Orhan Pamuk a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége

Orhan Pamuk: Cevdet Bey és fiai

Cevdet Bey a 20. század elején válik gazdag török kereskedővé, amikor üzlettel még csak keresztények foglalkoznak. Ezért az isztambuli üzletemberek világában idegennek, a késő oszmán kori elit tagjai között pedig kitaszítottnak érzi magát. Mégis eltökélten halad a maga útján: gyarapítja vagyonát, házat vásárol, és előkelő lányt vesz feleségül. Álma egy „óraműpontossággal működő”, nyugatias család, ahol a legfőbb érték az összetartozás és a békés, nyugodt élet.

A következő generáció tagjainak egyszerre kell szembenézniük az apai örökséggel és a nyugatias reformok lázában élő, ám az évszázados beidegződéseket makacsul őrző társadalommal. Miközben Európa újabb háborúra készül, olyan erkölcsi dilemmákkal szembesülnek, amelyek mind ugyanazt a kérdést feszegetik: megvalósulhat-e Cevdet Bey álma, létezik-e a polgári világnak egy jellegzetes török változata, vagy az egész csak illúzió? A válasz még a hetvenes évek forrongó politikai légkörében felnövő unokák számára sem egyértelmű.

Orhan Pamuk 1982-ben megjelent első regénye három nemzedéken átívelő családtörténet. Az apró mozaikdarabkákból kirajzolódó, tablószerű elbeszélés hétköznapi pillanatképeket tár az olvasók elé, mégis érzékenyen világít rá azokra a problémákra, amelyek a mai napig feszítik a török társadalmat.

„Két élet, két lélek kellene az embernek. Az egyik az üzletnek, a másik az örömöknek! És úgy kellene élni, hogy ez a kettő ne keveredjék egymással! Segíteniük kellene egymást, de nem szabadna akadályozniuk a másikat! Igen, így lesz. Az én életem ilyen lesz! Élni fogok!” Még egyszer nagyot nyújtózkodva ásított egyet, aztán önmagát is meglepő friss lendülettel kiszállt a hintóból.

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/cevdet-bey-es-fiai/ 

Orhan Pamuk: Az ártatlanság múzeuma

Beteljesült testi vágy, elszalasztott boldogság és egy tárgy (a szerelmeskedés hevében elvesztett fülbevaló): a könyv első bekezdésében sűrítve megkapjuk a regény lényegét.

Az 1970-es évek régi-új, modernizálódó Isztambuljában minden ellentmondásos összevisszaságban kavarog; a nyugatosodás útjait kereső, modern törököket konvenciók bénítják. A jómódú Kemalnak kinyílt a világ, mégis csak lassan tud kilépni élete kijelölt medréből, ezért elveszíti szerelmét. Füsun ugyanis, bár a régi és szegény Törökországhoz tartozik, nem fogadja el az alárendelt, szeretői szerepet. Kemalt a veszteség megszállottá teszi, életét szenvedélyének rendeli alá, így lesz a regény egy rögeszme története és természetrajza. Kemal mániákusan gyűjti a szerelméhez köthető tárgyakat, amelyek kézzelfoghatóvá teszik és csillapítják vágyakozását. Ezek a fétissé váló hétköznapi tárgyak – mindegyik fejezetben „kiállít” egyet-egyet belőlük – állnak össze végül az Ártatlanság Múzeumává.

Pamuk mániákus gyűjtőmunkával fizikai valóságában is létrehozta Isztambulban a múzeumot, amelyben viszont a látogató ezeken a regényből a realitásba emelt tárgyakon végigvonulva rakhatja össze újra a történetet – a végsőkig feszítve ezzel a megszállottság határait, és egyben végképp elbizonytalanítva az olvasót: kinek a története is ez?

