A bibliai színek sorban – ha nem is időrendben – következnek, és egyre színesebbek, kidolgozottabbak, ahogy a történet megy előre. A nyitószínben a fiatal József (Patkós Márton) kút szélén ül félmeztelenül, és apja, az öregedő Jákob (Gálffi László) aggódva inti őt. A szereplők életkora folyamatosan játékba van hozva: látjuk őket fiatalon, középkorúan és öregen is. Több generáció keveredik: színre lép majd az érett József, Polgár Csaba és a fiatalabb Jákob – szintén Polgár Csaba. Olykor valamelyiküknek két énje van jelen egyszerre. Az elején az idős Jákob fiatal önmagát figyeli a tetőről, ami elég misztikus. Hogy a misztikum a koncepció része, azt már a figyelemre méltó plakát (Nagy Gergő grafikája) és színlap is igazolja: József a félbevágott Földgolyó peremén egyensúlyoz, körülötte a kozmosz fekete háttere. A motívum az előadáson visszaköszön, József a kútkévén egyensúlyoz, később egy aranylabdával zsonglőrködik. Jellemző az arany és a minimáldizájn. Izsák Lili díszlettervező a forgószínpadra egy jászolhoz hasonló, fából készült, elől nyitott, sátortetős, félszobánál kisebb (sok jó ember kis jászolban is elfér) puritán díszletet tervezett, a fölötte kifeszített vásznon különböző égijelenségek és galaktikus ködök, víziók váltakoznak. A faház az egész előadás centruma, külsőre nem változik, a környezetét viszont kiszínezik. A harmadik felvonásra már minden sejtelmes kék derengés. Egy-egy rész végén a házacska megfordul, takarásba kerül, a következő jelenetre a szereplők más felállásban, más helyzetben kerülnek a nézők szeme elé – a mutatvány a gyerekkor varázslatos átváltozásait idézi.

A darab Thomas Mann négykötetes regényét követi. A dramatizálás Gáspár Ildikó munkája. Az első felvonás (az első két könyv) amolyan bibliaórai gyorstalpaló, a színek szinte jelzésértékűek. Fölelevenítik a főbb cselekményt. Jákob becsapja ikertestvérét, Ézsaut, hogy apjától, Izsáktól megkapja az elsőszülöttség jogát és az atyai áldást. A haragos testvér elől Háránba, nagybátyjához, Lábánhoz menekül, aki meg őt csapja be: ahelyett, hogy Jákob a hétéves munkájáért megkapná szerelmét, Ráhelt, mit sem sejtve Lábán idősebb lányával, a lefátyolozott Leával hálja el a nászt a sötét fülkében. Jákobnak újabb hét évet kell dolgoznia, hogy a húgot is feleségül vehesse. Lea fiúkat szül Jákobnak, Ráhel nehezen esik teherbe, közös gyermekük lesz József, a kedvenc, az igaz szerelem gyümölcse. Ráhel belehal második gyermeke, Benjámin szülésébe. A második könyv a fiatal József életéről szól. Benjámin, az édestestvér az egyetlen, akivel jóban van, terveibe is beavatja, bátyjaival azonban ­– akik irigyek, hogy apjuk kivételez vele ­–, viszonya elmérgesedik: mély kútba vetik őt. A regény klasszikus nyitósora – és egyben az előadásé – előre vetíti mindezt, ahogy Jákob a kút szélén ülő ifjú Józsefnek mondja: „Mélységes mély a múltnak kutja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”

A második felvonásban (harmadik könyv) hősünk szerencsésen kiszabadul, és a fényes, virágkorát élő Egyiptomba kerül. Thomas Mann Ehnaton uralkodásának időszakára teszi a cselekményt, a fáraó a Nap imadatát állítja a politeizmus helyébe, birodalma vallását monoteizmussá téve. Kiváló a különc uralkodót megformáló Jéger Zsombor játéka, tolószékében féltőn tologatja őt anyja (Hámori Gabriella), a cingár alak fittyet hányva a gondoskodásra, fel-felugrik, előre szaladgál, visszaül, jól érzékelhetően összemossa a hatalmi gőgöt és a sima őrületet. Dicsérni lehet a jelmeztervező Szlávik Júlia ötletét: Jégerre suhogós joggingot és arany sportcipőt ad, ezzel jelzi a fáraó megalomán, izgága természetét.

