A József Attila Kör 1981-es megalakulása óta az irodalmi tehetséggondozás egyik fontos bázisa. Három és fél évtizedes tevékenysége során olyan, ma már közismert szerzők köteteit is kiadták, mint Esterházy Péter, Grecsó Krisztián, Nádas Péter, Térey János vagy Tóth Krisztina. A pályakezdők kötethez segítésének missziója mellett számtalan más módon, például különféle programok révén igyekeznek a tehetséges fiatak  írókat, költőket,  irodalmárokat, irodalomszervezőket "becsatornázni" a kortás irodalmi közegbe. A működési költségeire - közüzemi számlák kifizetése, munkatársak javadalmazása, stb - ugyanakkor egyre kevesebb összeg áll rendelkezésükre. Erre a célra 2004-ben még 2,7 millió forintot, 2016-ban már csak 750 000 forintot kaptak. Az állami támogatási rendszer sajátossága, hogy a működési költségekre adott, illetve a könyvekre, programokra, egyéb projektre adott összegeket külön kategóriaként kezeli, kis túlzással hiába pályázik tehát a József Attila Kör, vagy egy hozzá hasonló egyesület sikerrel egy program megvalósítására, ha közben alapszinten pénzhiány miatt fennakadások állhatnak elő.

A Tilos az Á Könyveket kiadó Pozsonyi Pagony Kft. tulajdonosai éppen ezért úgy döntöttek, hogy az állami támogatás kétharmadának megfelelő összeggel, 500 000 forinttal támogatják az egyesület munkáját. Nem csupán azért, mert a Pozsonyi Pagony Kiadó főszerkesztője, Kovács Eszter korábbban a JAK-füzetek sorozatszerkesztője is volt, hanem mert a József Attila Kört a magyar irodalmi élet egyik legfontosabb intézményének, a jövő zálogának tartják. Vagy ahogyan Péczely Dóra, a Tilos az Á Könyvek főszerkesztője fogalmazott: azért is fontos a JAK-hoz hasonló kulturális szervezetek támogatása, mert nem csupán a jövő nagy alkotói, de a kultúra leendő fogyasztói is ebből a közegből kerülnek ki. Napjainkban számos magáncég támogat jótékonysági szervezeteket, a kiadó tulajdonosainak gesztusa pedig arra is felhívhatja a figyelmet, hogy a kulturális életet is érdemes támogatni.

Kukorelly Endre is arról beszélt, hogy maguknak a polgároknak, a civil társadalom tagjainak kell határozottan jelezniük, hogy számukra fontos az irodalom, fontos a kultúra. A mindenkori végrehajtó hatalom nem azért tolja margóra a kulturális életet, mert utálná azt, hanem mert úgy tűnik, hogy ez a társadalom számára nem annyira fontos ügy, amiből aztán a politikusok politikai tőkét kovácsolhatnának. Meg kell mutatni, hogy de, igenis sokaknak nagyon fontos, és ezt legegyszerűbben adományozással, támogatással lehet kifejezni. Nem kell óriási anyagi áldozatokra gondolni, sok kicsi sokra megy, tartja a mondás, és manapság oly egyszerű már -  ha épp úgy jön ki a lépés - akár csupán néhány ezer forintot is egy alapítvány vagy egyesület számlájára átutalni. Kukorelly saját, a hajléktalanokat segítő kezdeményezésén keresztül  látja, hogy ez a fajta adományozási rendszer igenis működőképes.

Visszatérve a Jószef Attila Kör helyzetére: a már említett 750 000 forintos állami támogatás Gaborják Ádám elmondása szerint nagyjából arra volt elég, hogy a könyvelőt kifizessék, valamint választhattak, hogy ezen felül a banki vagy a postai költségeket egyenlítsék ki. A most kapott fél milliót - mivel az adományozók is erre a célra szánták - szintén a működési költségekre fogják fordítani, de azért megemlítette, hogy ebből két könyv nyomdai költségét is állni lehetne. A JAK elnöke szerint egyébként a könyvkiadásra és programokra adott, külön megpályázandó támogatási rendszer  jelenleg kiegyensúlyozottnak tűnik, most inkább az a probléma, hogy a megítélt támogatások beérkezése bizonytalan. Mindez  elsősorban a hosszasabb és körültekintőbb szervezést igénylő programok, mint például egy nyári alkotói tábor (nem csak a JAK, de más irodalmi szervezetek, egyesületek által szervezve) esetében érzékelhető.  

Márpedig a József Attila Kör egyik kultikus eseménye az évenkénti tábor Szigligeten. Erről beszélt Kemény Zsófi is, és hogy ő ott ismerkedett meg például a slam poetryvel, ami révén aztán további lehetőségeket kapott, többek között a Tilos az Á-nál is megjelent egy regénye (Én még sosem...). A sajtótájékoztatón az eredeti tervek szerint részt vett volna Grecsó Krisztián is, ez végül másként alakult, de az általa küldött szövegben arról mesélt, hogy ebben a régmúlt nagy alkotóit, a már nem élő szerzőket preferáló magyar kultúrában milyen érzés volt először személyesen találkozni egy kortárs költővel.