Az esemény a Szépírók Társasága CEU közleményének felolvasásával kezdődött, amit Szekeres Niki rövid bevezető felolvasása követett. Turai Hedvig Az azonosulás nehézségei, generációk és a holokauszt tanulmányából olvasott fel egy részletet, amely az emlékezetreprezentáció fontosságáról szól, „A mi holokausztunk” képzőművészeti kiállításra készült.

A könyvbemutató első állomásaként a résztvevők kontextusba helyezték a könyvet, azt vizsgálták, milyen holokausztról szóló ifjúsági irodalmi művek állnak az olvasó rendelkezésére. Fenyő D. György Lois Lowry Számláld meg a csillagokat-jával kezdte, ami ugyan kisebbeknek szól, de ugyanúgy, mint A kék kabátos lány, az embermentést tematizálja. A következő ide illő kötet az Andersen-díjas Uri Orlev Sziget a romok között című műve. Itt egy a krakkói gettóban bujkáló tíz éves kisfiúról szól a történet, a sziget egyszerű metaforájára építkezve a túlélésről és emberekről, akik között vannak bűnösök, hősök és ártatlanok.

A legfontosabb, leginkább analogikus mű John Boyne-tól A csíkos pizsamás fiú, ami már a címében is rímel A kék kabátos lányra. Előbbi főhőse a kilencéves Bruno egy náci tiszt fia, aki a haláltáborba helyeznek át szolgálatra, így a családnak költöznie kell. Egy napon Bruno elsétál a kerítésig.

Hasonló az alaphelyzete Hannekének, A kék kabátos lány főhősének is, aki csupán élelmet akar szerezni és seftel a háború alatt, hogy a saját és családja túlélését biztosítsa. Egy ilyen útja során kapja megbízásként egy zsidó lány felkutatását.

Mindkét könyv külső nézőpontból, gyermeki narrációban ábrázolja a történetet. Az ártatlan, bizonyos szempontból eseményeken kívüli, nem érintett szemmel látunk, ami lehetőséget teremt a felismerések, ráismerések megmutatására. Szűcs Teri még Anne Frank szerkesztett naplóját teszi hozzá Fenyő D. felsorolásához, kiemelve, hogy a szerkesztetlen napló bizonyára erőteljesebb és pontosabb képet ad, mint a megszelídített szöveg. Gáspár Miksa pedig az olvasó és célközönség pozíciójából erősít rá Fenyő D. György analógiájára, majd hozzáteszi, hogy mindkét könyv maximálisan működik, számára az is kapcsolta a csíkos pizsamás fiúhoz, hogy mindkét könyvet úgy élte meg, mint megfejtendőt.

Hanneke története is menekítéstörténet, a lány biciklivel járja Amsterdam utcáit és fekete kereskedelemmel foglalkozik. A megbízás után igazi krimivé válik a történet, hiszen meg kell találnia egy elégtelen személyleírás és egy név segítségével a háború közepén Amszterdamban valakit, ráadásul olyasvalakinek kell ezt végrehajtania, akinek szinte semmilyen eszköze sem volt eddig a nyomozáshoz és a hatóságokhoz sem fordulhat. Pontról pontra bomlik ki a sztori, jutunk közelebb a megoldáshoz. Vékony nyomozati szálon, óvatosan halad Hanneke előre, hiszen az amúgy is fenyegetettségben élő célszemély nem érezhet még több fenyegetést, hiszen az menekülésre késztethetné, és kezdhetné előről a kutatást.

A regény harmadik rétege a szerelmi szál, Hanneke első szerelme beáll az ellenállók oldalán harcolók közé és elesik. Mivel Hanneke küldi és támogatja a csatlakozását, ezért felelősnek érzi magát a fiú haláláért. Miközben a lányt keresi, próbál túlélni meg kell birkóznia a lelkiismeretfurdalással, felelősséggel, traumafeldolgozással és az első szerelmének elvesztésével is, mindezt egy kiélezett, történelmi helyzetben. 

