Ott a Szoba Kiadó gondozásában, Kukorelly szerkesztésében megjelent az Ismeretlen katona című antológiát mutatták be, amelyben Garaczinak is szerepel egy prózája, mely majdan, a tervek és elképzelések szerint az Egy lemúr vallomásai harmadik kötetében kap helyet. Hogy ez mikor jelenik meg a kötet? Arról is szó esett a beszélgetésen.

Györe Gabriella kérdéseire válaszolva Garaczi elmondta, hogy elsősorban prózaírónak tartja magát, a drámaírás számára leginkább eltanulandó, kísérleti szakma, amelyet először drámaírói pályázat ösztönzésére készített. Ezeddig 7 drámai művel büszkélkedhet, ebből 3-3 önálló kötetben is megjelent: Bálnák tánca. Pesti Szalon, 1994 (Imoga, Mizantróp, Jederman); Az olyanok, mint te. Jelenkor, 2000 (Csodálatos vadállatok, Fesd feketére!, Prédales), és a legutóbbi, a Plazma a Rivalda 2006-2007 antológiában (Magvető) 5 másik szerző színművével közösen látott napvilágot 2007 őszén. A Plazma sikeresnek mondható, hiszen fél éven belül 3 bemutató is született belőle. Hasonlóan a Csodálatos vadállatokhoz, a szerzői instrukciók nagy szabadságot adnak a rendezőnek és a színészeknek. Jellemző rá az idősíkok egymásbacsúszása, a szerepkörök egybefolyatása, a "plazmaság", a pulzálás, a mozaikosság, a komplexitás, ahol nem feltétlenül logikaiak, időbelien egymást követők a folyamatok, de mindez az érthetőségen belül, de míg a CsV-ban erősebb volt az idősíkokkal való játszadozás, a Plazmában inkább a karakterek egymásbacsúszása jelentősebb:

"Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot-változáson mennek keresztül. Az alkimikus pezsgésből egy-egy jelenet erejéig csomósodások - jellem- és történetgócok emelkednek ki, a belső külsővé, a láthatatlan látvánnyá válik (vérplazmatévé). Felismerhetők egy város, Budapest körvonalai - helyzetei, figurái -, de mindent körülvesz, átitat, befon, eláraszt, magába szív, átalakít az élő és bugyogó ősanyag. Ebben a konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt." (Garaczi László. Plazma in Rivalda 2006-2007 Budapest, Magvető, 2007, 9. o. - kiemelés általam: RIP) - olvasta fel illusztrálásképpen Györe Gabriella a színpadi mű bevezető (szerzői instrukciós) sorait.

Garaczi elmondta, hogy nem univerzális metaforaként gondolta el a plazmaságot, amivel leírhatóvá válik a világ, amiben élünk, inkább a belőle készült darabok állapot-lehetőségei rejlenek benne. Neki nem voltak konkrét elképzelései karakterekről, inkább csak a nyelvi dimenzióikról, sem általános víziói, ezt a színészekre bízza, és sok szempontból éppen a KOMA Társulat előadása (amely a beszélgetést követően megtekinthető/meghallgatható volt a Sirályban) radikalizálta is az elképzeléseit, például a darab hídmászási jelenetében, ahol "plazmásítva" lett a karakterek egymásbajátszása. A drámák színpadra állításakor különben nincs garancia semmiféle szerzői előzetes elképzelések "beteljesülésére", még ha az a "nem kizárólagossá tett értelmezés" jegyében fogant is.

A szerző nemcsak a szerepek darabbeli változásáról, de a drámai szöveg verzióiról is szót ejtett. Először egy ösztöndíjra írta a darabot, amelyet később felolvasószínházi előadások formáltak tovább, ezt követte egy folyóirat-megjelenés, majd a 3 színházi megkeresés is kitermelte a maga verzióit, aztán a Rivaldabeli kiadás némileg "hivatalossá" tette a szövegváltozatot, de ez sem betonbiztos, mert a verziók ki- és széttartóan változnak az átdolgozások és a tapasztalatok függvényében. Például most egy prágai előadáshoz kérték a szöveget, amikoris el kellett tanakodnia, hogy melyiket is adja, végül a leghosszabb variánst adta, mert azt meg lehet változtatni.

