gyerek
Berg Judit munkáit ugyanakkor korántsem csak a gyerekek szeretik, igényes és ízléses történetei, kedves karakterei komoly elismeréseket vívtak ki szakmai körökben is. A József Attila-díjas írónő nevéhez fűződnek Maszat kalandjai, neki köszönhetjük a két kis dínót és a Hisztimeséket, a Rumini-sorozattal pedig az Év Gyermekkönyve díjat is elnyerte egy ízben. A kivitelezésében is igényes gyermekkönyvekben a szöveggel egyenrangú módon, egymást harmonikusan kiegészítve van jelen a képi illusztráció, a lenge nevű lényeket és az egész Nádtengert vizuálisan életre hívó Timkó Bíbor munkái valósággal animációért kiáltottak.
Az új, magyar, egészestés animációs film nem csak azért különleges, mert ebben a műfajban régen készült már hazai alkotás (s olyankor is árnyékot vetett a műfajra néhány kevésbé sikerült munka, ld. A kis Vuk), hanem mert kimondottan a közönség legkisebb tagjait, az óvodás korosztályt célozza meg. A film a maga alig egyórás hosszával kiválóan befogadható a 3-6 éveseknek, nem mozgat túlontúl sok karaktert, a történetvezetés egyszerű és jól követhető akár a könyvek előzetes ismerete nélkül is. A kellően fordulatos cselekmény azonban bőven tartogat annyi izgalmat, amennyi egy kisiskolás figyelmét is bizonnyal leköti.
A történet fókuszában a kis lengefiú, Füttyös Vilkó áll, aki nagyon szeretne már a nagyokhoz hasonlóan buzogányt vetni, nádirigón repülni és a tavon csónakázni, ez azonban a zöldhajú-zöldfülű ifjoncoknak még tilos, meg kell várniuk, amíg felnőtté érnek, amelyet a hajuk bebarnulása jelez. Vilkó barátai szemlátomást jó úton haladnak a barnulás útján, csupán Vilkó üstöke bizonyul minden reggel ugyanolyan éretlennek, mint előző este volt. Ő azonban nem búslakodik hosszan, s még ha olykor tilosban jár is, mindig a jószándék, a kíváncsiság és az alkotókedv vezérli. Amíg a többieket őrzővé avatják, hogy beteljesítsék feladatukat és a Nádtenger békéje felett őrködjenek, addig Vilkó elsüllyeszthetetlen palackhajót épít, megmenti az ebihalakat és figyelmezteti társait a tó túloldalán lakó Harácsok jelentette veszélyekre.
Az események mozgatórugója pedig – Vilkó siettetni kívánt felnövekedésén kívül – a kis vörös, gömbölyű lények, a Harácsok mozgolódása lesz. Ezek a kicsiny lények éppen ellentétei a szorgos és békés lengenépségnek: ők nem szeretnek dolgozni, egész nap a hasukat süttetik és a hattyúkkal szövetkezve szeretnék átvenni az uralmat Nádtenger fölött, hogy mindenkit az igájukba hajtsanak. Minthogy a lengék éppen a békaderbin mulatoznak, a szórakozásból egyedül kimaradó Vilkón múlik, hogy gonosz tervüket siker koronázza-e.
A Lengemesék kedves főhősei egyből elrabolják a kisgyerekek szívét, felnőttként azonban azért is szerethető a történet, mert nem redukálja a problémákat a jók és a rosszak végletekig kiélezett, fekete-fehér ellentétére. Vilkó nyíltan nehezen viseli a felnőttek világából való kirekesztettséget, s ha rosszban sántikál, büntetést mérnek rá, a bátorságát és tisztaszívűségét ugyanakkor elismerik a szabályokat hozó felnőttek is. Barátságok szövődnek, a rosszul fejlődött lábú kecskebéka egyenlő partner és igaz barát Vilkó számára, a Nádtenger társadalma pedig nem él hazug, sosemvolt idillben: a vízisiklók népe nem ismeri el a lengék vezetőjének, Sulyom királynak az uralmát, amikor azonban a Harácsok gonosz tervét kell megakadályozniuk, szövetségre lépnek egymással. Itt lakik a megközelíthetetlen, öreg és bölcs szürkegém és barátja, a lengék világából már kissé kifelé mutató Nagyapó is. Végül a Jó természetesen elnyeri méltó jutalmát, a történet igazi erénye azonban az, hogy a maga módján felmutatja jó és rossz relatív voltát.
A film vizualitásáról fontos elmondanunk, hogy Timkó Bíbor látványtervei nyomán egy gyönyörűen kimunkált és szemnyugtatóan zöld világ kerekedik ki a Nádtengerből és lakóinak sokaságából, az aprólékos kidolgozottságnak köszönhetően pedig megannyi finom jelzésen keresztül képeződik le a történetben a mi jól ismert világunk. Kiemelten fontos azonban, hogy a részletgazdag vizualitás nem jelent egyet az animációs és filmes technikák túlpörgetésével, a képen belül általában jól elkülönül az előtérben mozgó szereplő és a nagyrészt statikus háttér, nincsenek túl gyors montázsok, a képek egymásutánisága a gyerekek számára is jól követhető. Ez pedig rendkívül fontos szempont egy óvodás korosztálynak szánt filmalkotás esetében.
Lengemesék
Színes, magyar rajzfilm
A forgatókönyvet azonos című meséje alapján írta: Berg Judit
Látványterv: Timkó Bíbor
Animációs rendező: Pálfi Zsolt
Storyboard: Hernádi Edit
Vezető animátor: Bárdos Attila
Operatőr: Antók Krisztián
Producer: Temple Réka
Korhatárra való tekintet nélkül megtekinhető.
Bemutató: 2017. április 27.
Forgalmazza a Vertigo Media.