A Könyvfesztiválnak ebben a szegletében nem meglepő módon gyermekzsivaj fogadja az érkezőket, közben olyan szag terjeng, mintha valaki egy tálcányi pirítóst égetett volna oda. A péntek délutáni beszélgetés gerincét Caroline Solé Szavazz rám! és Ruth Oshan Minden, ami szép című könyvei adják, így kitekinthetünk az ifjúsági könyvek nemzetközi piacára. Solé ugyanis Párizsban él, míg regényének cselekménye Londonban játszódik, a Moszkvában született, később Izraelbe kivándorolt Oshan könyve pedig a német kamaszirodalmat gazdagítja. A köteteket gondozó Móra Kiadó szerkesztője, Dávid Ádám a beszélgetés elején a francia és a német tendenciákról, illetve a tabukról kérdezi a két fordítót, Pacskovszky Zsoltot és Nádori Lídiát.

A jelenkori tabuk közé tarozik például a terrorizmus és az iszlám közösség integrációja Európában. Pacskovszky úgy érzi, kevésbé sikerülnek jól azok a könyvek, amiket adott problémára hegyez ki a szerzőjük, és amelyek egy-egy tabut feszegetnek, sokkal izgalmasabbak a karakterekre kihegyezett történetek. Tapasztalatok szerint Franciaországban azokat a témák egészen változatosak és felnőttesek (egy alternatív történelmi regényben például nem bukik el a kommün, és az egyik legjelentősebb államférfit Jules Vernének hívják), Németországban pedig – Nádori szerint – az olvasmányosság mellett a mélység és az azonosulási lehetőségek felkínálása a jellemző, és ezek a könyvek nem is különülnek el olyan élesen a felnőtteknek szólóktól.

Dávid Ádám, bár nem akar el hosszan elidőzni a hasonló témájú beszélgetésekben gyakran előkerülő Harry Potternél, megemlíti, hogy a sorozat könyveit kiadták kevésbé színes és rikító borítóval is, hogy fiatal és kevésbé fiatal felnőttek számára se legyen ciki olvasni. Az ifjú varázsló történetéhez hasonlóan a két szóban forgó regény is tartalmaz tanulságokat minden korosztály számára. A Szavazz rám! tizennyolc éves főszereplője hajléktalan, és egy televíziós valóságshow játékosa lesz – a műsor az emberi szükségleteket öt kategóriába soroló Maslow-piramisra épül. A Minden, ami szép történetének középpontjában egy aneurysma nevű betegségben szenvedő, tizenhét éves lány áll. A betegséggel való együttélés mellett a családi háttér ábrázolása is fontos: a báty a hormonjaival küzd, a szülők a kapuzárási pánikkal.

Mindkét könyvet magyar fordítójuk ajánlotta a kiadó figyelmébe, Pacskovszky pedig egy saját történeteket is mesél hajléktalanokkal való találkozásairól. Edinburghban három olyan férfivel találkozott, akik a szerintük megalázóan alacsony összegű segély elfogadása helyett inkább a kalapozást választották, miközben egy-egy márkás whiskys üveg állt előttük, de Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál is látott olyan büszke és őszinte hajléktalant, aki a következő szöveget írta a kartonpapírjára: „Borra gyűjtök, de csak a minőségit szeretem.” A beszélgetés végén a közönség soraiból érkezik egy gratuláció a kiadó felé, amiért a vámpíros regényekről komolyabb témák felé fordult, majd egy kérdés ugyanonnan: hol vannak a magyar kamaszregények? A szerkesztő megnyugtatja a hölgyet, hogy az utóbbi években hazai termés is volt bőven. És nem kell messzire menni: Pacskovszky kamaszregény, Nádori gyerekkönyv szerzője – utóbbi érdekessége, hogy egy sárkányról írt, aki elviszi a nagymamát, bele sem gondolva, hogy ez a halál metaforája. Mindkét szerző úgy érzi egyébként, könnyebb a dolguk műfordítóként, nem kell ugyanis lamentálniuk, hogy megsértsenek-e egy-egy tabut.

Fotó: Bach Máté