A monodráma a Napkút Kiadó kiadásában jelent meg 2012-ben a Jegesmedvék kortárs svéd drámák kötetben Teplán Ágnes fordításában. A dráma alapötletéből az írónő már filmet is forgatott 2010-ben Pure címmel.

Izgalmas szenvedélyek mocorognak a szövegben, és most Pesten a mágikus teremtő energiák is összeadódtak a történet bemutatásához, amelynek minden alkotó-résztvevője hölgy.

A női lét klasszikus vágyálmai és vívódásai elevenednek meg a Sinkovits Imre Színpadon, amely az intim történethez tökéletesen meghitt közeget biztosít. Átlagosnak látszó történet egy apró csavarral. Egy hétköznapi pincérnő unalmasan kisszerű létét és magánéletét fenekestül felforgatja egy telefonos rádióműsorban nyert Puccini-operajegy, és kinyitja előtte a szenvedélyek világát. Varga Éva víziója és koncepciója uralja a teret: látvány, jelmez, díszlet, kellékek – a káosz királynőjének életterébe ad bepillantást. A tér közepén a mesélő fotel, amiben kucorogva, fetrengve vonaglik Katharina, és ömlik belőle a szó. Zavaros lelkivilágának kivetülése a térben uralkodó rendetlenség: könyvek, telefon, ital, ruhák mindenhol. A monodráma kettőssége szerint magában beszél, újra értelmezve feldolgozza a történéseket, mint egy pszichológusnál, azonban helyenként kiszól a közönséghez. Reakciót várva tőlük, kommunikációs partnerként kezeli őket. Szélsőséges amplitúdóval dolgozik az előadás, az érthetetlenségbe halkuló suttogástól az extázisig vivő zihálás minden stációja megjelenik előttünk. A szeretői lét fogalma azonnal behívja a szexi fehérneműs megjelenés konvencióját, az előadás él ezzel a vizuális lehetőséggel. Benkő Nóra nyílt színi öltözése és vetkőzése a finoman hangolt erotikummal játszik.

Lineáris történetmesélés mellett, apránként kapjuk az információt, mi történik a lánnyal, akinek érzelmeit tudásvágya is követi és nem elégszik meg azzal, amit származása és neveltetése predesztinál számára. Egy koncertterem recepciósaként a komolyzene és a karmester mágikus varázsa a lelkéig hatol. Repdeső naivaként könnyű céltábla lesz a családos művész számára. A kocsi hátsó ülésén kezdődő aktust röpke légyottjaik követik a természet lágy, ölén a próbák között és után, melyek a romantikus szerelem illúzióját adják a lány számára. Ezt a kiválasztottságérzetet erősíti Csajkovszkij A hattyúk tava visszatérő dallamaival. Azt, amit otthon, a tonhalas spagettit faló és félálomban rutin-szexelő partner mellett nem kap meg. A liezon azonban teljes embert kíván, és tökéletes önfeladást, így munkáját és partnerét otthagyva a nagyszülői ház magányába visszavonulva várja alkalmanként megjelenő szerelmét és az önfeledt pillanatokat. De a múltat feledni nem lehet. Az ex zaklatásait egy véletlen balesetnek beállított gyilkosság zárja kerek egészre, ezzel az időtlen várakozásba fullad a pszichésen zavarodott nő tragédiája.

Kortalanul aktuális és hálás téma, hiszen az őrülten szerelmes szeretői státuszban, azaz csak a „szekundban” helyet kapó figura nem újkeletű. A szerelmi háromszög klasszikus alapkonfliktusát megspékelve körül lengi a modernkori kurtizánság finom árnyalása. Munkája, egzisztenciája nincs, ételt is a férfi visz neki. Kiszolgáltatottsága kettősségének konfliktusát önmaga teljes mértékű szerelmes odaadásával oldja. Akkor is szereti, ha fáj… mindenhol. Kiút és feloldozás nincs. Minden az istenített férfi akarat és döntése szerint történik. Egy talmi szerelem vakságában fuldokolva telnek a napok, távol a várostól, a valódi élettől. Perspektívátlan élvezeti cikké degradálva. Hölgyeim, ne hagyjuk, hogy aktuális legyen a történet, vállaljuk a szólista szerepet!

Lisa Langseth: A karmester szeretője

Fordító: Teplán Ágnes

Katharina: Benkő Nóra

Díszlet, jelmez és játéktér: Varga Éva Jászai Mari-díjas

Kivitelező: Balázs András
Videotechnika: Czakó Gábor
Ügyelő: Sipos Csaba
Rendezőasszisztens – Súgó: Deme Zsófia

Rendező: Varga Éva

Bemutató: 2017. március 19.

Fotó: Kozma János