Enyedi Ildikó a Simon Mágus óta, majdnem 18 éve nem jelentkezett egészestés játékfilmmel, s mint azt a 2017. február 21-ei sajtótájékoztatón is elmondta, ezt nem így tervezte, mivel két filmötlete is volt, illetve már a Testről és lélekről című legújabb drámáját is szerette volna leforgatni 2010 környékén. Ám – ahogy Enyedi fogalmazott – rosszkor volt rossz helyen, rossz csatornákon próbálkozott, így viszonylag későn kerülhetett vissza a fősodorba többek között Muhi András producernek köszönhetően, aki felkarolta a projektet. „Ennek itt és most kellett elkészülnie” – hangsúlyozta a producer.

S a rendezőnő visszatérése nem is sikerülhetett volna jobban, hiszen a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Enyedi Ildikó nagy meglepetésére is a Testről és lélekről elnyerte a legrangosabb díjat, az Arany Medvét, de a kritikusok elismerését (FIPRESCI-díj), a közönség különdíját és az ökumenikus zsűri díját is magáénak tudhatja a stáb. (Csak összehasonlításképp: Arany Medvét magyar film legutóbb Mészáros Márta 1975-ös Örökbefogadása képviseletében kapott.) Nem számított rá a rendezőnő, hogy ennyire szeretni fogják ezt az inkább filozofikus és csendesebb szerelmi drámát egy olyan fesztiválon, melyen súlyos társadalmi és politikai témáké a főszerep, így a 2016-os júniusi nevezéstől 2017. februárjáig nagyon ideges volt, milyen lesz majd a Testről és lélekről fogadtatása.

Pedig amúgy Enyedi Ildikóról – mint azt több színésze és kollégája is megjegyezte a beszélgetésen – sugárzik a nyugalom. A rendezőnő mosolyogva, szerényen szedte elő egy rajongójától kapott szatyorból a rangosabbnál rangosabb díjakat. Úgy tűnt, mintha még mindig nem tért volna magához a sokkból, hogy elnyerte az egyik legrangosabb filmfesztivál fődíját. Az egyik újságíró kérdésére, hogy mégis miként éli meg az Arany Medve-díjat, Enyedi Ildikó csak ennyit tudott felelni: „hát, így 18 év után azért elég jó ránézni”.

De a rendezőnő szerénysége nemcsak a sokkhatásból fakad. Enyedi Ildikó minden értelemben művész. Nem a díjak vagy a szenzáció érdeklik, ez már csak a Testről és lélekről higgadt, lassan csordogáló, meditatív történetén is érződik. Nem a hírnév fontos a rendezőnő számára, hanem az, hogy ezt a – megfogalmazása szerint – mindenkit megérintő szerelmi drámát minél több emberhez eljuttassa.

Miként Muhi András és Mécs Mónika producerektől is megtudhattuk, Enyedi Ildikó teljes mértékben uralta a projektet, klasszikus értelemben vett szerzője a Testről és lélekrőlnek, a producerek tényleg csak támogatást nyújtottak Enyedinek, s bár nem értettek egyet minden alkotói döntéssel, de nem is szóltak bele a rendezőnő munkájába.

Enyedi Ildikóval mégsem olyan együtt dolgozni, mint egy neurotikus, öntörvényű rendezővel, ezt a film szereplői, Morcsányi Géza és Nagy Ervin is megerősítették. Morcsányi, a Testről és lélekről férfi főhősét, Endrét alakító amatőr színész (eredetileg a Magvető Kiadó igazgatója volt) egy Csurka István-darabot, az Eredeti helyszínt hozta fel példaként Enyedi Ildikó és rendezői munkája leírására. Mint a színész kifejtette, abban a tipikus házsártos, „székdobálós” alkotó jelent meg, akinek a higgadt, hihetetlen harmóniában dolgozó Enyedi tökéletes antitézise.

