A Nemzeti Galéria életében jelentékeny esemény volt a 2015 novemberében nyíló, A túlélő árnyéka című kiállítás, amely El Kazovszkij művészetének állított emléket. Akkor az anyagi keretek nem tették lehetővé, hogy katalógus is készüljön ehhez a nagyszabású kiállításhoz, azonban Fischer Anni ötlete nyomán az El Kazovszkij Alapítvány előfizetőket toborzott, valamint Kieselbach Tamás is felajánlott egy nagyobb összeget, így mostanra megjelenhetett a kötet. A bemutatón Szilágyi Ákos kiemelte: mind a kötet, mind a katalógus az El Kazovszkji Alapítvány, a Magyar Nemzeti Galéria és egy nagyszerű csapat együttes munkájának eredménye. Silklós Péter, az El Kazovszkij Alapítvány elnöke köszöntőjében beszámolt a tevékenységükről és szólt a korábban megjelent El Kazovszkij-kötetekről is, majd Rényi András ismertette a katalógust.

A kiállítás valóban rendkívüli volt, így jogos a kérdés, hogy e mostani katalógus tud-e még újat mondani, tud-e hozzátenni a korábbi tárlathoz, annak vizualitását át tudja-e fordítani szöveggé. Rényi András elmondta, hogy egy ilyen nagyszabású kiállításhoz mindenképpen dukál egy katalógus. Hozzátette: továbbra sem ismerjük a teljes életművet, hiszen még a mai napig kerülnek elő El Kazovszkij-munkák, így ahogyan a kiállítás sem életműtárlatként viselkedett, úgy e mostani kötet sem monográfia. A tárlat egy esszé volt, kísérlet az életmű megragadására, e mostani kötet pedig annak a víziónak az őrzője.

Rényi a bemutatón kifejtette, hogy kötet két részből áll: öt tanulmánnyal nyit, ezt követi a szigorú értelemben vett katalógus. A második rész a tárlaton látott összes munkának a reprodukcióját tartalmazza, különlegessége továbbá, hogy helyet kaptak benne a kiállítási enteriőrök is, ami azért lényeges, mert a tárlat maga is erősen épített a látványra, érzéki élményt közvetített. A képek sem esetlegesen követik egymást, hanem ugyanúgy tizenkilenc számozott tartalmi egységben jelennek meg, mint anno a kiállításon. A kötet ennek megfelelően tartalmazza annak a vezetőnek a teljes szövegét is, amely annak idején segítette a látogatókat a kiállítás értelmezésében.

Az első rész tanulmányait Nagy Boldizsár bevezetője nyitja, majd Siklós Péter ruszista írása egy aprólékos háttérrajzot ad: El Kazovszkij környezetéről, irodalmi hátteréről, műveltségéről ír számos dokumentumfotóval tarkítva. Ezt követi Rényi szigorú, analitikus írása El Kazovszkij művészetéről, majd Urai Dorottya a Dzsan-panoptikum elemzésén keresztül beszél az alkotó performansz-művészetéről. Erdő Rebeka Alkat és ízlés című írása a punk és underground kultúra és a művész viszonyát vizsgálja, majd a sort egy gender szempontú írás zárja.

A kötet különlegessége továbbá a belső oldalon található internetes cím és QR kód is, amelyek segítségével kicsit visszarepülhetünk a kiálltási térbe: Faragó Balázs grafikája teszi újra élőszerűvé a tárlat három termét, amelyben a látogató szabadon mozoghat.

A bemutatón a kötet ismertetése mellett még számos érdekesség is szóba került. Alföldi Róbert például elmesélte, hogy a Nemzeti Színház előcsarnokában álló óriás kutya skicceit El Kazovszkij már a kórházban készítette el, Szilágyi Ákos pedig felidézte, hogy kilenc éve a művész még részt vett a könyvfesztiválon egy másik könyvbemutatón, nem sokkal a halála előtt.

Fotó: Kocsis Zoltán