„Létező, érdekes és divatos színházi megszólalási mód a dokumentum-dráma”, mondja egy interjúban Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője. Ráadásul történeti szempontból tanulságos. Vidnyánszky szerint a Nemzeti feladata az is, hogy a magyarokat érintő történelem nagy eseményei kapcsán, akár évfordulókhoz köthetően, folyamatosan szülessenek előadások.

Hobo és a dramaturg, Kozma András pár éve elutaztak anyagot gyűjteni a darab helyszínére, a Perm-36-os táborba. Megtalált levelek, feljegyzések, jelentések, naplók illusztrálják az embertelen körülmények közepette is reménykedő rabok mindennapjait, gondolataik, céljaik alakulását, de a sorok közt fogva tartóik jelleme és a totalitárius diktatúra működési elve is kirajzolódik.

Versek, balladák, dalok részletei történetekbe ágyazva sorjáznak, Földes László Hobo vezényletével, a harmonikázó Pál Lajos és a több szerepben kiválóan „muzsikáló” Rácz József előadásában. Hobónak személyes indíttatása is van: „A téma elhanyagoltsága miatt is fogtam neki, hogy a Gulagról írjak, meg azért is, mert kommunista családból származom, így van némi érintettségem.” Az ezredforduló környékén a Ghymes zenekarral együttműködve megírta a Bakaballadát a Don-kanyarban életüket vesztett magyar katonák emlékére, de hallható tőle egy hangulatában a szomorú végkifejlethez igazodó ballada Viszockijtól is.

A nyomasztó légkört aláhúzza a korabeli díszlet és jelmez, de a játékosság itt szintén kikacsint. Pál bódéja, ahol szinte megállás nélkül harmonikázik, kissé kuckós jellegű. A barakk elhúzható falai lehetőséget adnak a dinamikus, többfunkciós használatra: ide-oda tologatják a fal(l)apokat, a réseken kitekintenek, vagy füst jön be rajtuk, jelezve, hogy egy-egy rabszállító vonat épp be- vagy kifut.   

Egyik fő szál Vaszil Sztusz ukrán költő lágerélete. Hobo járt a költő egykori szobájában, látogatásakor hallotta a történetet, melyszerint a feleség évente meglátogathatta. Sztusz a randevúra készülve papírra vetette az eltelt időben keletkezett verseit, összehajtogatta, egy nejlonzacskóba tette és lenyelte. A Találkozások Házában természetes úton előkerült a kézirat, megtisztították, aztán a felesége is lenyelte, nehogy az ellenőrzésnél észrevegyék, és elvegyék. A hallottak annyira megrázták az előadóművészt, hogy eldöntötte, feldolgozza a témát, az előadás a költőt tragikus és megható haláláig kíséri. Közben rövid életképeket látunk, például a sírjából kiugró, mókás kis figuraként ábrázolt Lenint (Pál Lajos) – ez remek ellenpontja a torokszorító történéseknek, egyensúlyt teremt az elviselhetetlen és a még elviselhető között. A másik vonal egy, a második világháború idején megszállt területen született fiú szemüvegén keresztül enged betekintést a Perm-36-os lágerbe, ahol éppen november 7-ei ünneplésre készülnek. A raboknak szórakoztató, a rendszert éltető, zenés-verses műsort kell adniuk. Munkásmozgalmi indulók, rigmusok, a szokásos novhetes egyveleg – persze annak, aki élt a kommunista rendszerben. Innen, a napos oldalról kesernyésen nosztalgikus mindez, főleg a Valgyimir Iljicset éltető részek: „Leeenin, a hős, ki csak népének élt.” Alkalmunk nyílik őt kinevetni. Sztálin nem maradhat ki, rémuralma alatt körülbelül 20 millióan haltak meg a munkatáborokban – rajta nevetni sem lehet.

Ahogyan a dráma végén sem: Sztusz sorsa, az értelmetlen halála megrázó. Versek – aztán a csönd. Meghajlás, taps, hazamenetel. De nem: meglepetésként a tapsrend után Hobo visszaballag, széket húz közel a nézőtérhez, és ideillően vontatottan elmeséli, a tőle megszokott mélyről jövő hangon: a lágerből egy elszáradt vörösfenyő ágat adtak postára, aki valahol messze megkapta, vízbe tette, az ág pedig kihajtott, mutatva a(z) (emberi) természet mindent leküzdő élni akarását. Ezt így nyögvenyelős visszaadni, de Hobo szavai, egyénisége, kisugárzása felemelő pillanatokat szerez. Beszéde nem finom, brummogva énekel, most azonban, ebben a helyzetben ez a tökéletes. Szép munka.

A Gulag virágai

Zenés dokumentum-dráma egy felvonásban

Összeállította: Földes László HOBO

Szereplők:

Földes László HOBO

Rácz József

Pál Lajos

Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Bilozub

Dramaturg: Kozma András

Rendező: Vidnyánszky Attila

Bemutató: 2016. november 12.

Nemzeti Színház

Fotók forrása: www.nemzetiszinhaz.hu