Nagy Ervin egyenesen „keleti nyugalomnak" nevezte a forgatást. Nagy már dolgozott együtt Enyedi Ildikóval a Terápia című HBO-sorozatban, de szerinte összehasonlíthatatlan a két mű abból a szempontból, hogy itt nem a forgatókönyv, hanem a rendező jelenléte uralta a munkálatokat. Nagy Ervin bevallása szerint nagyon nem szereti azokat az alkotókat, akik túl sokat hagynak a színészre. Enyedi Ildikó viszont a forgatás alatt folyamatosan előállt újabb és újabb ötletekkel, melyek rendkívül dinamikus színész-rendező kapcsolatra késztették a színészeket is. Mint Nagy megfogalmazta: Enyedi Ildikó sokat adott magából, és ezáltal a színészek is sokat voltak képesek beleadni a projektbe.

Ezt Herbai Máté operatőr is megerősítette, akivel a rendezőnő kialakította a különleges képi világot. Herbai visszaemlékezése szerint nagyon sokat változott a fő koncepció, mivel Enyedi Ildikónak mindig támadt egy jobb ötlete a képi megvalósítással kapcsolatban. S ezekkel a módosításokkal az operatőr is teljes mértékben egyetértett, emiatt viszont még egy nappal a forgatás előtt is változtattak kulcsfontosságú jeleneteken, beállításokon. A Testről és lélekről különleges jelenetét, melyben a filmbeli vágóhídon az egyik marha felnéz a felkelő Napra, extrém módon nehéz volt felvenni, hiszen Herbai Máténak és Enyedi Ildikónak meg kellett várnia azt a pillanatot, mikor az állat felemeli a fejét. Viszont megérte türelmesnek lenni, megérte a rendezőnő intuícióira hallgatni, minthogy ez a jelenet a mű egyik legkülönlegesebb, legmeghatóbb momentuma lett.

„Létezik egy különleges Enyedi-univerzum, melyben minden film egy külön bolygó” – fogalmazta meg frappánsan Szalai Károly vágó Enyedi Ildikó művészetének lényegét. Ezt a különleges univerzumot pedig a Testről és lélekről fő helyszíne, a vágóhíd és a visszatérő álomjelenet bővítik. Az élelem után kutató két szarvas álomjelenete az alkotók bevallása szerint is egyértelműen a két főszereplő emberi karakter kapcsolatának alakulását képezi le. Ezért mind operatőri, mind rendezői, mind pedig állatkiképzői szempontból kulcsfontosságú és nagy kihívás volt felvenni ezeket a jeleneteket. Hiszen a szarvasokat a nézőknek úgy kellett látnia, mintha Endre és Mária megfelelői lennének, azaz a képeknek fel kellett tárnia az állatok lelkét.

A történetben megjelenő szarvasokkal – Picurral, a nősténnyel és Góliáttal, a hímszarvassal – Horkai Zoltán tréner foglalkozott, őrá hárult a feladat, hogy Enyedi Ildikó koncepciója szerint mozgassa az állatokat. Horkai bevallása szerint először kicsit szkeptikus volt, hogy „ez a kis ember” (a rendezőnő) képes lesz azt kihozni Picurból és Góliátból, amit a Testről és lélekrőlben láthatunk. Így eleinte megpróbálta rávenni Enyedit, hogy kisebb jószágokkal dolgozzon. Azonban a rendezőnő állítása szerint első látásra kialakult hármójuk között a különleges kötődés, így Enyedi Ildikó ragaszkodott Picurékhoz. Mint Horkai Zoltán visszaemlékezett, maga is megdöbbent azon, mennyire a rendezőnő keze alá dolgoztak a szarvasok, szinte figyeltek rá, hallgatták utasításait. Mert a szerzőnő az állatok jelenetei kapcsán is mindig előrukkolt valami újabb, a sztorihoz és elképzeléseihez jobban illő ötlettel, megoldási lehetőséggel, melyhez Horkai Zoltánnak és Góliátéknak is igazodni kellett. Ráadásul a természet is közbe szólt, mivel a forgatási munkálatok elhúzódtak, ezalatt pedig a hímszarvas a szokásos rutin szerint megvált gyönyörű agancsától. (Egyébként az ilyen véletlenek jellemzők voltak a Testről és lélekről keletkezése közben, például az utolsó, margitszigeti felvételeket nulláról kellett újrakezdeni, mivel elmosta a stábot egy nyári vihar.)