Józsefet Potifár, a fáraó testőrezredese (Vajda Milán) veszi szárnyai alá, a szép Potifárné pedig szemet vet rá, ám nem tudja elcsábítani, ezért mérgében zaklatással vádolja. A produkció egyik legjobban sikerült alakítása Kerekes Évaé Potifárné szerepében: szexistennőket megszégyenítő módon, meggyőzően, lányos bájjal kacérkodik – szépsége időtlen. Férjét is meggyőzi hamis igazáról, mire Potifár börtönbüntetésre ítéli pártfogoltját: „Így bukott alá József a verembe és tömlöcbe másodszor.” Ám onnan is kiveszik (kerék alá nem teszik). A harmadik felvonás a tetralógia befejezése: József, a kenyéradó. Az érett József története: megfejti az uralkodó álmát a hét kövér és a hét sovány tehénről, a hét gazdag és a hét szűk esztendőről. Közgazdász előrelátásának jutalmaként élelmezési biztosnak nevezik ki, így immár ő az egyik leggazdagabb egyiptomi. Álruhában fogadja testvéreit, akiknek szerencsétlensége, szegénysége láttán elpárolog haragja, felfedi kilétét és megbocsájt nekik. A zárókép megindító: az agg Jákob a tetőről elégedetten szemléli, ahogy gyermekei mind a „jászolban” vannak (a ház Noé bárkájára is utalhat) – épp, hogy elférnek a kis helyen. Jó emberek.

Kiváló a társulat csapatmunkája, de a színészek egyénileg is kimagaslóan teljesítenek. Kerekes Éva és Jéger Zsombor mellett a címszereplők kitűnők, kettejük játéka közül talán Patkós Mártoné sikerültebb: a mindenkori elkényeztetett siheder bicskanyitogató, öntelt viselkedését tökéletesen hozza. Van némi hiányérzetem az utolsó részben, ahol a már „megszokott” Patkós helyébe a korban őt alig elhagyó, más habitusú Polgár lép – hirtelen túl nagy a kontraszt a valószínűsíthető jellemfejlődéshez képest – ez azonban semmit nem von le többi szerepjátékának (Jákob és parancsnok Cel várában) értékéből. Tenki Rékát mint manót mindenképp ki kell emelnem: ő a szórakoztató faktor, annyira otthonosan mozog törpe jelmezében, hogy akár egyedül is elvihetné a show-t. Gálffi László kiforrottsága megkérdőjelezhetetlen, Jákobja egyszerre klasszikus és modern. Ahogyan az egész előadásra jellemző a régi-új kettősségnek ízléses keverése. Mai a stílus, de nem feltűnően, tiszteletben tartva a hagyományokat: a megszokott mondatok, az ismert történetek mind megtalálhatók. Van néhány vicces utalás napjainkra – például a szereplők az időt karórájukon nézik meg –, de még épp mértéket tartanak a hatásvadász megoldásokban. Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezésében a mű eltalálja a mértéket, a látvány harmonikus, a színészvezetés szuper, könnyed és elegáns. Méltó kortárs adaptáció.

Az előadás utáni kis ünnepi büfés összejövetelen csatlakozik a társasághoz a két rendező is. Nem néznek körül, nem keresnek az arcokon elismerő visszacsatolást, entrée-jukon egyértelműen érződik a magabiztosság: tudják, hogy megcsinálták.  

Thomas Mann: József és testvérei

Fordította: Sárközi György

(A betétdal Térey János fordítása.)

