A regényről való beszélgetés Katona Csaba sörtörténész moderálása alatt kedélyes, szinte családias hangulatban telt. Stancík nagyon örült, hogy újra Budapesten lehet. Katona Csaba kérdésére, hogyan lett belőle író, gyerekkoráról mesélt. Az édesanyja szerettette meg vele az olvasást, és 18 évesen saját maga is sci-fiket kezdett írni. Akkor még a bolsevikok voltak hatalmon, és az ő világnézetét nem fogadták el, írásait nem publikálták. Első kötetét 1992-ben még álnéven publikálta, de a kilencvenes évek második felétől már a saját nevén közölték írásait.

Honnan jött az ötlet, hogy a különös sci-fi a 19. századi Prága utcáin játszódjon? A Múmiamalom nem egy történeti regény – szögezte le Stancík, aki úgy gondolja, hogy a történelem körökben ismétlődik, azt élik át ma is az emberek, amit 1866-ban. Azért választotta ezt az évet, mert a világon az első globalizáció akkoriban zajlott le. Az internethez hasonlóan alakult ki a vasúthálózat, a távirdák. A Múmiamalom jelenkori regény, amely történelmi kulisszák előtt játszódik. Bár az anyaggyűjtés nagy munkát igényelt, hogy a történelmi háttér alaposan és hitelesen legyen megfestve. A cseh író a 19. század második felét különösen szereti, mert Prága ekkor még mágikus középkori városnak számított. Bár a város mostanra már nagyon sokat változott, azért az olvasók még mindig rengeteg, a könyvben említett helyszínt és épületet megtalálnak.

A regény fordítója, Hanzelik Gábor épp azért vállalta el a Múmiamalom magyar nyelvre ültetését, ami miatt nagyon nehéz is volt a munkája: a könyv bővelkedik szójátékokban. Amikor Hanzelik először olvasta azt, folyton azon gondolkodott, hogy tudná ezeket a szójátékokat magyar nyelven visszaadni. A szerzővel aztán, a fordítási munka közben, nagyon sokat kellett konzultálnia. Stancik elmondta, hogy azért is örült nagyon a magyar megjelenésnek, mert a könyvben van egy magyar szereplő is, egy csendőr parancsnok, aki szétzavarja a gőzpiramis felrobbanása után a sebesülteknek segítő embereket. Az író elnézést is kért a hallgatóságtól (illetve korábban a műfordítótól), hogy a magyar csendőr szájába adja a könyv leghosszabb és legdíszesebb káromkodását.

Németh Attila, a könyv szerkesztője elárulta, hogy a Metropolis Media sok sci-fit ad ki, és egy olyan könyvet keresett, ami kilóg a többi közül, és ezt a Múmiamalomban megtalálták. Tervezik, hogy újabb Stancík könyveket, illetve további cseh, új hullámos szerzők regényeit kiadják.

Amikor a gasztronómiára terelődött a szó, Stancík azt mondta, hogy nem tagadhatja le, hogy szeret enni is, inni is. A 19. századi korból származó receptek is különösen érdeklik, így a regényben szerepel is két igen furcsa étel: egy marhacsontból készült édes sütemény, és egy belülről, a koponyából megsütött marhafej. Az író kihangsúlyozta, hogy könyve nemcsak a kajáról, piáról és a szexről szól, a testi élvezeteket szellemi kalandozások egészítik ki. Igen rejtélyesen, regényéről azt mondta, hogy az „függőlegesen magasba mutató krimi”.  A Múmiamalom egy sorozatgyilkos felkutatásának a története, a gyilkosságokat leíró részek roppant naturalisztikusak.

Stancík eredetileg nem tervezte a Múmiamalom folytatását, de az olvasók annyira követelik tőle a további részeket, hogy enged a „kísértésnek”, három-négy éven belül meglesz a második rész. Jelenleg az Angyaltojás című regényén dolgozik, melyben a főhős hobbija az alkoholos italok készítése: a tormapálinkát is ő találja fel. Az italt az író magával is hozta a beszélgetésre, és jókedvűen megkínálta belőle a kicsit félénk hallgatóságot.

Fotó: Kocsis Zoltán