Horkai Zoltán elmondása szerint a munkát az is nehezítette, hogy a szarvasok nem háziasított állatok, vadon élnek, így nem szoktak hozzá az emberhez. Ezért nem lehet őket úgy irányítani, mint egy kutyát vagy lovat. Horkainak más módszerhez kellett folyamodnia, természetes motivációval vette rá szarvasait a jelenethez szükséges cselekvésre. Ennek érdekében Horkai Zoltán farkasokat vetett be, kihasználva az életösztönt, mely a ragadozók elkerülésére sarkallja a szarvasokat. Így felsorakoztatva a farkasokat a terepen, Horkai elérte, hogy Picur És Góliát abba az irányba menjenek, amerre a felvétel szerint menniük kell. Ennek következménye pedig, amit a filmben is láthatunk: Picuron és Góliáton felismerhetők Mária és Endre gesztusai. Így egy idő után a sztoriban Borbély Alexandrát és Morcsányi Gézát is szarvasokként, míg Picurék vonásaiban a színészek arcát látjuk.

A stáb tagjai számára a másik meghatározó élmény a film fő helyszínéül szolgáló vágóhídon zajló munka volt. Mint Enyedi Ildikó elmondta a sajtótájékoztatón, az üzemi felvételeket egy hajdúnánási intézményben rögzítették, melynek igazgatója rendkívül készségesnek és empatikusnak bizonyult. Herbai Máté is megerősítette, hogy a vágóhídi napok nem voltak egyszerűek sem szakmailag, sem lelkileg. Enyedi persze hozzátette, hogy azért nem a „tipikus pesti ember” hozzáállása volt jellemző a színészekre („szegény bocik”), hanem abszolút tisztelettel viszonyultak a stáb tagjai az üzemi környezethez.

S Enyedi Ildikó elmondta azt is, hogy mindenkinek látnia kellene, milyen egy ilyen vágóhíd. Avagy a Testről és lélekről filozofikus, lélektani mélységű szerelmi története mellett tudósításként is felfogható, hiszen betekintést enged széles tömegek számára a vágóhíd mindennapjaiba. Mely külső szemlélők számára taszító lehet. A sajtótájékoztatón egy újságíró felhozta azt a neten terjengő, friss városi legendát, miszerint a Testről és lélekről berlini vetítése alatt valaki rosszul lett a film egyik legerősebb, valóban legsokkolóbb dokujelenete, egy marha naturalista levágásának és feldolgozásának folyamatát bemutató képsorok láttán. Ennek valóságtartalmát cáfolta a rendezőnő (illetve természetesen semmi sem úgy történt, ahogy a bulvársajtó felkapta az esetet), de azt megerősítette, hogy e zsigeri képsorokat azért is tette bele a kész filmbe, mert szeretné, ha az emberek nagyobb tisztelettel viszonyulnának nemcsak a marhák, hanem a belőlük feldolgozott termékek iránt is. Mint elmondta, a gyárigazgató ugyanolyan elveket vall, mint Endre a filmben: csak olyan embereket alkalmaz, akik szolidaritással és tisztelettel viszonyulnak az állatokhoz. Éppen ezért azzal a feltétellel forgathatott a stáb Hajdnúnánáson, ha betartották a játékszabályokat, és a marhákat nem statisztákként kezelték, hanem csupán megfigyelték életüket és halálukat. Azaz nem volt lehetőség a jobb képért, jobb beállításért visszaterelni például a teherautó rakterébe az állatokat. Így a dokumentumfelvételek tényleg dokumentumképek, nem a Testről és lélekről kedvéért vágtak le egy marhát élőben, hanem az alkotók csupán betekintést nyertek az üzem napi rutinjába.