„Az élvezet, amelyet gyermekes szája, telt ajkai és vággyal teli, játékos nyelve szereztek, egészen megzavartak, s egy sor új gondolatot szültek. […] Mindazok, akikké váltam, amíg csókoltam, és mindazok a Füsunok, akik megelevenedtek bennem, miközben engem csókolt, egymásba gabalyodva növelték a gyönyört. Éreztem, hogy ezek az első, hosszú csókolózások, a lassan kialakuló szeretkezési szertartásaink apró részletei egy új tudás és számomra újfajta boldogság, a földi világban ritkán elérhető mennyország kapuját nyitják ki előttem. Ugyanakkor a csókolózással nemcsak a testi élvezet és az egyre növekvő szexuális vágy kapui nyíltak meg, hanem mintha feltárta volna kapuját a nagy, tágas és hatalmas Idő is, amely kiragadott bennünket a tavaszi délutánból.”

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/az-artatlansag-muzeuma/ 

Orhan Pamuk: A nevem Piros

Egy gyilkosság ördögien összekuszált szálai, egy évtizedek óta emésztő szerelem tüze és a művészet mindent felülíró ereje szövődik egybe ebben a magával ragadó történetben. A nevem Piros meséjét a 16. századi Isztambul csillogó pompája mögött megbújó sötét intrikák mozgatják.

A szultán titkos megbízást ad birodalma legkiválóbb miniatúrakészítőinek: az uralkodó dicsőségét hirdető könyvet kell készíteniük, amely a korabeli európai festészet stílusjegyeit viseli magán. Csakhogy az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást, a feladat tehát nemcsak izgalmas, hanem rendkívül veszélyes is. Amikor a könyvön dolgozó miniátorok egyikének nyoma vész, a kötet valódi céljairól mit sem sejtők körében kitör a pánik. A megoldást – avagy a gyilkost eláruló bűnjelet – a félig kész rajzok rejtik. A nevem Piros történelmi tablót, krimit, szerelmes elbeszélést és filozofikus elmélkedést vegyítő története kaleidoszkópszerűen rendezi újabb és újabb formákba a művészet, a vallás, a szerelem, a szexualitás és a hatalom össze-összekapcsolódó darabjait.

Minél nagyobb és színesebb egy város, annál több zuga van, ahol bűneinket rejtegethetjük, s minél többen lakják, annál több esélyed van arra, hogy bűnöddel elkeveredj benne. Egy város okosságát nem tudósai, könyvtárai, miniátorai, kalligráfusai és medreszéi, hanem a sötét utcákon, évezredek folyamán alattomos módon elkövetett gyilkosságok mérik. Semmi kétségem afelől, hogy eszerint Isztambul a világ legeszesebb városa.

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/a-nevem-piros/ 

Kurt Vonnegut: Kékszakáll

Szántó György Tibor új fordítása

“Dübörgött a nagy gazdasági világválság. Az utcákon és a főpályaudvaron fedél nélküli emberek tömege, akárcsak manapság. A lapok elbocsátásokról írtak, termőföldek kisajátításáról, bankcsődökről, akárcsak manapság. Szerintem mindössze egyetlen szempontból történt változás. A televíziónak hála, eltitkolhatnánk a nagy gazdasági világválságot. Nincs kizárva, hogy javában zajlik a harmadik világháború, csak titkolják.”

Ez itt egy regény. A tetejébe kamu önéletrajz. Nem tekinthető az absztrakt expresszionista festőiskola tárgyszerű történetének. (Ezen festőiskola volt az első olyan művészeti mozgalom, amely az Amerikai Egyesült Államokban született.) Jelen história nem egyéb, mint saját tulajdon magánvéleményem különböző dolgokról.

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/kekszakall/ 

Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses II.

Mit mondjon ma egy magyar író nemzetének? Mit mondhat, ami nyilvánosságot kaphat, ami nem mákony, nem hazugság, nem a valóság és az igazság ferdítése? Mit mondhat, ami az irodalom, tehát a nemzeti, emberi lelkiismeret nagy hangszóróján át teljes felelősséggel tájékoztatja a nemzetet a valóságról, a közvetlen és távoli tennivalókról?

Nem beleegyezni: ez a mi korunk különféle gyehennáiban az áldozatok egyik legerősebb fegyvere. Tragikus, hogy a legkülönb hősiesség, amire ennek a nemzedéknek módja van, gyakran nem a cselekvés, hanem az ellenállás hősiessége.

