Lovász Andrea előadásának felvetései bizonyára nem hatnak újdonságként azok számára, akik a gyermek- és ifjúsági irodalom változásait figyelemmel kísérték az utóbbi néhány évben: lehet-e moralizáló értelmező szólamoktól mentesen, csupán esztiétikai szempontokat figyelembe véve beszélni az e korosztály számára szóló alkotásokról? A kiindulópont Mészöly Ágnes Darwin-játszma című regénye és annak kritikai recepciója volt, az előadó a könyvről szóló írásokból kiragadott részleteket bemutatva azt nehezményezte, hogy a felnőtt kritikusok rendszerint tágabb, össztársadalmi kontextusba helyezik a művet, mindezt ráadásul nem kérdésfeltevés, hanem kijelentések formájában.

A Darwin-játszma négy gimnazista lányról szól, akik szövetséget kötnek egymással, és az evolúció ügynökeinek tekintik magukat. Morális felsőbbrendűségtől vezérelve akarnak bosszút állni osztályfőnökükön, ám ez a játszma idővel eldurvul. Bár mint látható, a regény témája maga hívja elő, hogy az olvasó erkölcsi problémákon gondolkozzon, Lovász Andrea szerint ez nem ok arra, hogy a hagyományos ("kanonizált") publikációs felületeken a felnőtt kritikusok például azon "sopánkodjanak" bírálataikban, hogy a kamaszok kegyetlenségéért a felnőttek is felelősek. Szerinte "a pedagógiáról alighogy leszakadt, autonóm, liberalizált gyermekirodalom épp a teljes liberalizáció jegyében" megint egy olyan kötöttségbe került, amikor az etikai olvasat szolgál az esztétikai elemzés alapjául.

Az előadás talán kicsit eltolódott afelé, hogy milyen olvasási stratégiát várjunk a felnőtt olvasótól (legyen az "hivatásos", vagy kedvtelésből olvasó), ha ifjúsági regényt olvas, pedig Lovász Andrea említést tett egy, a korosztályos irodalommal kapcsolatos érdekes magyar jelenségről is, amikor kimondottan kiadói felkérésre születnek tabukat döntögetni kívánó young adult regények. A problémaközpontúság és esztétikai minőség viszonyáról folytatandó vita valószínűleg inkább ebből a szempontból nézve lehet(ne) termékeny. Az a gondolatmenet, ahogyan végigvette, hogy adott egy jelenség, pl. a drogfogyasztás, s hogy abból kiindulva hogyan jutunk el a tabukönyvek drogfogyasztással kapcsolatos problémákat tematizáló irányított diskurzusáig (1. Drogok  2. Jó, most beszélek a drogokról. 3. Beszélek neked a drogokról. 4. Fontos, hogy beszéljek neked a drogokról.), igencsak elgondolkodtató volt.         

Persze felmerül a kérdés: mit is értünk tulajdonképpen young adult kategória alatt. Szekeres Nikoletta, aki előadásában a Jelen - kortárs ifjúsági antológiát mutatta be, a legáltalánosabb jellemzők összeszedésére tett kísérletet, s mint láthattuk, ez nem is olyan egyszerű feladat. Hiszen már abban sincs igazán konszenzus, hogy a célcsoport, vagy a regényekben szereplő karakterek koráról beszélünk-e ilyenkor. A kettő ugyanis nem feltétlenül képez közös halmazt, s nem feltétlenül csak kamasz olvasói vannak az elsődlegesen kamaszokat célzó szövegeknek sem. Elég-e egyszerűen azt mondani, hogy a young adult nem más, mint a tinédzser korosztály (10-19 éves korig), vagy esetleg alkalmazzunk másfajta felosztást, hiszen másfajta élethelyzetekben találja magát, másfajta problémákkal küzd egy 10-14 vagy 14-18 éves kamasz, mint egy otthonról elkötözött, egyetemre járó, vagy épp a munka világába belerázódni próbáló "new adult". Utóbbi esetben a szexualitás is erőteljesebben van jelen a szövegekben, s láthatunk példát kifejezetten az első szexuális alkalomról szóló novellaantológiára is, míg a Jelen esetében ez nem jelenik meg tematizált problémaként. Jellemző vonása ezeknek a könyveknek még, hogy popkulturális utalásokkal vannak tele, részletes leírást adnak többek között a szereplők öltözetéről, jellegzetes nyelvezettel bírnak, illetve hogy a szülők háttérbe szorulnak a történetben. 

