Szentes István jegyző a második világháború után egy kis magyar falu kvázi teljhatalmú urává válik, helyi keresztapaként ő osztogat pozíciókat és kenőpénzeket kisebb-nagyobb szívességekért cserébe. Ráadásul jóban kell lennie a megszálló, illetve felszabadító szovjet katonákkal is, hiszen nem lehet tudni, meddig maradnak. S itt az augusztus, Szentes fia, Árpád esküvőjére készül, aki a falu szépét, Kisrózsit készül feleségül venni. Ez persze nyilvánvalóan érdekházasság, mivel a lány egy másik fiúba, Jancsiba van belehabarodva, Árpádot pedig egyre inkább nyomasztja édesapja kiskirálysága. Konfliktusok tehát vannak, de az irányítást Szentes a kezében tartja, ellentmondást nem tűrő hatalmasságként szép vagy durvább szóval mindenkit lekenyerez és lefegyverez.

Ezt a feszültségekkel teli, mesterségesen egyben tartott vidéki idillt zavarja meg éppen az esküvő napján a vonat érkezése. Persze egy-egy szerelvény minden nap átrobog a falun, de most két fekete kalapos, fekete kabátos jövevény száll ki az egyik vagonból. Kinézetük alapján zsidó vallásúak lehetnek. Mint később kiderül, az idős Hermann Sámuel és fia azok. Jöttükre pedig az egész falu – kiváltképp Szentes és egyik alkutyája, Kustár – pánikba esik. Hogy miből ered elemi erejű félelmük, az az 1945 fő rejtélye, melyhez a sztori fő fordulata kötődik.

Török Ferenc műve az idei Berlinale közönségdíját nyerte el. A zsidó származású, zsidó sorssal foglalkozó író, Szántó T. Gábor Hazatérés című elbeszélését Szántó és a rendező dolgozták át forgatókönyvvé. A címbeli évszámból és az alapszituációból kitalálható, hogy az 1945 valószínűleg háború utóhatásával, a vészkorszak bűneivel, illetve a zsidók deportálásával, a holokauszttal fog foglalkozni. Miként a két évvel ezelőtti Oscar-díjas magyar film, Nemes László Saul fia című feszült és izgalmas drámája, úgy Török Ferenc legújabb szerzői történelmi thrillere is a téma eredeti megközelítése miatt emelkedik ki a holokauszt emlékezetét taglaló filmalkotások sorából.

Török Ferenc rendező nem először nyúl történelmi témához, hiszen már első, azóta klasszikussá érett debütfilmje, a Moszkva tér is a közelmúltat elevenítette fel, s a 2010-es Apacsok is az emlékezéssel foglalkozott. Az 1945 ez utóbbihoz áll közelebb. Az Apacsokban a hatvanas-hetvenes évekbeli bakonyi ellenkultúra története bomlik ki több idősíkon, s a sztori fő témája így az elnyomás és a bűnösök felelőssége. Az 1945-ben Török Ferenc csavar ezen a szituáción, és ezúttal kifejezetten a bűnöst, vagyis Szentes István jegyzőt teszi meg főszereplővé.

Azaz az 1945-ben a „gonosszal" kell azonosulnunk, ami merész alkotói döntés. Szentes karakterének megformálásához Rudolf Péter elképesztő átalakuláson esett át. A színész tíz kilót felszedett a szerephez, s haját is engedte levágatni. Az egyik 1945-ről szóló kritikában a cikk írója „kefebajszos Rákosi Mátyás”-ként jellemezte a figurát, ami Szentes külsejét tekintve helytálló. A férfi jellemében viszont nem is annyira Rákosira emlékeztet, inkább általában a mindenkori hatalomba kerülő, a hatalomtól megrészegülő kisember típusa a történetbeli falu jegyzőjének karaktere. Szentes egyszerre idézi fel a westernfilmek korrupt seriffjeit, a gengszterfilmek nagykutyáit és a Hyppolit, a lakáj ügyeskedő fuvaros főhősének alakját.