Ez a tisztelet és empátia jellemezte a forgatást, minden színész és stábtag úgy nyilatkozott, hogy különleges, bensőséges élmény volt Enyedi Ildikóval dolgozni. Ami Borbély Alexandra, a főszereplő Máriát alakító színésznő szerint azért is lehetett így, mert még a forgatási szünetekben sem hagyta el senki teljes mértékben a karakterét. Megmaradt az a zárkózottság a fikción kívül is a stábtagok között, mely Endre és Mária kapcsolatában jellemző volt a történetben. Borbély Alexandra azt a játékot hozta fel a Testről és lélekről egyik epizódjából, melyben Mária este, a lakásán az adott nap balul elsült beszélgetéseit rekonstruálja fűszertartók segítségével. Ebben a jelenetben persze nemcsak az ügyetlen kapcsolatteremtési próbálkozást láthatjuk viszont, mivel Mária / Alexandra kommentálja is története szereplőit, megjelenítve ezzel lelki világukat, belső gondolataikat. Ezzel pedig rávilágít a mű lényegére, hogy a valóságban az emberek között ott van egy láthatatlan fal, ami miatt képtelenek értelmesen kommunikálni egymással. Ez az a zárkózottság, amihez teljes mértékben át kellett lényegülnie a szereplőket megformáló színészeknek.

Ugyanakkor viszont, mint azt Morcsányi Géza is megerősítette, Borbély Alexandra és közte bensőséges kapcsolat alakult ki a forgatás alatt. Morcsányi Géza nem a filmes szakmából jött, kvázi civil szereplő, a Magvető igazgatója volt, akinek a színészethez annyi köze van, hogy dramaturgként is dolgozott különböző színházakban. Az Endrét alakító Morcsányi kezdetben kifejezetten idegenkedett a színpadtól és a vászontól is, nem tudta magát elképzelni semmilyen szerepben. Mikor Enyedi Ildikó felkereste őt a Magvetőnél,  az akkor még igazgatóként dolgozott, nem akarta elvállalni a szerepet, mivel elmondása szerint egyre nehezebben viseli a nyilvános szereplést. Ám mivel Morcsányi Géza nagyon szerette és tisztelte a rendezőnőt, így beszélgetésüket követően tanácsot kért Gothár Pétertól,  jóbarátjától, aki nyersen csak annyit válaszolt, hogy „ha Ildikó a te pofádat akarja, tessék elvállalni a felkérést!”

S bár Morcsányi Gézának nem múltak a félelmei a forgatás kezdetén sem, utólag úgy tekint vissza a munkára, mint egy nagyon nagy élményre, maga sem gondolta volna, hogy ilyen jól fog menni neki a színészkedés. Ebben persze Borbély Alexandra, a profi színésznő nagy segítségére volt, akivel egyébként bevallása szerint már dolgoztak együtt egy színházi produkcióban, Morcsányi Géza akkor el volt ámulva a színésznő tehetségétől. Így sokszor hagyta magát, hogy sodorja a szerep, nem mindig tudatos megfontolás szerint dolgozott, hanem átadta magát Alexandrának. Ezért is olyan hiteles kettejük karakterének kölcsönös függőségen alapuló kapcsolata, hiszen a vásznon is gyorsan változnak az „erőviszonyok”: van, hogy Endre tűnik Mária megszállottjának, hogy utána nem sokkal egy fordulat következtében éppen a férfi kerüljön nyeregbe, és Mária váljon kiszolgáltatottá. Ha Morcsányi Géza bevallása szerint törekedett is valamire tudatosan, az az volt, hogy meglássa Alexandrában azt, amit Endre is meglátott Máriában.

