A beszélgetés résztvevői, Berg Judit, Gévai Csilla és Kertész Erzsi írók, valamint Knézics Anikó tanító, a Tanítók Egyesületének elnöke és Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem tanára mind gyakorló szülők. Ráadásul elmondásuk szerint hátrányos helyzetből indulnak, mert szinte kivétel nélkül tanárszülők gyerekei.

Már a beszélgetés elején elhangzott a találkozó központi kérdése, jelesül: mit is olvasson a gyerek, pontosabban, mit olvastak a résztvevők gyerekkorukban. Előkerült a Winnetou és az Egri csillagok mint a „elrettentő példák”, többségében olyan regényként definiálták őket, mint amiket rossz életkorban olvastak, ezért élvezhetetlenek voltak. Ellenpéldaként a Harry Pottert hozták fel, ami vitathatatlanul az ezredforduló környéki ifjúsági irodalom egy olyan mérföldköve, ami meghatározó olvasmányélmény volt az akkori tizenéves korosztálynak. Berg Judit saját példával mutatta meg, hogy ez nem afféle légből kapott állítás, hiszen az ő harmadik gyereke pont a varázslótanonc kalandjai által vált maga is olvasóvá.

Ám a gyerekirodalom nem csupán a kamaszokról szól, hanem az egészen kicsi, kilenc-tízéves, vagy még fiatalabb korosztályról is. A nekik készült könyvek nehéz helyzetben vannak, hiszen az egyszerű nyelvezetű könyvekből sokáig hiány volt. Lázár Ervin után alig találkozunk kicsiknek szóló olvasmányokkal, mert bár Csukás István is nagyhatású ifjúsági író, ő főként a felsős korosztályt tudja megszólítani. Jeney Zoltán Rév Fülöpje, valamint Berg Judit Ruminije – ami most már a nyolcadik kötetnél jár – az, ami újra érdekessé tudta tenni az alsósok számára az olvasást.

A Most én olvasok-sorozat tehát hiánypótló ilyen szempontból. Gévai Csilla, a történetek lektora elmondta, hogy a mesék kulcsa az egyszerűség. Fontos szervezőelv a kicsiknek szóló irodalomnál, hogy rövid, egyszerű mondatokból álljon, érthető legyen. Ilyen szempontból rendkívül nehéz dolga van az írónak, hiszen a magyar nyelvben a ragozással a szavak könnyen válnak három szótaggá, bonyolulttá.

Több szerzővel dolgoznak, hogy a gyerekek több stílust ismerhessenek meg. Azonban fontos szempont volt, hogy az azonos szerzők esetén a szereplők, helyzetek ugyanazok legyenek, ezáltal kapcsolódjanak egymáshoz. A nyelvezet azonban kötetről kötetre bonyolódik, így mire a gyerek a negyedik könyv végére ér, már komplex grammatikai elemekkel is találkozik.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az egyszerűség ellenére fontos, hogy érdekes legyen. Ahogy a kerekasztalbeszélgetésben elhangzott, a gyerekirodalom mindig cselekményre épül, ám ez a mozgalmas történet mindig igazodik az életkori sajátosságokhoz. Gévai Csilla azt is hozzátette, hogy mindig kell még egy kis varázslat is.

De hogy kiből lesz később az Olvasó, már komplexebb kérdés, mint, hogy mit kellene (vagy éppen mit tud) olvasnia a gyereknek. A résztvevők szerint ugyanis minden gyerek olvasónak születik, ám mindenkinek a saját tempójában kell ráéreznie az olvasás ízére. Van, hogy valaki még hatodikos korában is szótagolva olvas, más pedig kitűnő hallgató. Bár nem minden hallgatóból lesz végül olvasó, az bizonyos, hogy nagyobb százalékban válnak azzá, mint azok, akiknek nem olvasnak/mondanak mesét. Sőt, a történetmondás – legyen akármilyen suta – sokkal személyesebb élmény a gyerek számára, mint bármilyen mesekönyvből olvasott mese, mert a kicsi úgy érzi, hogy az csak neki szól, és jobban beindítja a fantáziáját is. a gyerek az elképzelt farkastól nem fél. Ez nem meglepő a személyesség érzése, hiszen a szülők szokásai, az általuk közvetített értékek fontos szerepet játszanak a gyerekek jellemfejlődésében.

Végezetül szó esett a digitális technika fejlődéséről, így az e-bookokról is. A kerekasztalbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a pozitívan kell értékelni, hogy az e-könyv még nem gyűrűzött be olyan mértékben a magyar kultúrába, hogy a gyerekirodalomban számottevő legyen, mert a kicsiknek szükségük van arra, hogy kézbe vehessék a könyveket és fizikailag is találkozzanak vele.