Babiczky ugyanis idősebb nálam néhány évvel, a lányok meg néhány évvel fiatalabbak, tehát akár a színpadon ülőket is ugyanabba a generációba lehetne sorolni. A Szegény kisgyermekek? című beszélgetés témájától (törvényszerű-e, hogy a költői pálya a gyerekkor vidékének feltérképezésével indul) részben eltérve a legújabb író- és költőgeneráció közéleti szerepvállalása a kiindulópont: Babiczky szerint a rendszerváltás környékén születettek ezen a téren sokkal aktívabbak, mint a mai harmincasok, de Ferencz Móni és Zilahi Anna éppen utóbbi korosztály szerepét emeli ki.

Amikor például kiderült, hogy az Orbán János Dénes frissen gründolt cége, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. nagyságrendekkel több pénzt kapott, mint az évek, évtizedek óta működő négy másik írószervezet, a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége, az Írószövetség és a Szépírók Társasága együtt, a "nagy öregek", Krusovszky Dénes és Nemes Z. Márió reagáltak először, nem egyértelmű tehát, hogy a huszonévesek, a harmincasok vagy az idősebbek közül ki a legérzékenyebb, ki ragaszkodik jobban a szabadsághoz.

Láng Orsolya nem is generációs, sokkal inkább alkati kérdésnek tartja a politikai ügyekben való kiállást: ő alapvetően csendes, iszonyodik a tömegtől is, és a véleményét is csak akkor mondja el, ha kérdezik. Ő ráadásul romániai magyarként máshogy érzékeli a kulturális élet hazai konfliktusait – míg nálunk a "mi" nagyjából az ellenzéki gondolkodásúakat, vagy legalábbis a kormánnyal KMTG- vagy CEU-ügyben (ez utóbbi kapcsán a Szépírók Társasága és József Attila Kör tagjai a Könyvfesztiválon is tiltakoznak a kormány döntése ellen) egyet nem értőket jelenti, Romániában a "mi" alatt a magyarságot kell érteni.

Babiczky kérdésére, hogy az úgynevezett másik oldallal érdemes-e párbeszédet folytatni, Ferencz Móni azt feleli, hogy a párbeszéd fontos ugyan, de hiába próbált a szakma nagyobb része párbeszédet kezdeményezni a KMTG-vel, falakba ütközött. A beszélgetésnek a nemzedéki kérdésekről szóló része nagyjából azzal a tanulsággal zárul, hogy a generációk – ahogy az egész társadalom – atomizálódtak, és amúgy is nehéz meghúzni az egyes generációk közötti határvonalakat.

Ezután magukra a versekre, illetve a pályakezdésre terelődik a szó. Szóba kerül például, hogy ez a generáció (és itt azért mégiscsak visszatér a generációzás) már nem kötött formájú verseket ír, bár Ferencz Móni éppen kötött formájú versekkel kezdte lírai pályáját, Láng Orsi prózakötetének szövegeiről pedig azt gondolták az irodalmárok, hogy inkább versek. A pályakezdéssel kapcsolatban Ferencz Móni és Zilahi Anna az írótáborok és a líraműhelyek szerepét emeli ki, Láng Orsi szerint pedig aki igazán tehetséges és meg akar jelentetni egy könyvet, annak sikerülni is fog. A beszélgetést felolvasás zárja: Zilahi Anna A bálna nem motívum, Ferencz Mónika Hátam mögött dél, Láng Orsolya pedig Bordaköz című kötetéből olvas fel verseket.

Fotó: Kocsis Zoltán