Tehát a cselekmény kialakításában fontos szerepe volt a színészeknek is azáltal, hogy a rendezőnő által inspirálva átlényegüljenek, és érdekeltté váljanak a történet hőseinek életre keltésében. Az operatőri munka és a furcsa, szokatlan helyszín mellett a színészi játéknak is fontos szerepe volt a Testről és lélekről álomszerű hangulatának kialakításában. Jóllehet, mint Enyedi Ildikó hangsúlyozta, az álom őt csak annyiban érdekelte, hogy amennyiben az közös, pályára tereli a hősöket. Azonban annak ellenére, hogy ezenkívül semmilyen jelentőséget nem tulajdonított Enyedi Ildikó az álomképeknek, a Testről és lélekről mégis olyan, mint egy álom, nézése közben a befogadó is más tudatállapotba kerül a film ritmusa, helyszíne és a groteszk szerelmi történet miatt.

S a rendezőnőnek egyébként bevallása szerint ez is volt a célja, hogy valami olyat alkosson, ami mindenkit megérint, és ami újra összehozhatja a megosztott emberi társadalmakat a közös, egyetemes élmény miatt. Enyedi Ildikó ezért is félt a politikai kérdésekkel is foglalkozó berlini fesztiválrészvételtől, mert ő kifejezetten arra törekedett, hogy semmilyen aktuálpolitikai téma ne keveredjen bele művébe. Ám Enyedi a díjátadó után tett nyilatkozata, – miszerint „egyre félelmetesebben abszurd országban élünk” –, egyből politikai botrányt kavart, minthogy az egyik kormánypárti politikus Twitterén cinikusan reagált a rendezőnő szavaira.

Ez a téma természetesen felmerült a sajtótájékoztatón, és Enyedi Ildikó meg is követte magát. A rendezőnő hangsúlyozta, megbánta, hogy nem tudta tartani a száját, mert már akkor gondolta, gonosz támadások célpontjává fog válni. Pedig egyáltalán nem az ország egészét bírálta (ez egyébként nyilvánvaló a berlini nyilatkozatának teljes szövegét tekintve is), hanem az elkeserítő közállapotokra gondolt. Enyedi Ildikó a sajtótájékoztatón elmondta, hogy nagyon szomorú látni a magyar társadalom megosztottságát, amit szerinte az ideológiák gerjesztenek mesterségesen. A rendezőnő úgy gondolja, feszült a helyzet az országban, mindenki robban egy kis szikrára is, s a jelen állapotokat tökéletesen jellemzi a kormánypárti politikus kommentárja.

Ezért Enyedi Ildikó fontosnak tartja, hogy filmjeiben a jövőben is távol maradjon a politikai témáktól, de legalábbis ezek direkt megjelenítésétől. Mint elmondta, ezt az esetet, a sárdobálást és a sajtóvisszhangot is mosolygó harmadikként figyelte, és szerinte csak úgy van lehetőségünk ellenállni a (kultúr)politika lehúzó és megosztó mocsarának, ha egyetemes dolgokkal foglalkozunk, s egymásra nem ellenségként, hanem emberekként tekintünk. Avagy, ne a különbségeket, hanem a hasonlóságokat keressük egymás között – mint a Testről és lélekről két ismerkedő hőse.

Azt is fontosnak tartotta kiemelni a rendezőnő, hogy ő semmiképp sem a filmfinanszírozási rendszert ostorozta. Bár elmondása szerint kicsit azért tartott az Andy Vajna-féle Magyar Nemzeti Filmalaptól, mert nagyon mások az ő elképzelései arról, hogy milyen a jó film, de végül jól kijöttek az MNF-fel.  S Enyedi Ildikó úgy gondolja, hogy a 2004-es Filmtörvény és a 2010-es évek új aranykort hoztak a magyar filmgyártásba, mert nagyon sok jó film készül ismét a 2010 és 2013 közti válságkorszak után. Szerinte szakmai szempontok motiválják a filmfinanszírozást, és jó ötlet, hogy nem a kultúrpolitika szeszélyeinek van kitéve egy nagyjátékfilm, hanem a hatoslottóba befolyt pénzből támogatja a Filmalap a reménybeli alkotásokat.