Az első ösztönzéseket a drámaíráshoz egyébként egy felolvasás alkalmával kapta - sztorizott a szerző - amikor egy lány kitartóan nyúzta a felcsillanó dramaturgiai lehetőséggel, amely egy ösztöndíj-lehetőséget is jelentett, s mivel mindig szabadúszóként élt anyagilag is motiválva volt. Kornis Mihály biztatta helyzetgyakorlatok megírására, például egy kocsmai közönség megfigyelésére, amiből aztán az Imoga keletkezett. Ez inkább helyzetgyakorlat, ahogy a Mizantróp és a Jederman is. Mint darab, rossz dráma, mondta Garaczi, amely a hatalmi viszonyokat skicceli fel, ennek ellenére 3 bemutatója is lett. Folyamatosan tanulja a szakmát, 2-3 évente ír új darabot, de a prózaírás vagy a forgatókönyvírás jobban megy neki. A korai darabokban még nem találta meg a formáját, amiben szabadon alkothat, inkább ő idomult bizonyos elvárásokhoz, de az utóbbi drámai művek már jobban idomulnak őhozzá, az ő gondolkodásához.

Az 1956-ban született író beszélt a sikerhez való viszonyáról is (elégedett), de megpróbál keveset foglalkozni vele, nincs oka panaszra, mondja, de az irodalom hiúsági műfaj, egyfajta sikerorientáltság is működteti.

Mikor az irodalmi hatásairól kérdezik, Garaczi elmond egy történetet, hogy egy osztrák írónak mesélte, mennyire Thomas Bernhard-apakomplexusos a magyar irodalom (Esterházy, Podmaniczky, Németh Gábor, stb.), mire az osztrák kollega elmondta, hogy ez náluk még hatványozottabban van jelen, nehéz kibújni Th. B. hatása alól, jó pár fiatal írót tönkretett, hogy nem tudott túllépni rajta, annyira erős nyelve van és katasztrófikus látás-, valamint litániaszerű előadásmódja. A metaXában a mondatkezelés, a retorika utal Bernhardra, a korábbi munkákban is ott a hatása, ha nem is olyan nyilvánvalóan, látványosan. A metaXa korábbi verziójában erősebben volt jelen, többen, akik olvasták, nagyon gyorsan rámutattak erre. De például Mándy hatása is érezhető. A hatással a lényeg, hogy energiává váljon, de ne öntse el a szerzőt, művet - mutatott rá a metaXa írója.

A több forgatókönyvet jegyző Garaczi kitért a prózaírás és a forgatókönyvírás megtanulhatóságára, nehézségeire, összevethetőségére, illetve összevethetetlenségére. Beszélt az idei - 39. - Magyar Filmszemle két filmjéről is, az Off Hollywood-ról és a Nyugalomról. Előbbinek a végeredménye kevésbé tükrözi az ő korábbi elgondolásait, de jó filmnek tartja, utóbbiban jobban ott érzi a keze nyomát. A Bartis Attila-regény filmadaptációjának lehetőségeiről is szót ejtett.

Györe Gabriella rákérdezett a készülő vallomásokra is, amely elvileg a katonaság 75-76 táján játszódó időterét jelenítené meg (ezért is volt Garaczi az Ismeretlen katona-antológia bemutatóján). Sokat kell félretennie, de dolgozik rajta, van egy kis parája a viszonylag nagy várakozás miatt - választolt a szerző, és vázolta a közeljövő ütemtervét: először a Mintha élnél és a Pompásan buszozunk regények hangoskönyv-verziója jelenik meg ősszel, majd 2009 Könyvhetére szeretné megjelentetni a 3. részt, ezután egy verseskötet és egy novelláskötet kiadását tervezi. A Magvető Kiadó szerkesztőgárdájában jó partnerre talált az alkotáshoz.

A beszélgetés bő egy órája alatt elbóklásztunk Garaczi sokrétű tevékenységei mentén a KÉM, azaz a Kockázatok és Mellékhatások elnevezésű családi zenekar aktuális tevékenységéhez is, amelyben Garaczi leginkább szövegírói tehetségét kamatoztatja, de kipróbált már különféle ritmushangszereket is. Már 4 éves a zenekar, s a korábbi fogadalmuk szerint évente 1 számmal kell bővíteniük a repertoárt, de még ezidáig csak 3 van a tarsolyukban, úgyhogy lassan illene összeszedni magukat.

A Garaczi-est még korántsem ért véget Györe Gabriella kérdéseivel, hiszen a közönség személyesen kérdezhette a szerzőt, majd, akinek kedve volt, megtekinthette a Plazmát a KOMA Társulat előadásában.

A nézőtérrel szemben következő vendége Lackfi János lesz március 5-én, április 2-án pedig Grecsó Krisztián.