A Társművészetek és a cirkusz című estet a Veszprémi Kabóca Bábszínház munkatársai által tervezett és a Lúdas Matyi a cirkuszban című műsor már-már élőnek mondható bábelefántja nyitotta meg, akit Zodieru Krisztián állatidomár vezetett át a sejtelmesen kavargó füstfüggönyön.

Elsőként az bábelefánt megálmodója, Bodnár Enikő bábtervező, illetve Szántó Viktória bábdramaturg avatták be a hallgatóságot a bábelefánt elkészítésének rejtelmeibe. Mint elmondták, az emberek elsősorban a marionett műfajhoz társítják a cirkuszt, most viszont egy élethű bábot kellett megalkotniuk, melynek első lépése a tervezés és az azt megelőző kutatás volt. A előkészítő munka részeként Miskolcon személyesen ismerkedtek meg a Lúdas Matyi a cirkuszban és a Dima karácsonya sztárjával, Delivel, az indiai elefánthölggyel. Méretet vettek róla, és megfigyelték a mozdulatait is. Később 3D eljárással modellezték le a nagyméretű bábot, majd elkészítették az alumínium vázat, a mechanikus részeket és a külső borítást.

A nagyjából negyven-ötven kilót nyomó bábelefánt mozgatásáért két ember felelős – az Artista Caféban Dénes Richárd és Joó Tamás –, akik a szerkezetben állnak. Az egyedülálló báb képes könnyezni és vizet fújni az ormányából, így még inkább összezavarva a nagyérdeműt: igazi e az elefánt. A feltett kérdésre, miszerint van-e helye a bábművészetnek a cirkuszban, egyetértésben igennel feleltek.

Fekete Péter miniszteri biztos, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója szerint a cirkuszművészet egy integráló típusú művészeti ág, amely merít más művészeti ágakból, többek között a színházból, a zene- és táncművészetből. Véleménye szerint, ha egy művészeti ág nem képes a megújulásra és haladni a kor szellemével, akkor kétségessé válhat a jövője. Kihangsúlyozta, hogy tiszteli a hagyományokat, és erre kíván építkezni, hogy egy sokkal színesebb, túlélőképesebb művészeti ág lehessen a cirkuszművészet. Nem elfelejteni akarja a hagyományokat, hanem kibővíteni őket.

Ezt követően Markó Fruzsina handstand produkciója kápráztatta el a nézőket, majd Pál Dániel Levente költő, az Atlantisz gyermekei, a Lúdas Matyi a cirkuszban, a Dima karácsonya és a most készülő Cirkuszi szomszédolás című előadások dramaturgja beszélt arról, hogyan került kapcsolatba a cirkusszal, és hogyan készül az előadások szövegkönyve, dramaturgiája. Munkája szempontjából kétféle produkciótípust különített el: a „legókból” állót, ahol az egyedi dramaturgiai keretbe illesztett kész cirkuszi számok közé kerülnek az átvezető jelenetek, valamint a színházi típusú dramaturgiai produkciót, amilyen például a Lúdas Matyi a cirkuszban is volt. Míg az előbbi esetben a szövegek némileg hangulatfestő és alárendelt szerepet töltenek be a látványhoz és az egyes számokhoz képest, addig az utóbbi esetben nincs hierarchia: minden elem – úgy a szövegek, mint a dalok, a táncok vagy az artistaszámok – a darab összhatásáért van.

Ezután Fábry Pál artistaművész szórakoztatta a publikumot egyedülálló kardegyensúlyozó, keréken átforduló produkciójával. Mint elmondta, nagyon élvezi a szakmáját, és szeret mindig megújulni, új dolgokkal előrukkolni, mert „ami unalmas, az rossz”.

Zséli Csilla jelmeztervező – aki a Fővárosi Nagycirkusz számos műsorához készített már jelmezeket –  elmondta, hogy a cirkuszi kosztümök és jelmezek tervezésekor a legfőbb szempont, hogy tudja, mihez kell a ruha, kik viselik, milyen mozdulatokat végeznek majd benne. Elengedhetetlen az is, hogy használható és távolról is mutatós darabok legyenek. Fontosnak tartja, hogy jelen legyen a próbákon, hogy ha kell, akkor utólag is alakíthasson a jelmezeken.

Román Sándor koreográfus, az ExperiDance művészeti vezetője szerint a mozgás – akár a színpadon, de még a cirkuszban is – kiemelt fontosságú, amiben nemcsak a technikai tudást kell bemutatni, hanem a karakterek mélyebb mondanivalóját is. A táncművészet manapság már a társadalmi kérdésekre is reflektál, és nem csak egy réteget céloz meg. Véleménye szerint nyitni kell más művészeti ágak felé, hogy minél több embert nyerjenek meg. Szerinte, ha az egyik művészeti ág fejlődik, akkor a többi is – ahogy a táncművészet és a cirkuszművészet is kölcsönösen hatnak egymásra. Az ExperiDance előadásaiban a tánc mellett felvonultat cirkuszi elemeket is, mint például a tissue-t, a karikát és az erőemelést, melyeket a cirkusztól, konkrétabban a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola tanáraitól tanultak meg a művészeik.

A Fővárosi Nagycirkusz zenekarának kellemes zenei betétje – Bálint Károly billentyűs és Lakner Gábor alt szaxofonos játéka – után Vincze Tünde légtornász-artistatanár – aki a cirkuszi műsorok mellett rendszeresen kidolgozza és betanítja színházi előadások és tévéműsorok levegőakrobatikáját is – válaszolt Szabó László kérdéseire. Szerinte az artisták nyitottak más művészeti ágak felé, a tánc, a cirkusz és a színház tökéletesen kiegészíti egymást. Régi hagyomány a Baross Imre Artistaképzőben, hogy színészmesterséget, pantomimet, táncot és balettet is oktatnak. Televíziós szerepléseikkel – mint például a Sztárban Sztár vagy A Dal esetében – népszerűsítik a szakmát; nem biodíszletekként funkcionálnak, hanem szerves részei egy-egy zenei produkciónak.

Az ARTista Café következő vendége, Felföldi Anikó Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész szerint csak szeretetből lehet megélni. Ha valakit szeretnek, annak oka van. A közönséget tisztelni, szeretni és emberszámba kell venni. Egy művész nem viheti be a gondjait a színpadra, mert az szent hely, ahova az emberek szórakozni jönnek. A művésznőtől nem áll távol a cirkusz és a varieté világa sem, jelenleg Lúdas Matyi édesanyját alakítja a Fővárosi Nagycirkuszban, régen pedig rendszeres fellépője volt a budapesti varietéknek, illetve szerepelt Alfonso Micsoda cirkusz című műsorában is. Tapasztalatai alapján, ha egy színházba valamilyen kuriózum kellett, akkor legtöbbször a cirkuszhoz fordultak – ezért is megerősítette, hogy kikerülhetetlen a művészetek összefogása. Véleménye szerint a Lúdas Matyi a cirkuszban című előadás egy olyan összművészeti produkció, amelyik egy nehéz vállalás és különösen bátor rendezői tett volt, és amely minden újításával együtt mégis tiszteletben tartotta a cirkuszi hagyományokat.

Az estet Herczeg Dávid, a Baross Imre Artistaképző növendékének görgőszáma zárta. Ezt követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét a manézsban egy csésze tea vagy kávé mellett.

A következő ARTista Café 2017. február 13-án, 18:00 órától lesz a Fővárosi Nagycirkusz manézsában, címe: Helyünk Európa cirkuszi térképén.

Fotók: Urbán Ádám /  Fővárosi Nagycirkusz