S hogy hova tovább Berlin után? Többször felmerült a kérdés a sajtótájékoztatón, hogy remélhetőleg nem kell újabb 18 évet várni egy Enyedi-nagyjátékfilmre. A rendezőnő megnyugtatott minket: olyannyira nem kell várni, hogy már dolgozik is egy Füst Milán-regény adaptációján, melyről már Az én XX. századom óta álmodozik. A film várhatóan európai koprodukció lesz, és már több, mint bizonyos, hogy el is fog készülni.

Ezúttal pedig Enyedi Ildikó vakon hisz a projektben. Mint elmondta a sajtótájékoztatón, bár nem babonás, de az az elve, hogy ha bead egy pályázatot, nem nézi meg, kik fogják elbírálni. Mindezt azért, mert a rendezőnő nem szeretne beleesni abba a hibába, hogy elkezdi latolgatni, vajon ez és ez a zsűritag mit fog gondolni az ő filmjéről. Berlin előtt is többek között ezért volt ideges. Így azt tanácsolja a fiatal, kezdő alkotótársainak is, hogy ne gondolkodjanak sokat egy-egy film életre keltése előtt, hanem vágjanak bele bátran, magabiztosan. „Ami nem áll hatalmamban, azt eltolom magamtól. Aki elkezd mérlegelni, csak saját magát ijeszti meg” – ezekkel a frappáns mondatokkal zárta az sajtótájékoztatót Enyedi Ildikó.

A Testről és lélekről a 3. Magyar Filmhét nyitófilmje lesz február 26-án, s március 2-ától kerül a magyar mozikba. A film forgalmazóját, a Mozinetet képviselő Böszörményi Gábor elmondta, közönségtalálkozókkal fogják egybekötni a vetítéseket, így mindenki megismerheti a tényleg nagyon kedves, mosolygós és higgadt rendezőnőt, s persze a stáb többi tagját is. Remélhetőleg a Testről és lélekről nemcsak az Arany Medvével, hanem hamarosan azzal is büszkélkedhet majd, hogy belopta magát a nézők szívébe. (A Berlinálé versenyszekciójában vetített Testről és lélekről fesztiválszerepléséről másik cikkünkben lehet olvasni. A Testről és lélekről díjairól itt és itt írtunk. A filmről írott kritikánk pedig hamarosan itt lesz olvasható. A film premier előtti vetítéseiről és a közönségtalálkozókról a Testről és lélekről Facebook-oldalán lehet tájékozódni.)

Fotó: Bach Máté

A sajtótájékoztató megrendezésére 2017. február 21-én 14:30-kor került sor a Toldi Moziban, a Testről és lélekről forgalmazója, a Mozinet szervezésében.

A cikkben szereplő képeket Bach Máté készítette.

Testről és lélekről

színes, magyar szerelmi dráma, 116 perc, 2017

Írta és rendezte: Enyedi Ildikó

Operatőr: Herbai Máté

Zene: Balázs Ádám

Producer: Mécs Mónika, Muhi András, Mesterházy Enikő

Vágó: Szalai Károly

Szereplők:

Borbély Alexandra (Mari), Morcsányi Géza (Endre), Schneider Zoltán (Jenő), Nagy Ervin (Sanyi), Békés Itala (Zsóka), Nyakó Júlia (Rózsi), Jordán Tamás (Mari pszichológusa), Tenki Réka (pszichológusnő).

Bemutató dátuma: 2017. március 2.

Forgalmazó: Mozinet.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!