Ez az újkori menekülttömeg, melynek kataszterét még hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani, földrészeken és óceánokon át vándorol a világban, s e milliós tömegek száma a múló idővel nem apad, hanem gyarapszik. Hazájukon belül éppen úgy élnek a vasfüggöny mögött belső emigráns embermilliók, mint mások, akik e vasfüggönyön innen hazátlanok. A displaced person, ahogy hivatalosan nevezik ezt a tömeget, melynek mi is egyik atomja vagyunk, ma világprobléma.

Ulysses vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja.

Márai Sándor ulyssesi bolyongásaiban rádiófelolvasásai jelentették a szellemi összeköttetést otthonával. Ezek 1954–1955-ös, New Yorkban született anyagát adjuk most közre, melyben hírkommentárjain keresztül kíméletlen véleményt mond a Sztálin halálát követő zűrzavaros évek magyar és világpolitikai eseményeiről.

A rádiószereplések Márai számára a publicisztikát pótolták ekkor, és valóban: hangütésükben a kritikához állnak a legközelebb. Szigorú, gyakran nyers ítéletei mögött azonban feltárul saját zaklatottsága is. Aktuálpolitikai értelmezéseiben és éles portréiban újra és újra szembenéz önmaga tehetetlenségével, önigazolást keres emigránslétére. A felolvasások maguk is igazolásul szolgálhattak, hiszen hétről hétre szót emelt hazája ügyében. Saját hangján, engedmények nélkül ezt ekkor csakis egy New York-i stúdióban tehette meg.

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/fedoneve-ulysses-ii/

Charles Bukowski: Hollywood

Pritz Péter új fordítása

Trubadúr Könyvek

„Aztán eljött a nagy pillanat. Rátettem az írógépet az asztalra, befűztem a papírt, és gépelni kezdtem. Működött az írógép. És rengeteg hely volt még a hamutartónak, a rádiónak és az üvegnek. Ne hagyják, hogy bárki is mást mondjon. Az élet 65 évesen kezdődik” – írja Charles Bukowski Hollywood című regényében, mely eredetileg 1989-ben jelent meg. Amerika egyik legvitatottabb írója, a nyomornegyedek koszorús költője 65 éves volt, amikor élete első házát megvette. Abból a pénzből sikerült tető alá hoznia magát, amit az 1987-ben bemutatott Törzsvendég című film forgatókönyvéért kapott. Az alkotás saját fiatalkora néhány jellegzetes, lecsúszott, költőien kaotikus napját örökíti meg, a Hollywood című – magyarul második kiadásban, új fordításban megjelenő – kötet, amely önmagában is egy film, pedig azt, hogy milyen viszontagságos, tanulságos, szórakoztató és extrém módon született meg a forgatókönyv és a film.

– És mi a helyzet veled?
– Hogy érted, hogy mi a helyzet velem?
– Neked nem fogja Hollywood elkapni a töködet?
– Kizárt.
– Híres utolsó szavak?
– Nem, híres első szavak.

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/hollywood/ 

Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Helikon Zsebkönyvek 51.

S még mi mindenre vágyunk hasztalan! Mennyire ritka lett a szivárvány is. Vajon elvárható-e akár egy bűvös cipellőtől is, hogy működjék? Azt ígéri, hazavisz bennünket, de vajon föl tudja-e fogni az otthonlét metaforáit?

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/kelet-nyugat-helikon-zsebkonyvek-51 

Konfuciusz: Beszélgetések és mondások

Helikon Zsebkönyvek 52.

A mester mondotta: „Aki reggel megismerte az igazságot, az este akár meg is halhat.”

http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/beszelgetesek-es-mondasok-helikon-zsebkonyvek-52/ 

Programok

Orhan Pamuk a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége

További információ a Nobel-díjas íróról: https://www.facebook.com/events/393010987764234/

 
2017. április 20., csütörtök
Millenáris B épület, Galéria

16:00 Orhan Pamuk pódiumbeszélgetése D. Tóth Krisztával
17:00 Péterfy Gergely laudációja és a Budapest Nagydíj átadása

2017. április 22., szombat,
Millenáris B épület, Dedikálósarok
 

11:00 Orhan Pamuk dedikál

2017. április 24., vasárnap

Millenáris B épület, B19-es stand

Benedek Szabolcs és Lackfi János dedikál