S Szentes megtalálható a mai magyar vidéken is. Ennyiben Török Ferenc műve szorosan kapcsolódik a kortárs magyar filmek tendenciájához – a Délibábhoz, a Kojothoz vagy a nemrég bemutatott Brazilokhoz –, mivel a magyar isten háta mögötti településeken uralkodó neofeudális állapotokat hitelesen mutatja be. Töröknek elmondása szerint nem ez volt a fő célja. Sőt, a film sajtóvetítése után egy beszélgetésen a rendező leszögezte, egyáltalán nem állt szándékában parabolát készíteni, az 1945 pont arról szól, amit bemutat: a holokauszt traumájáról, mely máig nyomasztja Magyarországot és Európát. A történetnek mégis vannak olyan felhangjai, megjelennek benne Szentes karakterén és a falu népén keresztül olyan társadalmi-hatalmi mintázatok, melyek miatt nem lehet nem észrevenni a kapcsolatot az említett, kortárs magyar filmek világa és Török Ferenc sztorija között.

A két zsidó férfi érkezése tehát katalizátor is, mely miatt felszínre kerülnek a falu lappangó feszültségei. Szentes egy kis diktátor, vagy kis hűbérúr, aki a háborús krízist és a szovjet megszállást arra használja fel, hogy saját uradalmat építsen ki. A jegyző valószínűleg már a Horthy-korszakban is a hatalom közelében volt, éppen ezért van oka tartani a két visszatérőtől. Azonban most, az 1945 jelenjében azt a folyamatot láthatjuk, ahogy az előző rendszerből Szentes megpróbálja átmenteni hatalmát – Hermann Sámuelék érkezéséig igen eredményesen.

Azaz Szentes karaktere annak ellenére nő a mindenkori ügyeskedő magyar kisember vagy pálforduláson átesett elvtelen politikus szimbólumává, hogy Török Ferencnek nem ez volt a fő szándéka. Jól tudjuk, hogy az ötvenes évek kommunista diktatúrájának erőszakszervezete, az ÁVH több, egykori nyilaskeresztest is alkalmazott, akik az esztelen terror képviselői voltak, mely ellen a Rákosi-rezsim propagandája szólt. Az 1945-ben a Terhes Sándor által alakított Iharos ennek az elvtelenségnek egyik direkt szimbóluma, hiszen a hatósági férfi Szentest egy oldalkocsis motorral hurcolja (a háború alatt a náci és nyilas tisztek is közlekedtek ilyennel), s fekete egyenruhája, illetve csíkos karszalagja egyértelműen a Szálasi-terror erőszakszervezetének öltözetét idézi.

De az is tudható a történelemkönyvekből, hogy az 1956-os forradalom után, az Államvédelmi Hatóság feloszlatását követően számos ávós mentette át hatalmát a kádári puhadiktatúrába. S a rendszerváltást követő korszakban máig napirenden van, vita tárgyát képezi a Magyarországon még mindig titkos ügynöklista, melyen valószínűleg olyan nevek is szerepelnek, melyeknek tulajdonosai máig aktív szerepet vállalnak a politika színpadán. Tehát a Szentes-féle taktikázás akarva-akaratlan is ezt a folyamatot juttathatja eszünkbe, mely legalább a második világháború vége óta tart, és amely miatt Magyarországon talán soha nem lehet gyökeres változás a társadalmi-politikai életben: a rosszul működő, összeomlott rendszer szereplői, illetve kulcsfigurái tovább uralkodhatnak az új rezsimben is. Ezért Török Ferenc művében a külsejében valóban Rákosi Mátyást is megidéző, de valójából az antiszemita hatalom bűneivel terhelt Szentes István jegyző karaktere telitalálat, és a filmtörténet egyik legkomplexebb, legérdekesebb, legambivalensebb antihősei közé tartozik.

