Utópisztikus filmeknél mindig felmerül bennem a kérdés, vajon tényleg ilyen jövő vár ránk? Annyi világégést láttunk már a vásznon, a civilizáció mégsem omlott össze, és a humanitás iránti vágy sem szűnt meg soha. Másrészről viszont az igazán progresszív sci-fik mindig eltalálnak egy-két jövőbeli tendenciát, megelőlegeznek technikai újításokat. Pláne, ha a közeljövőt ábrázolják. Ilyenkor „csak” a jelenkor félelmeit kell felnagyítani. Persze, nem olyan egyszerű az. Nagy kérdés, hogy A kör mennyire sikeresen teszi. A jövő környezetábrázolását tekintve nem vállalt túl sokat, az online tér súlyos társadalmi következményeinek vizonálása terén viszont talán túl messzire is ment. Ugyanakkor egy biztos: Emma Watson az Egy különc srác feljegyzései óta nem játszott ennyire jó filmben. Nem sokkal a kudarcos A szépség és a szörnyeteg után James Ponsoldt (A turné vége, Szárazon) mozija izgalmas vállalkozás.

Watson ezúttal nagy munkabírású, ambiciózus, de különösebb vezetői beosztás vagy népszerűség iránti vágy nélküli lányt alakít. Egy Facebookhoz hasonló, ám annál jóval többet kínáló cégnél, a Körnél dolgozik. Ez az oldal tetszetős jelszavak mentén köti össze a felhasználók online aktivitását hivatalos és személyes ügyeikkel, hogy a biztosítástól a legelemibb hétköznapi teendőkig mindent egyazon elektronikus fiókban lehessen intézni. Pontosabban: mindent elintéz a Kör, hála munkatársai garmadájának. Csakhogy a paternalizmus ösvényét jogtalanság szegélyezi.

Vajon miért nem szúr szemet egyetlen „körösnek”, sőt, még a hatóságoknak sem, hogy mikor a cég vezetője, Bailey (Tom Hanks) miniatűr kamerák felhelyezésére buzdít világszerte, hiszen a megfigyelés kiküszöböli a bűnözést, azzal radikálisan átlép alapvető jogi korlátokat? Hogy nem érzi senki aggályosnak a közterek felhatalmazás nélküli bekamerázására való felhívását? Pedig Tom Hanks éppen olyan cégvezető-tréner keverékké alakul, akinek hamisságától és álszentségétől az ember legszívesebben a világ végére menekülne. Cége igazi államként működik az államban.

Ha van tanulsága a filmnek, az éppen ez: a virtuális terek feletti korlátlan hatalom veszélyes. A cég mindenki adatait össze kívánja gyűjteni egy nagy adatbázisba. A tökéletes ember megteremtése és a demokrácia jegyében a vezetőség javasolja a választási részvétel kötelezővé tételét, természetesen a Körön keresztül. És a felhasználók segítségével keresik meg a valóságban a virtuális világon kívül maradókat, hogy „segítsenek” nekik a rendszer aktív tagjává válni. Hogy mégis milyen alapon lép fel a Kör, kitől nyert bármilyen felhatalmazást az állampolgárok megfigyelésére, ez a kérdés fel sem merül senkiben. A vezető politikusok átvilágításakor sem áll fel senki, hogy jelezze, magánéletük már nem tartozik a nagyközönségre. Bűncselekményeik után pedig a hatóságok nyomozhatnak.

Láttunk már a nép nevében fellépő, a jogot semmibe vevő rendszereket, amelyek a szent igazságot és a kiteljesedő demokráciát ígérték. Ponsoldt szerint ez a veszély legközelebb a virtuális világot működtető nagyvállalatok felől fenyeget. Hogy így van-e, kétséges, mindenesetre a hatalmi ágak kontrolljának hiánya valóban katasztrófába torkollhat. A virtuális terek abszolút társadalmi szervező erejébe vetett elvakult hit veszélyei pedig tényleg a jelenkor ajtaján kopogtatnak.

A kör hősnője, Mae (Emma Watson) személyes története egy példa erre. Miután körösként túl sok időt tölt a Körön kívül (akár egy hétvégét is), mindig mosolygós csoportvezetői elkezdenek a nyakára járni, hogy segítsék beilleszkedését. Később maga Bailey vezeti rá a döntésre, hogy saját életét a nyilvánosság elé tárja. Hiszen a titkok hazugságok, mondja Mae. Nyomasztó látni, ahogy a lány huszonnégy órában áll folytonos megszólalási kényszer alatt, érdektelen hétköznapjainak nonstop streamelése közben. Követői száma hamar milliósra rúg, hirtelen mindenki megismeri. És Mae mindenkinek köszön, minden kommentre reagál, csak éppen fél percnél hosszabb beszélgetést nem folytat már senkivel.

A fokozódó feszültség dramaturgiai gócpontjait ügyesen emeli ki a rendező, ám a film nagy részét mégis inkább a közhelyesnek és átlagosnak tűnő jelenetek sora teszi ki. Indokoltnak tűnhet, mégis zavaró, hogy az első harmadban tömérdek játékidőt kapó Annie (Karen Gillan) később szinte teljesen kikerül a történetből, noha alakítása kitűnő, karaktere pedig ellenpontozhatná Mae figuráját. John Boyega alig pár jelenetre tűnik fel, holott Mae legfontosabb partnere. Súlyos hiba, hogy katalizátor szerepe teljesen kidolgozatlan és ellentmondásos. A Kör ismeretlenségbe burkolózó alapítójaként vezeti el Mae-t a cég titkos adatbázisának helyére, pedig már évek óta kilépett a vezetőségből. Hogy Bailey miért hagy neki szabad bejárást a vállalat központjába, miután morális okokból távozott, érthetetlen. Sajnos ezek a megválaszolatlan kérdések mind rontanak a történet hihetőségén.

Összességében a film javára válik (bár korántsem újszerű megoldás) a kommenteket mintázó animációk alkalmazása, illetve a dramaturgiai csúcsokon a folyamatos közvetítettségből fakadó feszültség és drámaiság. Hitelesek a színészi alakítások, és sikerül néhány valóban elgondolkodtató dilemmát felvázolnia a rendezőnek is. A finálé azonban nehezen megfejthető. Már-már azt gondolnánk, hogy a hősnő lerombolja ezt a fasizálódó közeget, ám végül ő maga tartja életben. Meg se kísérli megszüntetni a magánéletbe beavatkozó rendszert, amelynek pedig két órán át szorongunk visszásságaitól. Valamiféle utópisztikus gondolattal kívánja a fanatikus, bigott tagság támogatásával a világ javára fordítani a Kör áldásos tevékenységét. Csakhogy Mae saját élete bizonyítja, a szocialisztikus társadalomszervező elképzelések és az intim tér megszüntetése tragédiához vezet. A cég kamerái végül mégis fent maradnak világszerte.

A kör (The Circle)

Színes, amerikai sci-fi, 110 perc, 2017

Rendezte: James Ponsoldt

Írta: Dave Eggers regényéből Dave Eggers és James Ponsoldt

Szereplők: Emma Watson, Tom Hanks, Karen Gillan, John Boyega, Patton Oswalt, Ellar Coltrane

Producer: Anthony Bregman, Gary Goetzman, James Ponsoldt

Operatőr: Matthew Libatique

Vágó: Lisa Lassek, Franklin Peterson

Bemutató: 2017. április 27.

Forgalmazó: Big Bang Media Kft.

Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott!