Berta Ádám kérdésére, hogy honnan hová jutott el Hazai Attila prózája, Szabó Gábornak Camus jutott eszébe. Mintha Hazai is azt a kijelentést járná körül, hogy az egyetlen érvényes egzisztencialista kérdés, öngyilkosok legyünk-e vagy pedig ne. Hazai prózája a Valamiből indul el a Semmi felé, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy vannak-e érdemleges indokok, hogy a lét és az alkotás mellé tegyük le a voksunkat. Prózájának az a tétje, hogy átjárókat találjon e két világ között. Zebrák és éttermek című novellájában például Szabó Gábor a zebrát önmetaforának érzi, ahol az átkelő egyszerre össze is köt, de el is választ. Hazai prózájában az átjárás iránya két dimenzió között mindig reduktív.

Az irodalmi mező minden egyes elemét birtokolni kell ahhoz, hogy ezt a mezőt – kísérletező íróként – teljesen felforgathassuk. – mondta Szabó. Emlékeztetett egy olyan felvetésre, gondolatra is, amely szerint csak a paródia és a totális irónia lenne képes erre, és valóban, Hazai a Cukorkékség című írásában a tudatregényt, de a krimit is parodizálja. Beckett-re reflektálva, Hazai írásában a nagyi bebújik a szekrénybe, mert ott reméli elérni a teljes Nirvánát.

A műsor második részében Garaczi László, Németh Gábor és Szegő János mutatták be az egyéves Hazai Attila díjat, illetve Bartók Imrével, a tavalyi díjazottal beszélgettek. Garaczi elmondta, ebben az évben azt látták, hogy a díj folyamatában fogja kimunkálni magát. A kuratórium minden évben választ egy zsűrit, akik a díjat aktuálisan megítélik egy „kísérletező” írónak, idén Parti Nagy Lajos, Nagy Gabriella, Berta Ádám és Szegő János voltak a zsűri tagjai. A litera az alapítvány médiapartnerévé vált, és a portálon izgalmas körkérdések, viták hangzottak / hangzanak el az a kísérleti irodalom mai helyzetéről. Németh Gábor megjegyezte, az a kívánatos, hogy a díj – jellegéből is adódóan – mindig kövesse az irodalom történéseit.

Mi a különbség a kilencvenes évek irodalmi élete, és a mai között? – tette fel a kérdést Szegő, hogy rávilágítson azon közegek közti különbségre, melyben Hazai Attila „experimentált” szövegeivel, és amelyben a díjat kapók alkotnak most. Németh szerint az, ami ellen Hazai prózája akkoriban fellépett, megkérdőjelezhetetlen értéknek számított. A tömbszerűen működő esztétikát, a normatívát viták szabdalták szét.

A díjak a sikerről és a sikertelenségről szólnak – emlékeztetett Szegő, és azt szerette volna tudni Bartók Imrétől, hogy az ő mozgásterét mennyire befolyásolja a külvilág. Bartók szellemesen érintette a kritikákat, amiket az írásai kaptak, többek között, hogy egyesek szerint „eladta magát” a piaci igényeknek, illetve hogy az igazi radikalizmus a hagyományos irodalom keretein belül lenne megvalósítható, az experimentalizmus is egy valójában már létező igényt elégít ki. Bartók Parti Nagy Lajost idézte, aki szerint „iszonyú minden díj”, megmerevíti a díjazottat, majd hozzátette, hogy igazság szerint, mindenkinek, aki megkap egy díjat, ugyanazon mozdulattal vissza is kellene adnia azt. Bartók elárulta, hogy szerencsére az elmúlt egy évet, az egymillió forintot jelentő díjnak köszönhetően nyugodtan, az alkotásra koncentrálva tudta tölteni.

A beszélgetés végén bejelentették, hogy az idei díjazott Tóth Kinga, aki több művészeti ág mezsgyéjén alkot. A díjátadó ünnepségre a Nyitott Műhelyben kerül majd sor a jövő héten, a szervezők mindenkit szeretettel várnak.

Fotó: Kocsis Zsoltán