Az elmúlt év a megrázó halálok és az anyagi problémák jegyében telt – kezdte drámai felütéssel a sajtótájékoztatót Kocsis András Sándor, a Magyar Kiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke. Egy évvel ezelőtt elveszítettük Esterházy Pétert, a napokban pedig Jókai Annát. Januárban a Könyvbazár – 2,5-3 milliárd Forintos tartozása miatt – öncsődöt jelentett, és ez az egész könyvvilágot negatívan érintette, Magyarország változatos kiadói arculata veszélybe került. Az MKKE, a helyzet javítására, egy hat pontos javaslatot írt a miniszterelnöknek, akinek a válaszára még várnak.

Péterfy Gergely is, aki saját magáról elárulta, hogy általában retorikailag túlfűtött beszédhez szokhatott tőle a közönség, számokkal élt. Összesen (a határon túli kiadókat is beleszámítva) 85 kiadó képviselteti magát a Könyvhéten, 339 könyvvel. Egy könyv átlagosan 3090 Ft-ba kerül, picivel többe, a tavalyihoz képest. 186 kiállító és 8 új kiadó képviselteti magát.

Dr. Kovács Béla Lóránt, a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója, a debreceni könyvheti programokat és koncepciót vázolta fel. A műsorok egyrészt Szabó Magda emléke köré épülnek, az ünnepség, mottójával az írónő szavait idézi: „Holtig haza: Debrecen”, másrészt pedig az ötszáz éves reformációt ünneplik. Lesz Szabó Magda bringa-túra, körbejárják Debrecent, beszélgetnek a városról, mint irodalmi toposzról, és lesz Jókai-séta is.

Nem akarok semmi mást közölni, csak rád mosolyogni – indította szerényen egy, a Könyvhétre magánkiadásban megjelenő verseskötet (Lehoczki Károly) fülszövegéből vett idézettel a beszédét Tarján Tamás. A Könyvhét minden ember sorsából, életéből felmutat egy darabkát. – hangsúlyozta. A sajtótájékoztatóra készülve számos író naplóját újraolvasta, kíváncsi volt, tesznek-e említést az eseményről, de a memoárokban sehol sem talált nyomot a Könyvhétről. A hiány oka talán az lehet, hogy a Könyvhét egy szolgálat, alázattal várják azt az írók.

Tarján, a tavalyi, igen magas nívójú felhozatalhoz képest, az ideit erős átlagúnak, változatos tartalmúnak találta, a Könyvhéten szereplő könyveket pedig szolíd szépségűnek, hivalkodás nélkülinek. Megemlítette, hogy időnként talált a kiadványokban apró hibákat is, a Corvina által kiadott Nyáry Krisztián könyv például arról beszél, hogy Heltai Jenő a János Vitézből meggazdagodott, valójában pedig, több forrásból is tudjuk, hogy Heltainak jóformán pár garassal szúrták ki a szemét.

A sajtótájékoztató polcán több kiadványt is kézbe lehetett venni, ennek kapcsán Tarján arra hívta fel a figyelmet, hogy a Könyvhét akkor ér valamit, ha ezeket a könyveket egymás mellé tesszük, és hagyjuk, hogy párbeszédbe lépjenek egymással, és így kezdünk gondolkodni róluk.

A „nagy” írók, költők közül Arany János mellett Kosztolányi és Karinthy Frigyes neve fémjelzi a Könyvhetet, utóbbinak eddig elképzelhetetlen sorrendbe állította a verseit a kötetben a Magvető. Új műfaj is felbukkant az irodalom palettáján, az apeva, vagyis egy olyan ötsoros vers, melynek első sorában öt szótag, az utolsóban pedig már csak egy van.

A 88. Könyvhét legjellemzőbb vonásának Tarján azt tartotta, hogy a jó értelemben vett olvasmányirodalom uralja a placcot. A legtöbb regény válságtudatról árulkodik, a szerzők ezt a diszharmóniát kísérlik meg feloldani. Szó van ezekben a könyvekben apokalipszisről, halálról, rasszizmusról, tudatmódosult állapotokról, misztikumról, okkultizmusról. E könyvek kapcsán, többek között, Benedek Szabolcs, Faragó Annamária, Bitó László és Kemény Zsófi írók nevét említette. Tarján szerint, az egész Könyvhét arról szól, hogy „élhettünk volna, élhetnénk másként”. Egy másik fontos, közös vonás ezekben a könyvekben, hogy a szerzők a betűtípust hívják segítségül, és azok változatosságával fejeznek ki különféle tartalmakat.

Az irodalomtörténész erősen ajánlotta Tompa Andrea Omerta című, négy nagymonológot tartalmazó, Kolozsváron játszódó regényét, Tóth Krisztina novellláskötetét, a Párducpompát a Magvetőnél és Ferdinandy György Meglátogatjuk a múltat című könyvét. A verseskötetek kapcsán az „újra felbukkanó” költőket – pl. Székely Dezső, Urbán Gyula – üdvözölte, és, bár nem kedveli a „legjobbság” fogalmát, a Könyvhét egyik legerősebb verseskötetének Ágh Istvánét tartja.

Mint minden kívánatos „svédasztalon”, a Könyvhéten is vannak finom falatkák, itt került említésre Saly Noémi Spájz című, irodalmi igénnyel megírt szakácskönyve, Szilágyi Ákos „poszt-Petőfi” versei. Tarján az idei Könyvhét top-könyveinek pedig négyet nevezett meg: Földényi F. László: A melankólia dicsérete című alkotását, Romsics Ignác A Horthy-korszak című, igen „józanul” megírt könyvét, a Fekete Sas Kiadó Gellérthegy című, kulturális kalauzát és Dávid Katalin könyvét.

A sajtótájékoztatót Kocsis András Sándor szavai zárták, aki egyrészt felhívta a figyelmet Tarján Tamás új könyvére (Éltesse megírt istene), másrészt pedig a magyar irodalom világszínvonalát hangsúlyozta. Nemrég külföldi kiadókkal beszélgetett, akik megdöbbentek, hogy milyen nagy tradícióval rendelkezik a magyar könyvkiadás, milyen sok kiadó működik ebben a kis országban. Némelyikük ígéretet tett arra, el is látogat a Könyvhétre, hogy lássa ezt a "csodát".

Fotó: Bach Máté