Angolszász területeken egyébként rengeteg antológia jelenik meg, nálunk ez így, ebben a formában egy új kísérlet. Egyfajta "bevezetés a szépirodalomba" típusú szövegnek is szánták a szerkesztők (Dávid Ádám és Gaborják Ádám), hiszen a pályázati felhívásra érkezett novellákon túl ismertebb, többkötetes írók már korábban megjelent szövegeit is tartalmazza a könyv. Ez néha kicsit furcsán hat, Szekeres Nikoletta Bencsik Orsolya prózáját emelte ki, de összességében jónak bizonyult az elgondolás, a kötet egyes írásai képesek párbeszédbe lépni egymással.   

Arról is érdemes beszélni, hogy a young adult irodalom nem szervesen, belső fejlődés eredményeként alakult ki az irodalmon belül, sokat tettek a meghonosításáért a kiadók is a különböző tabu-sorozataikkal. Azonban azt sem állítható, hogy egyáltalán ne lettek volna jó és élvezetes, úgymond "olvasható" magyar ifjúsági regények az korábbi évtizedekben. Ami lényeges Szekeres Nikoletta szerint, az a folyamat, melyben néhány évvel ezelőtt még a tabu szó volt a hívószó, ma a jelen.  

A problémát - hogyan is lehet a young adult irodalom fogalmát definiálni - Mészáros Márton pörgette tovább előadásában, aki Totth Benedek Holtverseny című regényét elemezte. Mészáros szerint a kategória egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem intertextuális, hanem intermediális utalásokkal van tele. Kultikus zenék, sorozatok, filmek (meglehetősen gyakran pornófilmek), számítógépes játékok adják a különféle asszociációk, hasonlatok alapját. A regény egy olyan világba vezet bennünket, ahol mindig a virtuális valóságból, a popkulturális termékekből nyert információ, tapasztalat az elsődleges, és ez a meghatározó abban is, hogy miként értelmezik mindazt, amit nap mint nap a való életben megélnek. Mészáros úgy fogalmazott, hogy ezek a srácok a közhelyet szó szerint véve, tényleg elkezdték filmként (meg)élni az életüket.  

A regény nyelvezetére is jellemző részint egy filmszerű (vagy még inkább forgatókönyvszerű) elbeszélőmód, noha másrészről tele van olyan hasonlatokkal és metaforákkal, melyekről nehezen képzelhető el, hogy elhangozzanak egy kamasz szájából egy teljesen hétköznapi szituációban, így ezek felülstilizálják, szépirodalmivá teszik a szöveget. (A Darwin-játszma hasonló módon popkulturális utalásokon alapuló, látványos, sziporkázó hasonlataira egyébként Lovász Andrea is felhívta a figyelmet előadásában). Ugyancsak problémás a káromkodás funkciója a regényben, ez is inkább hat stilizált, mint a kamaszok beszédmódját realistán visszaadni kívánó nyelvnek.   

A már korábban említett olyan jellegzetességek, mint például a szülők (akik nem éppen mintaapák vagy mintaanyák) kis szerepe a történetben, ez esetben is jól érzékelhetőek. Mivel sportolók (úszók) a főszereplők, a test és testiség viszont komoly szerepet kap a regényben, ráadásul nem a problémák, a félelmek, az elfojtások vagy az ügyetlenkedések felől, hanem mindezt szintén a virtuális valóságban tapasztaltak szűrőjén át megélve. Az intimitás teljesen hiányzik a szereplők életéből, ugyanakkor e téren is akadnak olyan mozzanatok, jelenetek, amelyeket groteszk módon túltol az elbeszélés. 

A második szekció után is volt lehetőség eszmecserére, ami elsősorban a definiálás lehetőségére - vagy nézhetjük onnan is, hogy kényszerére - fókuszált. Tudunk-e olyan jellegzetességeket mondani, amelyek ténylegesen csak a young adult kategóriára jellemzőek vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy ha előzetesen úgy állunk hozzá egy könyvhöz, hogy az ebbe a kategóriába tartozik, akkor azt az adott előzetes elvárási kereteknek megfelelő módon fogjuk befogadni? Biztos, megnyugtató választ erre nem csupán az idő rövidsége folytán nem kaphattunk ezen a délutánon.  

Fotók: Hermann Zoltán

Kapcsolódó cikkek:

Hulljon a férgese! - Varga Kende Lőrinc írása Mészöly Ágnes Darwin-játszma című regényéről

Az izgalmas, ami most történik - Pethő Anita tudósítása Totth Benedek Holtverseny című regényének bemutatójáról

Folyamatos "coming" - Szepesi Dóra tudósítása az Y-generáció beszélgetéséről