Az állampolgár a Stockholmi Nemzetközi Filmfesztiválon való szereplése után robbant be 2016 utolsó heteiben és 2017 elején a köztudatba. A nagy mozihálózatokban is vetített előzetes különlegessége az volt, hogy egy színes bőrű színész, név szerint dr. Cake-Baly Marcelo a Szózatból szaval el pár sort („Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar”) kissé tört magyarsággal, folyékonyan. A trailer összességében izgalmas, a magyar bürokrácia és az idegen országból érkezők párharcát bemutató drámát ígért. A végeredményt a nézők január 26-tól láthatják a mozikban.

Az állampolgár újabb remek magyar film lett, mely szellemi elődjéhez, R. W. Fassbinder A félelem megeszi a lelket című klasszikusához hasonlóan egy különös szerelmi történet segítségével fogalmaz meg társadalomkritikát, illetve Vranik Roland hihetetlenül autentikusan mutatja be két, külföldről származó ember küzdelmét azért, hogy magyarnak vallhassák magukat. Persze mindkét karakter, Wilson és Shirin is más-más célból szeretné elnyerni a magyar állampolgárságot. Wilsonnak szívügye, illetve Mari, a tanára motiválja, Shirinnek pedig menekülnie kellett hazájából, Iránból, viszont Magyarországon is csak üldözött marad, minthogy illegális bevándorlónak számít jogilag, bármikor kitoloncolhatják. Vranik Roland rendező és Szabó Iván forgatókönyvíró zseniálisan rajzolják meg e szerelmi háromszögből a mai magyar társadalom képét. Két, kívülről érkezett ember szemén keresztül, külső perspektívából tekinthetünk magunkra, és arra, hogyan viselkedünk nemcsak távoli országokból jött, hanem itt élő embertársainkkal.

Interjúnkban Az állampolgár társadalmi-politikai vonatkozásairól, a film készítéséről, a két civil főszereplő felfedezéséről s a mű céljairól, fogadtatásáról kérdeztük Vranik Roland író-rendezőt.

PRAE.HU: Az Adás (2009) óta nem rendeztél nagyjátékfilmet. Miért?

Annak idején nyertem támogatást a harmadik nagyjátékfilmemre a Magyar Mozgókép Közalapítványtól. Ám épp kifogtam egy szerencsétlen időszakot, mert az MMKA 2009-2010 környékén megszűnt, vele együtt pedig az alap is, mely a filmem előkészítését és gyártását finanszírozta volna. Ezután volt egy nagyjából kétéves „lyuk”, majd az új rendszerben újra kellett pályázni, ám ez az új rendszer a filmtervemet már nem támogatta. Ezért nulláról kellett indulnom, és egy másik sztorival előhozakodnom.

PRAE.HU: Az állampolgárhoz hasonlóan Hajdu Szabolcs Délibábja, de még inkább Mundruczó Kornél mostanában forgatott Felesleges ember című filmje is bevándorlókkal foglalkozik. Mióta és miért érdekel ez a téma?

Hosszú évekkel ezelőtt egyszerűen csak nézelődtem az utcán, és láttam, ahogy a külföldről érkező emberek szivárogtak be az életünkbe, például a Blahán egyre több külhonból származót lehetett látni. Ekkor elgondolkodtam, hogy vajon mit kereshetnek Magyarországon ezek az emberek, mit szeretnének itt csinálni, egyáltalán talajt tudnak-e fogni ebben a közegben, integrálódnak-e vagy tovább mennek inkább. Milyen filmet lehetne ebből forgatni, milyen sztorilehetőségek vannak ebben a témában – ezek a kérdések foglalkoztattak. Elkezdtem szimatolni, felkértem Szabó Ivánt (a film forgatókönyvírója – a szerk.), kutattunk, ötleteltünk, majd megszületett Az állampolgár sztoriváza. Ezzel nyertünk egy ösztöndíjat Berlinbe, kiköltöztünk, és elkezdtünk dolgozni. Mindez 2012 környékén zajlott, akkor még nem gyűrűzött be a menekültválság Európába. Tehát inkább egy univerzálisabb bevándorló-történetben gondolkodtunk – mára sajnos konkrét vonatkozása lett Shirin, az iráni lány sztorijának.

PRAE.HU: Az állampolgár két főszereplője, dr. Cake-Baly Marcelo és Shekari Argavan nem profi színészek, származásuk és jelenlétük miatt mégis különösen autentikus a filmed. Hogyan ismerted meg őket?

