A beszélgetés első felében a hazai könyvpiac helyzetéről és az Alexandra-hálózat csődjéről volt szó. Mindhárom kiadó egyetértett abban, hogy ez nagy hatással van a második félévükre, bizonytalan lett a piac helyzete, aminek alakulását előre nem látják, ezért óvatosabban terveznek. Sok kiadót ért ezáltal anyagi veszteség, ami miatt nem tudnak minden szerzőt foglalkoztatni. Remélik, hogy jövőre ismét változatlanul tudnak majd működni, és az Alexandra boltjait átveszik majd más piaci szereplők. Ami örömteli, hogy folyamatos növekedést tapasztalnak az online vásárlásoknál, valamint egyre több rendezvényen értékesítik saját köteteiket, és a Libri is nyitni kezd az általuk képviselt zsánerek felé. Említést tettek a magánkiadók szerepének felerősödéséről, ezek szerintük nem rosszak, de hiányzik a könyvekből az átütő erő és a kiadói tapasztalat.

A tavalyi science fiction történésekkel kapcsolatban Velkei Zoltán elmondta, hogy a kontinensek fogyasztói között jelentős különbségek vannak, mert például az Amerikában egyre nagyobb teret nyerő közügyi, faji és politikai témákkal nem tudnak azonosulni a magyar olvasók. Szerinte manapság a sci-fit nem a technika és a tudomány témaköre határozza meg, nem a távoli jövőre, hanem a közeljövőre fókuszál. Az elmúlt öt-hat év teméséből hiányolta még az igazán átütő erejű bestsellereket. Kleinheincz Csilla szerint tavaly is izgalmas könyvek jelentek meg, de az csak majd jövőre derül ki, hogy az elnökválasztás utáni amerikai problémákra reflektálnak-e a szerzők. Azt is kiemelte, hogy egy kiadó elsősorban üzleti tevékenységet folytat és a nagyközönséget kell megszólítania, ezért kevés kísérletező könyvet tudnak kiadásra bevállalni.

A moderátor kérdésére, miszerint nőtt-e a fantasztikus irodalom tábora, Kleinheincz Csilla kiemelte a filmek és sorozatok húzóerejét, amelyek által egy új generáció is megismerkedhet a zsánerrel. Kétségtelenül több lett az olvasó, de ugyanakkor csökkent a vásárlóerejük. Velkei Zoltán szerint viszont sokkal több könyv jelenik meg a piacon, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt: ez a vásárlói kör szétaprózódásához vezet. Kitért még a torrent-oldalak káros hatásaira is, ezek ellen nem rendelkeznek jogi eszközökkel.

Németh Vladimir szerint a közönség nem szeret kilépni a megszokott olvasói komfortzónájából. Ezzel Velkei Zoltán is egyetértett, bár szerinte az Érkezés című film jó hatással volt az olvasókra, és kijjebb tolta a határokat. 

A kiadók egyetértettek abban, ha egy könyv Hugo- vagy Nebula-díjat kap, az fellendíti az adott könyv eladási statisztikáját. Németh Vladimir is kitért a könyvek tartalmának változásaira, miszerint korábban nem voltak jellemzőek a pszichológiai és társadalmi problémákkal foglalkozó könyvek, a műfajra inkább a könnyedebb űreposzok voltak jellemzőek, bár még mindig ebben a témában születik több alkotás. Véleménye szerint a Nebula- és a Hugo-díjak elvesztették irodalmi jelentőségüket, mert politikai játszótérré váltak. Továbbá reményét fejezte ki, hogy ismét az irodalmi minőségről szólnak majd a díjak. Kleinheincz Csilla szerint viszont csak több színesbőrű alkotó lett és ezt a folyamatot látjuk, valamint csak az idő a megmondhatója, hogy mely könyvek maradnak meg az utókor emlékezetében.

A kiadók egyetértettek abban a kérdésben is, hogy miért jelent meg kevesebb magyar szerző: egyszerűen tavaly nem kaptak olyan kéziratokat, amiket szívesen kiadtak volna. Általános probléma, hogy bár sokan írnak, de felkészületlenül és túl korán próbálkoznak a kiadóknál. Velkei Zoltán felhívta a figyelmet arra is, hogy nem csak megírni kell egy kéziratot, hanem a kiadó tanácsaira hallgatva akár háromszor-négyszer is át kell írni azt. A szerzőknek el kell hagyniuk a sikerek prekoncepcióját és azt kell adniuk, ami belőlük jön. Új szerzőjük, Veres Attila például három éven keresztül dolgozott a könyvén. Szerinte egy szerző ötletekkel és szinopszisokkal próbálkozzon a kiadóknál, míg Kleinheincz Csilla kész kéziratokat vár olyan eredeti ötletekkel fűszerezve, amikkel még nem találkozott.

Az itthoni horror műfajra kitérve Velkei Zoltán elmondta, hogy irodalmi szinten nagyon pörgött a műfaj a 60-as, 70-es években, ami után egyfajta leülés következett, de az utóbbi öt-hat évben ismét felpörgött a műfaj. Példaként a Falka és a Szekta című könyveket hozta fel, ezekre nagyon jó visszajelzések érkeznek, az olvasók szeretik őket. Velkei szerint horrort nagyon nehéz írni, mert mindenkinek máshol van a félelemküszöbe, ezért sokféle reakciót kell összegyűjteni egy könyvön belül. A horror műfajának elsődleges célja a félelemérzet leküzdése és a komfortzónából való kilépés. 

A kiadók az Ünnepi Könyvhétre is kivonulnak, ahol sok újdonsággal várják majd a science fiction, fantasy és horror rajongóit. 

Fotó: Kocsis Zoltán