Hermann Zoltán elmondta, hogy többek között Vlagyimir Jakovlevics Propp A varázsmese történeti gyökerei című kötet szerkesztése kapcsán, valamint a mese és mesekutatás irodalomtörténeti gyökerein keresztül került közel a gyerekirodalomhoz. Hansági Ágnes eredetileg a kánonkutatás és kánonképződés problémái felől jutott el a gyerekirodalom kérdéséhez, mivel – véleménye szerint – el kell kezdeni tanakodni azon, hogyan lehetne a gyerekekkel megszerettetni az olvasást, különben maga az olvasás mint képesség és tevékenység kerülhet veszélybe a következő generációk esetében. Kulcskérdés, hogy miként oldható fel az iskolai kánon és az olvasás közötti konfliktus, ami talán ma kiélezettebb, mint valaha volt. Mászáros Márton Kovács András Ferenc gyerekverseinek kapcsán kezdett el foglalkozni a gyerekirodalom kérdéskörével, és irodalmárként a young adult irodalmat is elkezdte tanulmányozni.

A könyv szorosan kapcsolódik a Károli Gáspár Református Egyetem gyermek- és ifjúsági irodalmi szakirányú posztgraduális képzéséhez. A szerkesztők egyik rejtett szándéka az, hogy a szak nem hivatalos tankönyvévé váljon a kötet. A képzésre bölcsész, pedagógus, művészeti, művészet közvetítési diplomával és hittantanári diplomával is lehet jelentkezni. Ennek a továbbképzésnek a koncepciója alapvetően az volt, hogy a jelenkori magyar gyerekkönyves szakmának a különböző területeit valahogyan összefogja. A klasszikus irodalomtörténeti tárgyak mellett műelemzéssel, gyerekpszichológiával, kritikaírással, művészetterápiával és számos hasonló tudományággal lehet megismerkedni. 

Szekeres Nikoletta arról kérdezte a résztvevőket, hogy miért hiánypótló ez a könyv. Hansági Ágnes azt emelte ki, hogy az elmúlt években rengeteg gyerekirodalommal foglalkozó cikk jelent meg, a tapasztalat viszont az, hogy ezek alkalmazott kutatások eredményei, és az egyetemi alapkutatás, az innováció teljesen kiszorult vagy kihagyta magát a gyerekirodalom kutatásából, amit problémaként kell kezelnünk. Azok a legfrissebb eredmények, azok a nagyon jó módszerek, amiket az alapkutatásból lehet nyerni, nem jutnak el a tanítókhoz, pedagógusokhoz, akik ezeket az eredményeket a mindennapi oktatásban tudnák használni. Ez a kényszerhelyzet szülte azt, hogy neki kell álli és össze kell fogni azokkal, akik a gyakorlatban próbálkoznak ezekkel az eljárásokkal, és próbálják az olvasási vágyat a gyerekekben nap mint nap felkelteni. Nekik kell az egyetemi háttérbázist megteremteni, ami az ő munkájukhoz hathatós módszertani segítséget tud nyújtani.

Egyetértve ezzel, Mészáros Márton azt hangsúlyozta, hogy maga az szakirodalmi háttér az, ami nagyon hiányzik. Mivel az eddig megjelent, gyerekirodalommal foglalkozó szövegeket inkább a lelkesedés generálta, de kevésbé lehet rájuk építkezni egy egyetemi képzésben. Hermann Zoltán kiemelte, hogy a kötet szerzői olyan szemlélettel nyúlnak a gyerekirodalom egész kérdésköréhez, ami kezdeményező jellegű és a legalapvetőbb fogalmakkal foglalkozik, próbálják tisztázni az egyes definíciókat, melyek hiányoznak a magyar gyerekirodalmi recepcióból.

Sikerült-e a gyerekirodalom fogalmát tisztázni? – tette fel a kérdést Szekeres Nikoletta. A kötetben elég hangsúlyos állításokat, javaslatokat tettek bizonyos kérdések kapcsán, ami vitaindító lehet, vagy esetleg ráébreszt sokakat arra, hogy a gyerekirodalommal kapcsolatban felmerülő kérdéseket muszáj tisztázni – válaszolta Mészáros Márton. Amikor kész lett a kötet – folyatta Hansági Ágnes – világossá vált, hogy folytatni kell. A néprajzostól kezdve, a művészetterapeután át nagyon sok szakma képviselője dolgozott azon, hogy a mostani létrejöjjön, így egy nagyon széles spektrumú, sok kérdést feltáró anyagot sikerült létrehozni, és még számos kérdést nyitva maradt.

A Mesebeszédben van egy erős blokk, mely a népmese és a mese a műfajáról, illetve a kettő különbségtételéről szól. Például Benedek Elek meséit is szokták népmesének nevezni, szigorúan folklorisztikai szempontból viszont nem népmesék, hanem inkább népmese-imitációk, a legjobb értelemben, melyek igazi, irodalmi mesék. A vizualitás is markánsan megjelenik a tanulmányokban, mely a gyerekkönyvek megértéséhez elengedhetetlen tartozékként funkcionál, mivel a képiség, a kép és szöveg viszonya fontos ezekben a műfajokban. A kánonról, a gyerekirodalom jelenkori helyzetről, olvasásra nevelésről, valamint a magyar gyerekkönyv kiadás jelenlegi helyzetéről szól a kötet első fejezete. A magyar gyerekirodalom történetének a megírásának hiánya még továbbra is érezhető, tisztázandó feladatként kell kezelni – vázolta fel a kötet szerkezetét Hermann Zoltán. Ezeken felül egy teljes fejezet a young adult és az ifjúsági irodalom problémáit járja körül – tette hozzá Mészáros Márton – ez az a része a gyerek- és ifjúsági irodalomnak, ami talán a leginkább piacképes egy bizonyos korosztályban, ezekből a művekből szoktak például filmeket csinálni, ugyanakkor meg kell próbálni ezeket a szövegeket is irodalomként olvasni, a hagyományos irodalomelméleti módszerek segítségével.

Valóban lesz-e folytatása a tanulmánykötetnek, van-e következő projekt? Hermann Zoltán elmesélte, hogy a folytatás előkészítése már tavaly novemberben elkezdődött. A Károli Gáspár Református Egyetem Gyerekirodalmi Kutatócsoportjához és a gyerekirodalmi képzéshez köthető konferenciáján a 2014. és 2016. között megjelent magyar gyerekirodalmi művekkel kapcsolatban folyt egyfajta diskurzus. A következő projekt a konferencián elhangzott előadásoknak az összeállítása és szerkesztése lesz, mely egy konferenciakötet formájában remélhetőleg jövőre megjelenik.

A Mesebeszéd – A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve című tanulmánykötet bemutatója június 13-án, a Puskin moziban lesz, 18:00 órától.

Fotó: Bach Máté