A szeleburdi lány kalandjait gazdagon illusztrált naplójából ismerhetjük meg. A könyv írója, Alice Pantermüller 1968-ban született, már gyerekkorában füzeteket írt tele a húgával együtt. A humor, huncutság sose állt tőle távol; blogján egy fotón a kétéves Alice látható, a lábán anyukája gumikesztyűjével, jót derülve ezen.  A németeknél a Lotta-történetek (eredeti címe: Mein Lotta-Leben) egy népszerű sorozat; míg nálunk a Nyúlözön az első, ők tizenegy kötettel büszkélkednek, van köztük bárányos, lámás, rénszarvasos és koalás, a jubileumi tizedik meg kengurus. Mindegyik könyv „a háziállat” körül forog, merthogy Lottának mindenképpen kell valamilyen állat. A főhőshöz korban illő 8-12 éves kislányok rajonganak a sorozatért, sokan éppen miatta kapnak rá az olvasásra, várják a folytatást, egyre vastagabb köteteket kérnek az írótól; ő meg azt válaszolja, azért nem ír hosszabb szöveget, mert Daniela Kohl – aki rajzaival szinte egyenrangú szerzőtársa –, nem győzné illusztrálni. Viszont biztatja a gyerekeket, írjanak maguk is történeteket, például naplót, és rajzoljanak hozzá. Könyvének már a borítója is olyan vonzó, hogy bele kell lapozni!  A szereplőket a belső oldalon mutatja be, és képregényszerű illusztrációk vezetik a történet fonalát. Hazájában a Lotta-könyvekhez CD tartozik, és tervezik, hogy film készül a sztori alapján.

Milyen egy kisiskolás lány élete? A család, a szomszédok, az iskola, az iskolatársak – ez a szűkebb környezet, amelyben minden apróság kitüntetett jelentőséggel bír: szóval egy „majdnem rendes” család hétköznapjai, ahogy egy 10 éves lány látja. A könyv vicces, egy kicsit ráérezhetünk belőle a német hétköznapokra is, bár valószínűleg a szereplők világlátása és csínyei nem sokban különböznek a máshol élő gyerekek élményeitől. Iskolai év elején csöppenünk a sztoriba, és megtudjuk, hogy az új tanárnő neve Kakilth tanárnő, (nem tudom, mi lehet az eredetiben, de ez jól hangzik; a könyv fordítója: Esterházy Dóra). A kínos nevű tanárnő tudja kezelni e kikerülhetetlen humorforrást, rögtön elmondja, aki vihogni próbál a neve miatt, azonnal büntetőfeladatot kap. Valójában egy indiai furulya is főszereplője a regénynek. Ugyanis Lotta anyja szeretné, ha lánya imádná, és megtanulna rajta játszani. Ő viszont utálja. Úgy tűnik, furulya-antitalentum. Más dolgokban leli örömét: adatlapot készít magáról iskolai feladatként, aztán összeírja azt is, mi a legidegesítőbb számára. Íme: két öccsén, a furulyájából kijövő hangokon és Kakilth tanárnőn kívül apa kioktató tanárhangja, amikor el akar magyarázni valamit. Aztán az a sok vacak, amit anya vásárol, és így nem marad pénzük kutyára, vagy egy egészen kicsi bárányra… Lotta jó megfigyelő és kritikai érzéke is fejlett, főleg a különböző karakterű felnőttek iránt. Mondjuk ezt meg is értjük, mert a mama mindig valami baromságot vásárol, például vákuumharangot, csokiszökőkutat, shiatsu masszázspárnát, porűző csoda gyógyseprűt, ezzel egy mai felnőtt nő paródiája lesz, aki csak annyit törődik a gyerekekkel, hogy idejében lefeküdjenek. Szerencsére nincs is velük baj, kivéve a fiúkat, akik mindig rosszban sántikálnak. Apa korántsem olyan „sokrétű”, mint anya, ő száraz, tudós típus. Lottának például azért nem lehet MP3-as lejátszója, mert szerinte a káros sugárzás tönkreteszi az agyat, bezzeg ő magának a legklasszabb dolgokat veszi meg, közben meg a két fiúval képes játszani, telefonosat: joghurtospohárból és kötélből eszkábáltak össze maguknak távrecsegőt. Ja, és van még egy Ghandi nevű teknősbékájuk, örökké láb alatt, de ő nem is állat, inkább őskövület, csak azért létezik, hogy a bájos, hebrencs, energiabomba naplóíró felbukjon benne.

No de mi van a nyúlözönnel? A rengeteg nyúl Agatháé, Lotta legjobb barátnőjéé, aki teljesen más típusú családban él, nos, náluk a lakásban a nyúlözön természetes. A nevek hangulatfestők, a figurák humora is bejön. Képbe kerül például egy osztálytárs, Brunella von Bödecker (akit véletlenül Nutellának szólítanak) és bátyja Kazimír, ő Agatha szerint a legvagányabb az iskolaudvaron – „noch dazu” gazdag! Lotta, hogy pénzt szerezzen háziállatra, a szomszéd kutyáját Segebrecht néni Pollyját sétáltatja, de a kaland rosszul sül el. Kutyatápért nyúl, nyúlért kutya jár – gondolja, így próbálják eladni a tapsifüleseket, kevés sikerrel. Egy hajléktalan pecsenyét csinálna belőlük, ezt mégsem engedhetik, egyre lejjebb kell engedni az árból. Az indiai varázsfurulyát sem veszi meg senki. A nyúlvásár közben a rátarti Brunella is előkerül, mindenáron le akarják pattintani; Lotta hamis furulyázására eltűnik, de még a nyulak is hanyatt-homlok menekülnek. Mind a kétszáz! A lányok a röhögéstől nem bírnak utánuk futni, végül Rokin, a sánta nyuszin kívül egyetlen nyulat sem sikerült elkapni. Hogy mi történik a többivel, ezt nem tudjuk meg, a lányok további programjáról viszont értesülünk. Egy kirakodóvásáros népbulin, sok nyalánksággal és játékkal töltekeznek, és amikor felülnek a Halál szárnyai elnevezésű körhintára, ez kipörgeti Agathaból a tíz kicsi sültkolbászt, majd sorsjegyen megnyerik a gyereknagyságú főnyereményt, egy plüss óriáspandát. Ez nagyon állat, de még mindig nem az igazi! Vérnyulak, vérnővérek néven lánybandát alapítanak, állatfilmesnek készülnek. Tervük A világ legostobább háziállatai című mozi, pókot, békát, macskát akarnak lencsevégre kapni. Milyen a sors? Lotténak egyszerre elege lesz az állatokból, és okostelefont szeretne! Anyja gyanús telefonbeszélgetéséből arra következtet, meg is kapja, ám ehelyett Segebrecht néni papagáját, Hannibált kell őriznie három hétig, amíg a gazdi lábtörés miatt kórházban van. Így hát ha nyula, kutyája nem is, egy kölcsönpapagája végül azért mégis csak lesz! Krrrrááá!