A koncert előtt, a szinte teltházas Bartók Béla Hangversenyterem első sorában ülve szemtanúja lehettem annak, ahogyan Hollerung Gábor a karmesteri pódiumról felkapja a valami okból odakészített gurulós széket és kicipeli a színpadról; annak, hogy a zenekar rézfúvós tagjai milyen szép, balkáni viseletű lábbelit, a két énekes hölgy pedig tradicionális öltözéket viselnek; vagy annak, hogy Goran Bregovic kissé enerváltan (persze lehet rá azt is mondani, hogy transzba esve) ülte végig a koncertet. A szarajevói születésű szerbhorvát zeneszerzőtől a 2006-os művét, a Három levél Szarajevóból címűt, emellett a Prológust, a Háborút illetve a Melankóliát hallhattuk. (A programismertetőben a hallgató már előzetes információt kapott arról, hogy az egyes levelek egy-egy monoteista világvalláshaz kötődnek.)

Tudvalevő, hogy számos nép kultúrája és vallása hagyott nyomot Bosznia-Hercegovinán és annak fővárosán, Szarajevón. Ez alapján már előre sejteni véltem, hogy nem egy önfeledt balkáni fesztiválhangulatra számíthatunk (végül is a Müpában úgyse nagyon tolerálnák, ha valaki táncra perdülne, márpedig ha valamire, akkor balkáni zenére lehet mulatni), hanem egy kicsit komolyabb hangvételű, befelé forduló koncertet hallhatunk.

Előbbit a szimfonikus zenekar alkalmazása is nagyban elősegítette, utóbbit pedig a levél műfajának személyes volta miatt érezhettük. A levelek megmutatják, hogy Szarajevóra milyen vallási sokszínűség jellemző (a várost a Balkán Jeruzsálemeként is emlegetik), ami egyfelől áldás, ugyanakkor átok is, gondoljunk csak a boszniai háborúra. Mindenesetre az estén kizárólag áldásos oldalát láthattuk, hiszen a zene mint határokon, kultúrákon és vallásokon átívelő nyelv meghatóan szép igazolását láthattuk és hallhattuk.

Szarajevóban a kőkorszakból származnak az első leletek, később több illír település volt a környéken. Tartozott a Római, a Bizánci és az Ottomán Birodalomhoz, volt az Osztrák-Magyar Monarchia része. Már Róma alatt jöttek a katolikusok, az egyházszakadás után az ortodoxok majd a muszlimok, illetve otthonra találtak itt a Spanyolországból elüldözött szefárd zsidók is. A három levelet (kultúrát, vallást) egy szerb, egy tunéziai és egy izraeli művész szólójátékán és persze az egész zeneművön keresztül ismerhettük meg közelebbről.

Az egyes leveleket hallgatva persze nagy vonalakban valóban a megjelölt kultúra népzenéje volt kihallható, ám számos alkalommal véltem felfedezni a magyar, a cigány vagy az említett kultúrák zenéjének keveredését. A háború, az öröm és bánat hangja azonban – bármennyire is közhelyesen hangzik – közös és határokon átívelő volt.

Bregovic művében a hegedű az a szólóhangszer, ami szimbolikusan egyesíti a három vallást. Az első levélben, mely a nyugati keresztény hagyományról szól, a szerb hegedűs Mirjana Neskovic, a másodikban a tunéziai Zied Zouari, a harmadikban pedig az izraeli Gershon Leizerson hegedült. Szólórészeknél mindhárman tudtak olyan bensőséges hangulatot teremteni a nagy hangversenyteremben, ami egyszerre volt megindító és éteri. A játékukat hallva pedig percekre el tudtam feledni, hogy hol vagyok és mennyi ember vesz körül.

Hollerung Gábornak nemcsak a keze mozgott, hanem gyakorlatilag végig járt a lába: táncolva vezényelt, ami nagyon is természetesnek tűnt. A Budafoki Dohnányi Zenekar pedig amúgy is hajlamos a szigorúan vett komolyzenén kívül más irányokba is kacsintani, amiről azt gondolom, jól áll neki. Viszont talán mindent nekik sem kéne bevállalniuk (ld. pl. nyáron a Papp László Sportarénában látható Abba Symphony című előadás).

Goran Bregovic-ot összehasonlítva a hazánkat igen kedvelő szerb zenésszel, Boban Markoviccsal (akinek koncertjéről itt írtam) azt tudom mondani, hogy amíg Markovic nemcsak fizikálisan tartózkodik a színpad közepén, hanem a pódiumon látható előadók tekintetében is belőle kap az ember a legnagyobb dózisban, addig Bregovic szereti magát minél több emberrel körülvenni, ő maga pedig mellékszereplőként végigülni a koncertet. Ez szimpatikusnak tűnhet, de ezen az estén kicsit többet mutathatott volna magából - ha máskor nem, akkor a ráadásnál.

Zeneszerzőként mindenesetre elsőrangú volt - a darabok zeneiségét és mondanivalóját tekintve mindenképpen. 

2017. április 2. 19.30

Müpa ­– Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Goran Bregovic: Three Letters From Sarajevo

I. Prológus • Prologue

II. Háború • War

III. Első levél • First Letter

IV. Második levél • Second Letter

V. Harmadik levél • Third Letter

VI. Melankólia • Melancholy

Közreműködi: Goran BREGOVIC – ének, gitár, billentyűs hangszerek, Mirjana NESKOVIC [III.], Zied ZOUARI [IV.], Gershon LEIZERSON [V.]– hegedű, Goran Bregovic Wedding and Funeral Orchestra, Budafoki Dohnányi Zenekar

A Goran Bregovic Wedding and Funeral Orchestra: Muharem Redzepi – ének, goc (tradicionális dob), Bokan Stankovic – fuvola, trombita, Dragic Velickovic – trombita, Stojan DimovV – klarinét, szaxofon, Aleksandar Rajkovic, Milos Mihajlovic – harsona

Közreműködő énekesek: Ludmila Radkovatraikova, Daniela Radkova-Aleksandrova, Dejan Pesic, Milan Panic, Ranko Jovic, Aleksandar Novakovic, Dusan Ljubinkovic, Sinisa Dutina

Hang: Nemanja Trajkovic

Vezényel: Hollerung Gábor