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy nyereséggel kiadhassunk olyan szerzőket, akiket a nagy világirodalmi kánon elfogad, illetve elismer. Toni Morrison például ilyen, hiába adják ki itthon, nem igazán lesz sikeres. Margaret Atwood is ilyesféle szerző volt,  eddig hiába írt remek könyveket, amelyek a magas- és a zsánerirodalom határán mozognak, hiába volt hosszú éveken át Nobel-díj várományosa – korábban ez nem segített neki. A nagy világsikerek, a mindent megmozgató „bestsellerizmus” Magyaroszágon is hat, ezek a könyvek szinte kivétel nélkül itt is befutnak. Mi is nagyjából ugyanazt akarjuk olvasni, amit az egész világ olvas. Ez lehet, hogy bosszantó dolog, de a közös olvasmányélmény valamennyire egyesíti az embereket, nyelvtől függetlenül. Van ebben valami jó is. A magyar olvasók ízléséről még egy érdekesség: a világon sehol nem olyan népszerű Ulickaja, mint idehaza. Mindig megkérdezik tőlem, hogy mi ennek az oka – de nem tudok rá magyarázatot adni. Különböző véletlenek folytán alakult ki ez a kultusz itthon – mert ennyire nem népszerű más országokban. Ez az egész inkább a lottóhoz hasonlít szerintem, sokat kell próbálkozni, hátha szerencsések leszünk.

PRAE.HU: Mi a helyzet a magyar szerzők külföldi szereplésével, hogy lehet őket bevezetni külföldön?

A szerzőink közül Vámos Miklósnak Amerikában elég nagy sikert aratott az Apák könyve című kötete, más könyvei is megjelentek angolul, de azok nem lettek világsikerek. Szerintem az ország méretéhez, mármint a lakosság számához képest hihetetlenül sok sikerszerzőnk van. Mondjuk, Mexikóval, Portugáliával vagy Bulgáriával összehasonlítva sokkal több magyar írót ismernek a saját hazáján kívül. Még Oroszország is idetartozik, mert csak 3-4 olyan szerzőjük van, akiket máshol is rendszeresen kiadnak. A magyar szerzők neveit hosszan sorolhatnám, persze hozzá kell tenni, hogy az esetek többségében ez nem jelent üzleti sikert is. Nagyon ritka az, mondjuk, Márai kivételével, hogy a kiadónak ténylegesen pénzt is hoz egy magyar könyv megjelentetése. De a magyar irodalom színvonalához nem fér kétség.