A színpadi adaptációt írta: Gáspár Ildikó

Szereplők:

A fiatal József: Patkós Márton

Az érett József: Polgár Csaba

Az idős Jákob: Gálffi László

A fiatal Jákob: Polgár Csaba

Elizézer, az idős Jákob szolgája: Epres Attila

Izsák, Jákob apja: Epres Attila

Ézsau, Jákob bátyja: Vajda Milán

Rebeka, Jákob anyja: Kerekes Éva

Szolga: Jéger Zsombor

Szolgáló: Zsigmond Emőke

Kutyafejű: Ficza István

Pásztorok Hárán környékén: Jéger Zsombor, Nagy Zsolt, Dóra Béla, Novkov Máté

Ráhel, Lábán fiatalabb lánya: Hámori Gabriella

Lábán, Jákob nagybátyja: Csuja Imre

Hadina, Lábán felesége: Tenki Réka

Lea, Lábán idősebb lánya: Takács Nóra Diána

Bilha, Ráhel szolgálója: Szathmáry Judit

Zilpa, Lea szolgálója: Murányi Márta

Rúben, József testvére: Vajda Milán

Simeón, József testvére: Takács Nóra Diána

Lévi, József testvére: Ficza István

Júda, József testvére: Nagy Zsolt

Dán, József testvére: Novkov Máté

Naftáli, József testvére: Jéger Zsombor

Gád, József testvére: Dóra Béla

Áser, József testvére: Máthé Zsolt

Isszakár, József testvére: Kerekes Éva

Zebulon, József testvére: Zsigmond Emőke

Benjámin, József édestestvére: Kókai Tünde

Öreg izmáelita: Csuja Imre

Őr Cel várában: Novkov Máté, Jéger Zsombor

Parancsnok Cel várában: Polgár Csaba

Manó, törpe Potifár házában: Tenki Réka

Dudu, törpe Potifár házában: Znamenák István

Mont-Kav, Potifár házának elöljárója: Epres Attila

Hamat, Mont-Kav segédje: Máthé Zsolt

Potifár, a fáraó testőrezredese: Vajda Máté

Mut, Potifár felesége: Kerekes Éva

Huij, Potifár apja: Gálffi László

Tuij, Potifár anyja: Takács Nóra Diána

Huij és Tuij szolgálói: Zsigmond Emőke, Kókai Tünde

Heti, Mut varrónője: Kókai Tünde

Tabubu, szakácsnő: Murányi Márta

Nezmáré, Beknehonsz főpapfelesége: Takács Nóra Diána

Ahveré, főkincstárnokné: Zsigmond Emőke

Ren, főmarhamesterné: Tenki Réka

Két rabszolga: Jéger Zsombor, Dóra Béla

Mai-Szahme, Cavi-ré börtönének igazgatója: Znamenák István

Pap Cavi-ré börtönében: Novkov Máté

Támár: Zsigmond Emőke

Hér és Onán, Júda fiai: Patkós Márton

Nefer-Em-Véze, a Fáraó főpohárnoka: Ficza István

Mer-Szu-Ré, a Fáraó fősütőmestere: Csuja Imre

A Fáraó fullajtára: Dóra Béla

Udvaronc: Novkov Máté

Kamarás: Kerekes Éva

A Fáraó: Jéger Zsombor

Teje, a Fáraó anyja: Hámori Gabriella

Nofertiti, a Fáraó felesége: Kókai Tünde

Szerah, Áser lánya: Zsigmond Emőke

Díszlet: Izsák Lili

Jelmez: Szlávik Júlia

Videó: Juhász András

Zenészek: Kákonyi Árpád, Murányi Márta, Szathmáry Judit, Újházy Gyöngyi/ Ölveti Mátyás, Bartek Zsolt

Zene: Kákonyi Árpád

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Rendezők: Ascher Tamás és Gáspár Ildikó

Bemutató: 2017. február 4.

Örkény István Színház

Fotók: Horváth Judit