Komplexnek nevezhetjük Szentes figuráját, mivel bár egy arrogáns kiskirály, s megpróbál a felszínen ura lenni a helyzetnek, félmondataiból, gesztusaiból, elő-előbújó félelmeiből érződik, hogy ő sem teljesen érzéketlen ember. Nem is annyira a történelem nagy diktátoraira hasonlít, hanem egy átlagos opportunista, aki jókor volt jó helyen, és gyarló emberként kihasználta, kihasználja a káoszt és a háborús vereséget. Azaz végtelenül emberi karakter, akinek megvan a saját igazsága, csak éppen sok mindent félreértelmez. Például azt hiszi, hogy fiának azzal teszi a legjobbat, ha beprotezsálja a helyi drogériába, s hozzákényszeríti a falu szépéhez, cserébe pedig cinkosságot vár el Árpádtól is. Szentes tehát törődik másokkal, szívességeket tesz a falu népének, megpróbál békét teremteni és fenntartani (ezért is teper a szovjet katonáknál, akiket amúgy ki nem állhat), csak éppen saját morális kódexe szerint kedvezményezettjeinek egyúttal cinkosaivá, bűntársaivá is kell válnia. Szentes így maga is áldozat: egy korszak, egy társadalmi-kulturális közeg áldozata, mely az „aki nincs ellenünk, az velünk van” ideológiára neveli az egyént.

Az 1945 előadásmódja is szót érdemel. Erős kép, mikor a két zsidó férfi megérkezik a faluba a vonattal, és kiszállnak a vagonokból. A háború utolsó éveiben a zsidóságot marhavagonokba terelve szállítottál el erőszakkal Auschwitzbe és egyéb haláltáborokba, ahonnan kevesek számára volt visszatérés. Hermann és fia eljövetele így többszörösen is nyomasztó a falusiak perspektívájából, hiszen a helyiek nemcsak a bosszútól félnek, hanem a haláltáborok borzalmai miatt kísérteties is a két feketekabátos figura, a vagonból kiszállva olyannak tűnnek, mint akik feltámadtak, s a túlvilágról jöttek revansot venni önmagukért és egész népükért.

Török Ferenc ezúttal is kreatívan bánt a filmformával. Az 1945 fekete-fehér film, mely miatt még feszültebb, még nyomasztóbban hat a történet. S Török művét akár thrillerként is befogadhatjuk, mivel a Hermannékkal kapcsolatos információk elhallgatása, illetve visszatartása miatt már nézőként is tűkön ülve várjuk, hogy mikor konfrontálódnak zsidók és a falusiak. Így joggal juthatnak eszünkbe olyan filmklasszikusok, mint például Fred Zinnemann és Carl Foreman parabolikus westernje, a Délidő az amerikai ötvenes évek eleji antikommunista paranoiáról. Mint az 1945-ben, úgy a Délidőben is bosszút állni térnek vissza fegyverforgatók a történetbeli kisvárosba, melynek marsallja, Will Kane bár korántsem olyan bűnös, mint Szentes, de azért neki és a visszaérkező bűnözőnek, Frank Millernek is kellőképp sötét a közös múltjuk.

S az 1945 nagy pozitívuma, hogy Török Ferenc képekkel mesél, dialógusai rövidek, hősei szinte rébuszokban beszélnek. Ez egyfelől tovább fokozza a feszült hangulatot, másfelől pedig teret enged a mozgásoknak, testjátéknak és az arcoknak. Így szájbarágós párbeszédek híján van időnk elmélyülni a film cselekményvilágában, s gondolkodhatunk a többértelműnek meghagyott szimbólumokon, rejtélyes karaktereken. Fontos szerepe is van annak, hogy Hermannhoz és fiához a folyamatos mozgás, menetelés képei kötődnek. A két férfiről garantáltan az marad meg fejünkben a film megtekintése után, hogy határozott, nyugodt léptekkel, komoly arccal, higgadtan tartanak céljuk felé. Ezzel szemben Szentes és társai pont ugyanúgy viselkednek, mint az említett Délidőben a főhős marsall: idegesek, kétségbeesetten szaladgálnak, dezorientáltak a zsidók jelenléte miatt. A rendszer látszólagos stabilitását a határozott fellépés bomlasztja meg, illetve magának a hatalom képviselőinek a felszínre került múltbeli bűnei roppantják meg Szentes kiskirályságának alapjait.