Gáspár Miksa a kamaszkori lázadást, nyugtalanságot látta meg a főszereplőben. Szűcs Teri arra kérdezett rá, ami egy holokauszt feldolgozó könyvnél szerinte különösen fontos, hogy mi újat tud az értelmezéshez hozzátenni. Honnan tudja megragadni a történetet, belecsúszik-e a klisékbe, lázadásba, távolságtartásba, kategorizálásba és bystander (a tanult tehetetlenség) állapotba? Kit milyen felelősség terhel? Arra is felhívta a figyelmet, hogy a téma tabu mivolta és tematizálatlansága miatt nagyon könnyű politikai vitákba belecsúszni. Kiemelte, hogy A kék kabátos lány remek példája, hogyan lehet adott helyzetből, adott körülmények és időben a lehető legtöbbféle ellenállási lehetőséget, motivációt bemutatni. Az általános kérdést teszi fel a regény: mi az, hogy (jó) ember?

Szekeres Niki kiemeli, hogy a regénynek van egy apró kerete, ami a múlt idejű visszaemlékezés, miközben a regény maga jelen idejű elbeszélés. Magyarországon nincs kultúrája a holokausztról való olvasásnak, teszi még hozzá.

Fenyő D. György rámutatott, hogy Szabó Magda Abigéljén kívül, ami ráadásul elég távolról szemléli az eseményeket nincs más (magyar vonatkozású) holokausztról szóló ifjúsági regény. (Megj: De igen, Miklya Luzsányi Mónika Sztelho Gábor embermentő tevékenységéről szóló regénye, a Kistamás, Harmat kiadó, 2004)) Hiányzik a társadalmi traumafeldolgozás, míg egy regényről, erről a regényről, a tanórákon is konkrétan lehet beszélni, és egy irodalmi mű segítségével alapvetően könnyebb ezt a témát (vagy bármely tabutémát) beemelni a közbeszédbe.

A kék kabátos lány jól tanítható, a rétegzettsége miatt jól olvasható, de főleg másképp olvasható azok számára, akik még nem állnak készen a holokausztról szóló direktben gondolkodásra.

Fenyő D. felteszi a kiinduló kérdést példaként erre az esetre is: Mit csinál az ember a saját kudarcával?

Szűcs Teri ehhez kapcsolódóan elmondja, hogy a tanárképzős diákjaival a Kaddis a meg nem született gyermekért Kertész regényt olvasva felmerült, tudhatjuk-e, hogy egy más szerkezetű, kultúrájú világban élünk már a regény világához és az ahhoz kapcsolódó történelmi eseményekhez képest? Ha pedig mégsem, akkor vajon szülünk-e? Az „utániság“ állapota mennyiben jelent változást, és mit mond a személyes változásunkról, lehetőségeinkről a szöveg?

Miksa annyit tesz hozzá, hogy a kortárs közegben elhalkulnak a beszélgetések, mert a holokausztot durván, túlságosan direktben ábrázolták azok az alkotások, amikkel találkozhattak. A kék kabátos lányban az a jó, teszi hozzá, hogy irodalmilag megszelídítette a holokausztot.

Szekeres felteszi a kérdést, olvasnak-e a holokausztról, Miksa válasza: ha olvasnának, nem lenne többé tabutéma, de mivel nem olvasnak, így a tabusága vélhetően továbbra is megmarad.

Kiemelik még Totth Gitta fordítói munkáját és a könyv végi történelmi jegyzet fontosságát.   

Zárókérdésnek a kedvenc jeleneteikről beszélnek, Szekeres Niki kedvence az indulás, míg Szűcs Teri hosszan beszél a térképzésről és annak fontosságáról a holokausztról szóló művekben, és a könyvbeli egyetemista ellenállás (plasztikus) ábrázolásának szerethetőségéről is.

Fenyő D. György pedig arról beszél, hogy mennyire ügyesen adagolja a szerző az információkat a jellemábrázolásban, így a regény végére mindenki árnyalt karakterré válik, sokak életébe nyerhet az olvasó bepillantást, miközben nagyon pontosan leképezi azt, hogy az 1943-as megszállás alatt senki sem lehetett önmaga.

A kék kabátos lány rétegzettsége sok olvasót lesz képes megszólítani, miközben rámutat a társadalom sokszínűségére, a különböző megoldások, motivációk eltérő, de azonos értékekhez vezető útjára. Első történelmi regénynek kitűnő választás.

Fotó: Bach Máté