Apró lépésekben építkezik, bővül a Meseközpont Alapítvány, amelynek célja, hogy tevékenységükkel az egyes gyermekeknek adjanak valami pluszt, valami kapaszkodót, reményt és önbizalmat. Ez valóban nem a látványos sikerekkel kecsegtető, és "gazdaságosan" is megoldható segítő szándék terepe, itt a gyermekek sivár, sötét helyzetéből kell kiindulni és örülni minden egyes apró lépésnek, ahogyan erről Wirtz Ágnes, az alapítvány kuratóriumának elnöke is fogalmazott. Az erre irányuló önkéntes munka a Paloznakra szervezett mesetáborral kezdődött, ma már öt budapesti és három vidéki (kettő Miskolcon és egy Gencsapátiban) gyermekotthonba összesen 41 önkéntes mesélő jár heti rendszerességgel, valamint nevelőszülőknél élő gyermekekhez is eljuttatják üzenetüket, ezenkívül már a központban is vannak további foglalkozások, hogy évközben se legyenek kénytelenek úgymond elengedni a gyermekek kezét.  

A mesemondók az élet különböző területeiről érkeznek, azonban alapkövetelmény a felsőfokú végzettség, és míg eljutnak a gyerekekhez, egy komoly felvételi procedúrán, majd közel egy éves speciális képzésen kell részt venniük. Közös mindannyiukban, hogy nem pénzzel vagy tárgyakkal szeretnének segíteni másokon, hanem valami szermélyeset adni. Ahogyan Osvárt Roxána, az alapítvány egyik önkéntese fogalmazott: amikor mesél, úgy érzi, ott és akkor nem is lehetne jobb helyen. Erdősné Bodnár Katalin, gyermekotthoni nevelő pedig arról mesélt, hogy milyen nagy segítség nekik is ez az önkéntes munka, mert amíg a kisebb gyermekek a mesét hallgatják, addig az idősebbek problémáit is van idő meghallgatni. Egyébként a mesemondás és -hallgatás kortalan dolog, ha sikerül megtalálni a megfelelő történetet, egy 18 éves fiatalt is képes bevonzani. 

Pedig ez nem mindig könnyű, hiszen az önkénteseknek sok esetben sérült, bizalmatlan gyerekkel van dolguk, akiket legalább három hónap, de akár két évbe is telhet, míg "mesehallgatóvá szereti" őket a mesélő.Ezt a kifejezést Bajzáth Mária, a Meseközpont Alapítvány szakmai vezetője használta. Azzal érvelt, hogy az ember történetmesélő lény, történetekben gondolkozik önmagáról is, ám éljen akár saját családtagjai körében, vagy gyermekotthonban, meg kell tanítani őket a történetek befogadására, mert csak így lesznek képesek saját életüket is egységes történetként végiggondolni. 

A mese, ezen belül is a népmese erre már csak azért is alkalmas, mivel a gyermekek számára évezredek óta a leghitelesebb minta, példakép a mesehős. A mesék arra is lehetőséget kínálnak, hogy a gyermekek tét nélkül beleképzelhessék magukat egyes szerepekbe, kipróbálhassák, milyen királyfinak vagy akár boszorkánynak lenni. Az alapítvány részéről azért esett a választás a népmesékre, mert évezredek során gyémánttá csiszolódott értékeket közvetítenek, olyan tapasztalatokat, melyekre az egyszerű, szegény emberek is időt szántak, hogy átadhassák a következő generációk képviselőinek. Mindig nehéz feladat a gyermekekhez fordulók számára megtalálni az "igaz szót", a népmese viszont erre alkalmas műfaj. 

Mivel a Meseközpont Alapítvány részéről az adventi, karácsonyi ajándékozási időszak sem a tárgyi és pénzbeli adományokról szól, hanem a minőségi időről, arról, hogy a gyermekotthonokban élők is érezzék, hogy jók, szerethetők és fontosak, ezért az adventi naptár kis ablakai mögé is meséket rejtettek. Ennek olyan nagy sikere volt, hogy idén már kereskedelmi forgalomba is kerül egy kiadvány Adventi népmesék és legendák - 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról címmel. A kötet meséit Bajzáth Mária válogatta, nem csak karácsonnyal, Jézussal kapcsolatos történeteket, hanem a december 21-i napfordulóhoz kötődő, régebbi eredetű meséket is összegyűjtött. Mint ahogyan a könyv címe is utal rá, nem csak magyar mesék találhatók benne, hanem többek között lapp, eszkimó, szláv vagy éppen ukrán történetek is.

Az alapítvány a könyv eladásából befolyó minden bevételt a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekere fordítja. 

Fotók: Meseközpont Alapítvány