A történetnek három főszereplője van, közülük egy, Máhr Ágnes profi színész, Marcelo és Argavan valóban civilek. Őket szinte szó szerint az utcán találtam. A dokit, Marcelót egy átlagos napon véletlenül vettem észre, elment előttem. A puszta jelenléte, kiállása annyira megragadott, hogy utána szaladtam, és felkértem. Eleinte tartott a színészkedéstől, de végül sikerült meggyőznöm. Argavant, az iráni lányt viszont egy menekült srác mutatta be nekem. A Máhr Ágit pedig Upor László főiskolai tanár, dramaturg és műfordító (a szomszédom) ajánlotta. Megnéztem Ágit Miskolcon a színpadon, és akkor eldöntöttem, hogy ő fogja játszani Wilson magyar tanárát.

PRAE.HU: Mi Marcelo és Argavan foglalkozása civilben? Filmbeli karakterükhöz hasonlóan nehéz volt megszerezniük az állampolgárságot?

A Marcelo eredetileg közgazdász végzettségű, de jelenleg a BKV-nál villamosvezető, illetve forgalomirányító. Argavan pedig dizájner és óvónő. Amúgy már mindketten magyar állampolgárok. A valóságban is Iránból származó Argavan éppen a film forgatása előtt 1-2 nappal kapta meg a papírjait, Marcelo pedig a nyolcvanas években érkezett Magyarországra Bissau-Guineából, és nem ment könnyen neki, de ő is megszerezte az állampolgárságot.

PRAE.HU: A magyart általában a legnehezebb nyelvként tartják számon. A két főszereplőnek mennyire volt nehéz anyanyelvünk elsajátítása? Voltak-e nyelvi és egyéb nehézségek a forgatás során?

Az elején akadoztunk, nem tudtuk eldönteni, hogy jól érthető-e a beszédük, de végül is nyelvi szempontból simulékonyan mentek a dolgok. Mindkét szereplő, Marcelo és Argavan is tökéletesen elsajátították a magyar nyelvet, folyékonyan beszélnek magyarul a való életben, tehát ezzel nem volt gondunk. Szakmai szempontból már nehezebb volt együttműködnünk, mivel két, színészi múlttal nem rendelkező embernek kellett kamera elé állnia, játszania olyan karaktereket, akik ugyan nagyon hasonlítanak rájuk, mégis mások. Így amikor színészkedniük kellett, az eleinte kész katasztrófa volt. A próbák során kétségbe voltam esve, úgy éreztem, ez nem fog menni, ebből nem lesz film. Aztán idővel rájöttünk, hogy igazából nem kell színészkedniük, hanem egyszerűen önmagukat kell adniuk. Onnantól kezdve szuperjó volt a munka Marcelóval és Argavannal.

PRAE.HU: Mennyire tipikus történet Az állampolgáré? Tudomásod szerint mennyi, hasonló cipőben járó bevándorló él és dolgozik Magyarországon?

Az a tapasztalat, hogy egyre többen igénylik a magyar állampolgárságot. Persze nem feltétlenül akar állampolgár lenni minden Magyarországra érkező külföldi. Akik például az utóbbi 1-2 évben érkeztek ide, azoknak az volt a célja, hogy életben maradjanak. De a munkavállalás is abszolút jellemző, mindennapi tapasztalattá vált a magyar társadalomban.

PRAE.HU: Szerinted mennyi esély van arra, hogy a filmbeli Wilsonéhoz hasonló esettel találkozzunk, azaz hogy egy színes bőrű külföldit alkalmazzanak például egy magyar áruházban?

Én is azt gondoltam, hogy Magyarországon ilyen biztosan nem fordulhat elő, de a kutatások után szembesültem vele, hogy de, márpedig találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Azt tapasztaltam, hogy ha egy magyar ember tud, akkor segít a bajba jutott külföldi emberen, legyen az akármilyen bőrszínű is. Meglepő módon még az is, aki a hétköznapokban amúgy a szomszédja vagy barátai előtt ezt nem vállalná. Találkoztam ezzel, nem is egy alkalommal. Tehát jöhet itt a politika vagy a populizmus, ha azt mondjuk, nincs olyan, hogy „a magyar ember”, hanem csak emberek vannak, akik segítségre szorulnak, onnantól kezdve megváltozik a dolgok állása. Abban a pillanatban, mikor lebontjuk magunkat személyekre vagy családokra, előjön belőlünk „az ember”.