Az 1945-ben a fő cselekményvonulat mellett megjelenik egy szerelmi szál is, mely Szentes fiához, Kisrozihoz és Jancsihoz kötődik. Azaz a fiatal generáció képviselőiről szól a másodlagos történet, mely sajnos sokkal gyengébb és kidolgozatlanabb lett, mint a remek alapsztori. Tulajdonképpen egyik fiatal karaktere sem kap megfelelő mélységet, így megmaradnak típusfiguráknak, nem fejlődnek komplex jellemekké. Persze Szentesen kívül amúgy sem nagyon jellemzők az összetett hősök Török Ferenc művére, ám mivel az izgalmas fő cselekményszálon van a hangsúly, így a szerelmi melléksztori hiányosságai annyira nem zavaróak.

A fiatal nemzedék esetében egyetlen motívumot sikerült kidomborítania Török Ferencnek, ez pedig a dacos elvágyódás, illetve szakítás az apák bűneivel. Szentes fia például kezdettől szemben áll édesapjával, mint általában az említett kortárs magyar filmek (Kojot, Brazil) főhősei. De Kisrozi és Jancsi szeretői viszonya is dacolás a szülők által erőltetett kényszerházassággal. Természetesen a fiatalok tiltakozását, passzív ellenállását is köthetjük kortárs folyamatokhoz, hiszen például a tömeges elvándorlást Magyarországról a felmérések szerint nem feltétlenül a rossz anyagi helyzet gerjeszti, a rossz közérzet, közhangulat és a rossz gazdasági helyzet együtt késztetik az ország elhagyására a fiatal- és középkorú magyarokat. Ezek az emberek – akár az ifjú Szentes az 1945-ben – nem kérnek abból, hogy magukra vállalják a szülők generációja, illetve az inkompetens politikusok ballépéseit és bűneit.

Török Ferenc tehát engedhetett volna kicsit nagyobb teret a fiataloknak, ha már behozta a szerelmi háromszöget a kollektív bűnösség és felelősség témaköre mellé, de ennek hiánya nem ront annyit az 1945-ön, hogy ne tarthassuk a filmet egy igen különleges és erős szerzői thrillernek, pszichológiai szempontból is hiteles történelmi drámának. Az 1945 méltó Szántó T. Gábor elbeszéléséhez, és eredeti módon nyúl a holokauszt, illetve a zsidó deportálások témaköréhez, mely miatt nem érheti az a vád a téma miatt fanyalgók részéről, hogy már megint egy újabb tipikus holokauszt-film született. Török Ferenc műve éppen azért jó, mert alkotója úgy tálalja ezt a témát, hogy az 1945 akár művészi műfajfilmként is nézhető, ugyanakkor mégis jelentős szerepet vállal abban, hogy ismét emlékeztessen minket a világháború alatt elkövetett borzalmas bűncselekményre. A zsidó deportálásokra pedig ma még fontosabb emlékezni, mikor Amerikában és Európában bizonyos népcsoportokat újra kollektíven stigmatizálni kívánnák a szélsőséges fanatikusok által elkövetett terrorcselekmények miatt morális pánikot keltő populista kormányzatok.

Az 1945-öt a hivatalos magyar mozipremier előtt a Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon láthatták az érdeklődők, és április 12-én 21:00-tól a Toldi Moziban még lesz egy vetítése a fesztiválon. A film április 20-án kerül országosan a mozikba.

A cikkben szereplő képek a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál  és Katapult Film hivatalos weboldaláról származnak!

1945

fekete-fehér, magyar történelmi dráma, thriller, 91 perc, 2017.

Rendező: Török Ferenc

Író: Szántó T. Gábor

Forgatókönyv: Török Ferenc és Szántó T. Gábor

Operatőr: Ragályi Elemér

Zene: Szemző Tibor

Producer: Angelus Iván, Reich Péter, Török Ferenc

Vágó: Barsi Béla

Szereplők: Rudolf Péter (Szentes István), Tasnádi Bence (Szentes Árpád), Szabó Kimmel Tamás (Jancsi), Sztarenki Dóra (Kisrózsi), Nagy-Kálózy Eszter (Szentes Anna), Szirtes Ági (Kustárné), Szarvas József (Kustár), Angelus Iván (Hermann Sámuel), Nagy Marcell (Hermann fia), Terhes Sándor (Iharos József).

Bemutató: 2017. április 8. (Titanic Nemzetközi Filmfesztivál), 2017. április 20. (országos)

Forgalmazó: Katapult Film

Korhatár: 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott!