„Ez egy értelmetlen csoda” – véleményezi Mika harmadik véletlen találkozását Shinjivel Tokió tízmilliós városában. Persze tudjuk, hogy nem az. Talán ő is tudja, csak nem akarja elfogadni. The Tokyo Night Sky Is Always the Densest Shade of Blue (Yozora wa itsu demo saikou mitsudo no aoiro da), így hangzik Yuya Ishii filmjének címe, mely a Berlinale Forum szekciójában volt látható. Mika napközben nővérként dolgozik egy kórházban, esténként férfiakat szórakoztat egy bárban, karatézni tanul, sokat beszél a halálról, és van egy teknősbékája. Shinji egy építkezésen gürcöl minden nap, karatéról olvas könyveket, fél szemére vak, felesleges információkkal van tele a feje, amelyeket gyakran másokkal is megoszt, és nincsen senkije. Mindketten magányosak, és mindketten hasonlóképpen érzékenyek a világra, fel kell azonban fedezniük ezt a hasonlóságot, hogy érzékenységüket leküzdve nyithassanak egymás felé.

Yuya Ishii: Yozora wa itsu demo saikou mitsudo no aoiro da (The Tokyo Night Sky Is Always the Densest Shade of Blue)

Shizuka Ishibashi és Sosuke Ikematsu

A téli erdőben egy szarvas pár teszi azt, amit általában a szarvasok tesznek, füvet keresnek a hófödte földben, isznak a patakból. Egy álomban járunk Enyedi Ildikó Testről és lélekről című versenyfilmjében, méghozzá két ember álmában: Endre és Mária ugyanazt álmodják, csak más nézőpontból. Endre egy mészárszék gazdasági igazgatója, Mária az újonnan jött minőségi ellenőr. A férfi bal kezére béna, egyedül él, lemondott már arról, hogy újra társra találjon. A nő szociális kapcsolatokra szinte képtelen, kényszeres rend- és tisztaságmániás, memóriája abnormálisan fejlett. Amikor azonban egy véletlen folytán kiderül, hogy egymás álmainak szereplői, kénytelenek elfogadni, ilyen csoda nem történik értelmetlenül, és lassan, esetlenül, de elkezdenek közeledni egymáshoz.

Enyedi Ildikó: Testről és lélekről (On Body and Soul)

Borbély Alexandra és Morcsányi Géza

A Tokyo Night Sky… és a Testről és lélekről a kapcsolatteremtés lehetőségeit vizsgálja, azt az esetet, amikor a közös nyelv nem féltetlen adott, inkább ki kell alakítani, és nem feltétlen a beszélt nyelven alapul, inkább az érzékelés különböző fajtáin. Hogy beszélnek-e hősei, vagy hallgatnak? (Shinji zavart monológjait kínos szótlanságai váltják, Mária pedig képtelen beszélgetni, minden mondatot megjegyez azonban, melyeket aztán újrajátszik magában sótartóval, playmobil figurákkal.) Hogy mernek-e érinteni, vagy megérintve lenni? (Mária retteg az érintéstől, Endre bal keze béna.) És hogy mit látnak? (A tükröződések, a női testeket vizslató férfitekintet és a levágott állatok minőségellenőri vizsgálata fontos szerepet játszanak a Testről és lélekrőlben. A Tokyo Night Sky...-ban pedig hangsúlyos a bal szemére vak Shinji félig sötét nézőpontja, vagy a léghajó Tokió felett, amelyet csak Mika vesz észre, mert ő az egyetlen, aki nem lefelé, a telefonjára tekint.) Nemcsak a szerelem megtalálása és beteljesülése lesz a célja e filmeknek, hanem annak a munkának az ábrázolása is, amellyel hőseik felülkerekednek saját jellemükön, kialakítanak egyfajta közös nyelvet, és megtanulják beszélni azt.

Yuya Ishii: Yozora wa itsu demo saikou mitsudo no aoiro da (The Tokyo Night Sky Is Always the Densest Shade of Blue)

Shizuka Ishibashi és Sosuke Ikematsu

Témájuk hasonlósága ellenére sokban különbözik azonban a két film képi világa. A Tokyo Night Sky… könnyedén vegyíti különböző vizuális eszközeit (osztott kép, lassított, elmosódott mozgások, animációs betétek). Egy mindentudó elbeszélő tekintetével szemléli a világot. Olykor egészen költői képei (egy szép átmenet, ahogy egy cigaretta felizzó parazsa a magasházak vörös fényeibe tűnik át), az újból és újból felbukkanó mellékszereplők és helyszínek ismerőssé teszik a metropoliszt, mondhatni otthonossá, mégis, az apró kis „megjegyzések”, epizódok (a gyár, ahol a készételeket csomagolják, vagy is kiskutya animált története, amely végül a sintértelepen, majd egy kemencében végzi) ennek a világnak az embertelenségét, közönyét, gépiességét ábrázolják. Szarkasztikus kommentárjai egy okostelefonjába butult társadalomnak, melyben a munka mellett nem sok tér marad az embereknek.

Enyedi Ildikó: Testről és lélekről (On Body and Soul)

Borbély Alexandra

A Testről és lélekről ezzel szemben – ahogy egy ismerősöm megjegyezte – olyan, mint hősnője: rendezett, kissé merev, ötleteit következetesen viszi, ennek megfelelően azonban nincs helye a váratlannak. A film folyásával válik ilyenné, nyitánya mintha mást ígérne. Egyszerre van jelen benne finomság és brutalitás (mégiscsak egy mészárszéken játszódik a film), misztikum és humor, mégis, ahogy előrehalad a történet, egy igényesen elkészített, szép mesévé kopik. A vizuális analógiák (szeretem, ahogy bevezet minket a film a helyszínére, a halálra váró marháknak először a lábát lehet látni, éppen úgy, mint ahogy az árnyékban álló Máriának először a lábait veszi észre Endre), a tény, hogy egy szerelmesfilm legelején egy marha leölésének jeleneteit nézzük, a később is visszatérő fekete humor sajátos ízt adnak neki, mintha azonban elmaradna a következő lépés. Georges Franju 1949-es Az állatok vére című filmjének, mely egy párizsi mészárszék mindennapi munkafolyamatait dokumentálja, könyörtelenül explicit képei sokat elárulnak az emberről, és arról, ahogy az ember öl, néha kell a horror, az elvislehetetlen a megértéshez. Ugyanezt felveti Enyedi filmje is, a testhez való viszonyunk nemcsak az érzékelés, a másik testének érzékelése esetében érdekes, hanem akkor is, amikor a test szétszedéséről, feldolgozásáról van szó. A zsigeri élmény itt elmarad, ahhoz túl finom ez a film. Rövidesen kialakít egy medret, amelyet két ember egymásra és egyúttal önmagukra találásának története szegélyez, és amelyben elcsordogálhat aztán a cselekmény, egészen a várt befejezésig.
 

Képek forrása: 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Mozinet.

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét Magyarországon forgalmazza: Mozinet. Bemutató: 2017. március 2. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!