PRAE.HU: Tehát úgy látod, hogy minél gyakrabban találkozunk idegen kultúrákból jövő emberekkel, annál befogadóbbak leszünk?

Nehéz kérdés. Az előző válaszomtól függetlenül azt kell mondjam, szerintem nem javult a helyzet. Sőt egyre nehezebb. Ez egy ősi félelem: megjelenik egy másik törzs, más nyelvvel, más bőrszínnel. Az a kérdés most, hogy ezt felül tudjuk-e írni. Egyáltalán lehetséges-e az, hogy százmilliókat integráljunk, befogadjunk. Erre nemcsak én, te, de más sem tudja a választ. Most a harc kellős közepén vagyunk, mikor nagyon nehéz ezt objektíven megítélni, és szinte lehetetlen megoldást találni a háború és terror elől menekülő emberek problémájára úgy, hogy az számukra és a befogadó országok társadalmai számára is elfogadható legyen. Remélem, a pozitív irányú fejlődésben segíthet Az állampolgár is, mely legalább annyira szól a magyar emberekről, mint Wilsonról és Shirinről. Nyilván egy ilyen kiélezett helyzetben, mint a mostani, egy Marcelóhoz vagy Wilsonhoz hasonló szerethető figura esetleg lazít azon a „nyakörvön”, ami jelenleg szorít bennünket.

PRAE.HU: Reméljük mi is, hogy minél több emberhez eljut a filmed, és képes lesz kijózanítani legalább néhány gyűlölködőt. Apropó: hogy megy Az állampolgár promóciója?

Rajta vagyunk az ügyön ezerrel. A film bemutatása előtt 1,5 héttel indult el az igazi kampány, de már előtte is plakátokon, óriásplakátokon, nagy mozihálózatok vetítései előtt előzetes formájában értesülhettek a nézők Az állampolgárról. Facebookon is „támadunk” a film hivatalos oldalán.

PRAE.HU: Honnan szereztél pénzt Az állampolgárra, s milyen nehézségek akadtak ennek során?

A pénzt a Magyar Nemzeti Filmalaptól kaptuk, az MNF finanszírozta a filmet az elejétől a végéig. Különösebb nehézségeink nem voltak. Mikor begyűrűzött a menekültkrízis, és duzzadni kezdett a Charlie Hebdo-merénylet utáni pánikhangulat, akkor beszélgettünk a Filmalapnál Az állampolgárról, és sajnos pont azon a napon kapott zöld utat a projekt, mikor a párizsi tragédia történt 2015 elején. Emiatt nehezebb volt nekikezdeni a munkának, de szakmai szempontból tökéletesen együtt tudtunk működni a Filmalappal, nem befolyásoltak, nem szóltak bele a történet alakításába, segítőkészek voltak.

PRAE.HU: Persze azért előző műveidhez, a stilizált és nem hagyományos történetmesélést alkalmazó Fekete keféhez és az Adáshoz képest Az állampolgár egy egyenes vonalú, jól követhető, klasszikus realista történet.

Ezt így szerettem volna elmesélni, nem is gondolkodtam más megvalósításban. Ez a forma sokak által könnyen befogadható, így a sztori széles közönséghez eljuthat, ami a témát tekintve számomra elsődleges fontosságú volt.

PRAE.HU: Mikor 2015-ben a budapesti pályaudvarok és aluljárók megteltek közel-keleti menekültekkel, jártál-e a helyszíneken?

Igen, jártam a helyszíneken.

PRAE.HU: Mi a véleményed így másfél év távlatából a „menekültkrízisről”?

Van a világnak egy olyan része, ahol több száz millió ember él, ám ahol se víz, se tiszta levegő, se normális kórházak nincsenek, tömegeket üldöznek. Azaz katasztrofális a helyzet. Ezek az emberek pedig ide, Nyugatra, Európába akarnak jönni. S hasonló helyzetben én is „ide akarnék jönni”, egy olyan helyre, ahol az emberhez méltó élethez biztosítottak a feltételek. Ha lángokban állna Európa, te és én is el akarnánk menni innen. Ugyanakkor sajnos azt be kell látni, hogy Európa nem alkalmas jelenleg arra, hogy befogadjon 50 millió embert. Sok-sok szempontból képtelen erre. Főleg nem ilyen körülmények között, mikor embercsempészek tudnak százmillió eurókat keresni más emberek nyomorán és kiszolgáltatottságán. Szóval nagyon-nagy szarban vagyunk a menekültkérdéssel kapcsolatban, mert senki sem tud erre épkézláb megoldást – a háború és a nyomor viszont továbbra is tombolnak Európán kívül.

