Vajon, ha beírjuk a Google-ba, korunk Alfájába és Omegájába, a férfiköltészet szót, milyen találatokat kapunk? – indította a beszélgetést Turi Tímea. Mint kiderült, meglehetősen keveset. Németh Zoltán Csobánka Zsuzsáról szóló kritikájában fordul elő a szó, mint a női költészet ellenpólusa, aztán a Dívány című magazinban, vagyis a bulvárban találkozunk vele, illetve egy 1926-os Napkelet számban, egy Ady – epigon kapcsán. Mondhatjuk tehát, hogy a fogalom igazából nem létezik. Komolyra fordítva a szót, Turi megkérdezte, miért csak női költészetről beszéltünk ez idáig.

Tóth-Czifra Júlia irodalomtudós is hasonlóan kezdte a beszélgetésre való felkészülést, de ő a férfi lírát is beütötte a keresőbe. Kiderült, hogy létezik például érett férfi líra, vad férfi líra, illetve érett illatú férfi líra (ez utóbbi fogalomban nem vagyok biztos, hogy így hangzott el, bocsánat, ha nem). Arra a kérdésre, hogy maga a férfiköltészet szó miért nem létezik, azt válaszolta, hogy a költészetet „gyári állapotában” férfi minőségnek tartja a köztudat, valószínűleg ezért nem létezik a fogalom. Borsik Miklós, az erősebb nem képviselője is egyet értett Tóth-Czifra megállapításával.

A beszélgetésre, többek között, Stolcz Ádám, Pál Sándor Attila, Bognár Péter, Schein Gábor, Tolnai Ottó, Peer Krisztián, Németh Zoltán, Nádasdy Ádám, Háy János költők nemrég megjelent versesköteteit választották a szervezők. Szomorúak és ugyanakkor nagyon bátrak ezek a kötetek. – mondta Turi. A vallomásos beszédet bátran felvállalják, szemben a női költőkkel, akik kihangsúlyozzák, hogy a versekben nem a saját életükről írnak. Borsiknak is pont a bátorság kérdése jutott eszébe a fenti költők verseit olvasva. Nádasdy Ádám például szövegeiben gyakran az a kérdés tér vissza, hogy „mikor ne legyek gyáva, legyek-e gyáva”.

Tóth-Czifra Júliának a számadás jutott eszébe a kötetek kapcsán, illetve a számadáshoz való bátorság. Stolcz könyvében, az Én vagyok a férfiban például – folytatta – azok a legérdekesebb szövegek, melyekben a „határhelyzet” feldolgozása érhető tetten. De az összes említett költő szövegei esetében elmondható, ahhoz, hogy újat mondhassanak a testről, „meg kell forgatni” a testet, különös, váratlan nézőpontból kell rávilágítani. A Háy-kötet például a betegséget, az öregedést járja körül, Peer Krisztián pedig a másik test eltűnéséről beszél. Borsik a „határhelyzet” megjelenítésével kapcsolatban megjegyezte, hogy egyre nehezebb költőként igazán bátornak lenni, hisz lassan már minden határt átléptek az irodalomban.

Stolcz Ádám kötete, Turi szerint, nem annyira ismert, mint amennyire izgalmas. Az Én vagyok a férfi az agresszív beszéd paródiája, üdítő, ugyanakkor bátor szöveg, mert Stolcz hagyta a „macsó nyelvet” működni. Ezért juthat el az olvasóhoz, a kötet által, az az üzenet, hogy az agressziónak az agresszor is áldozatává válik. Borsik is megjegyezte, hogy a szöveg az abban megjelenő gépiesség által válik viccessé, érdekessé. Tóth-Czifra szerint a kötetnek erős hangja van, és mindig örvendetes, ha a versek egy könyvvé állnak össze, folyamatosan hullámoznak, és együtt olvashatók.

Vajon a kortárs magyar líra Kosztolányi „bús férfi költészetétől” mennyire tud elszakadni – tette fel a kérdést Turi. Tóth-Czifra szerint a kortárs férfiköltészet a férfivá lett költő költészete. A költők sokféleképpen megmozgatják a Kosztolányi – féle hagyományt. Peer Krisztián, a saját költészetét ironikusan, a halott barátnő szavaival élve, „kapuzárási költészetnek" nevezi. Schein Gábor pedig egy halálos betegségből való meggyógyulás, és az azt követő újabb trauma kapcsán vet számot életével. A huszadik századi költészet nem élt ennyire a szerepek sokféleségéből adódó lehetőségekkel. Tóth-Czifra úgy látja, hogy a férfi költészet hangja mindig egységes, szemben a női költészet hangjával, amely inkább a férfiak által megteremtett női hang, épp ezért onnan nehéz is megszólalni.

Németh Zoltán Állati férj című kötetében veti fel azt a kérdést – mondja Turi –, hogy amit olvasunk, abból semmit sem tudunk meg, az állatokat is valójában csak szerelmi aktusuk közben ismerhetjük meg igazában. Turi továbbgondolja a kérdést: vajon Németh Zoltán kötetéből vagy a versekből sem tudnánk meg semmit. Ő maga kezdi a választ azzal, hogy bizonyos férfitapasztalatokat igenis ezekből a versekből ismert meg, ez is azt bizonyítja, hogy a költészet képes a közvetítésre. Tóth-Czifra a kötetekből azt sejtette meg, hogyan érzékeli egy férfi a saját testét, a Peer kötetből pedig, hogy hogyan tud elárvulni.

A beszélgetés azzal zárult (vagy inkább továbbgondolkodtatott), hogy mindkét nem poétikájában megjelenik a követelés a másik nem képviselőjével szemben: legyen tökéletes! Úgy tűnik tehát, az elvárások mindkét oldalon működnek.

Fotó: Bach Máté