PRAE.HU: Mit gondolsz a fal- vagy kerítésépítésről?

Mint az idegengyűlölet, úgy a falépítés is ősi dolog: ott a kínai Nagy Fal, az izraeli városfal, Törökország is borzasztó régen védekezik kerítéssel és fallal... Ez a falügy velünk lesz még jó darabig. Várható volt, hogy Amerika után Európa is így reagál a bevándorlókra. Hogy megállítja-e a menekülteket a fal vagy a kerítés, azt nem lehet tudni. Amíg ennyire messze állnak társadalmak jólétben, gazdasági helyzetben és kultúrában egymástól, addig jelen lesz az a félelem, ami az efféle objektumokat létrehozza.

PRAE.HU: Vajon lehet ezen kívül más, békésebb, racionálisabb és liberálisabb megoldást találni a krízisre?

Irdatlan vagyon és borzasztó nagy tudás koncentrálódik a fejlett társadalmakban, így valószínűleg pillanatok alatt meg lehetne oldani bizonyos régiók problémáit. Csak hát kéne hajlandóság a pénz és a tudás ilyen célú felhasználására. Abban a pillanatban, mikor elkezdik a „nagyobb jóra” fordítani ezt a vagyon- és tudásbázist, nem lesz szükség falakra. Hiszem, ha megszűnnek az egyenlőtlenségek, illetve az egyenlőtlenségekből fakadó konfliktusok, a távoli országokban élő, hozzánk hasonló emberek és családok nem akarnak majd több ezer kilométert utazni a bizonytalanba, háború és diktatúrák elől menekülve. Szíria is lehetne egy erős kultúra és csodálatos ország. Amíg viszont a Nyugat ilyen szinten kihasználja az elmaradottabb, fejletlenebb országokat, addig nincs kiút szerintem.

PRAE.HU: Stockholmban szerepelt a film. Milyen visszajelzéseket kaptál külföldön?

Nagyon szerették a filmet. Tapsoltak, sírtak, nevettek rajta, mint itthon, a premier előtti vetítéseken.

PRAE.HU: Mi a véleményed az utóbbi évek bevándorló-filmejeiről (például: Dheepan, Tűz a tengeren)?

Szuperjó filmeket láttam a témában. Elég sok fontos problémát és sztorit feldolgoztak már előttünk, ezért is választottam Az állampolgár alapjául egy szerelmi történetet, hogy kicsit más perspektívából vizsgáljam meg a kérdéskört.

PRAE.HU: S mi a véleményed a magyar film jelen helyzetéről, a filmkészítők lehetőségeiről, a kurrens filmek színvonaláról?

Nekünk, magyar filmeseknek most nagyon jó dolgunk van. A filmalkotók, rendezők pár év mélypont után most újra tömegével csinálhatják a filmeket. Nagyon kevés helyen készülhet ennyi film ilyen körülmények között.

PRAE.HU: Mire számíthatunk tőled a közeljövőben? Van-e filmterved?

Hogyne, már dolgozom is a következő ötleten. Reményeim szerint ezzel most gyorsabban megleszek, mint az Adás utáni filmemmel. (nevet)

Az interjúban használt képek a Mozinet oldaláról származnak!

Fotókredit: Hermann Ildi / Mozinet

Werkfotók és jelenetképek: Kiss Nelly / Mozinet

Leadkép: Fehér Károly / Mozinet

Az állampolgár

Színes, magyar dráma, 109. perc, 2016.

Rendező: Vranik Roland

Forgatókönyv: Vranik Roland, Szabó Iván

Operatőr: Juhász Imre

Zene: Bukovszky Ferenc, Major Csaba

Producer: Fehér Károly

Vágó: Makk Lili

Szereplők: Dr. Cake-Baly Marcelo (Wilson), Máhr Ágnes (Mari), Shekari Arghavan (Shirin)

Bemutató dátuma: 2017. január 26.

Forgalmazó: Mozinet

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!