PRAE.HU: Fiatal táncos-koreográfusként, az első fizikai-színház évfolyam végzett hallgatójaként honnan jött az ötlet, hogy indiai mesékkel dolgozz?

Amikor harmadéves voltam az Színművészeti Egyetemen, Karsai György tartott indiai színház témakörben kurzust, amely magában foglalta azokat a szanszkrit tanmeséket, amelyekből most dolgoztam. Különleges olvasmányélmény volt nekem. Amikor az ember nagyon régi, ősi eredetű irodalommal találkozik, néha nem tudja eldönteni, hogy történelmet olvas vagy fikciót, esetleg a kettő ötvözetét. Ez a kultúra szabadon kezeli az időt. Egy történeten belül találkozhatunk 100-1000 éves intervallumokkal és egy nap eseményeinek leírásával egyaránt. Fontos benyomás volt számomra, hogy a Mesefolyamok óceánja című kötet történeteinek rendkívül erősen inspiráló a vizualitása. Idén januárban egy éves terv benyújtása kapcsán fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy ebből tényleg rendezzek egy előadást. Akkor még nem volt hozzá társulat, de áprilisban találkoztam Árvai Péterrel a FAQ társulat egyik tagjával, aki felkért a rendezésre.

PRAE.HU: Mi volt a koncepciód?

Először elővettük a még színművészetis dramaturggal, Bodor Pannával a kétkötetes alapanyagot, és külön dolgoztuk fel. Második lépésként összegyűjtöttünk nagyjából húsz mesét, amit érdekesnek találtunk. Majd elkezdtünk egy nagyobb szűrést, hogy stílusában, üzenetében ne legyenek hasonlóak, kerestünk egy keretet, amely maga is mese, és abba fűztük a meséket. A Hulladémon huszonöt meséjének a kerettörténetére esett a választás, amelyben egy fiatal király egy éjszakán át járja a temetőt egy hulladémonnal, aki ezeket a történeteket meséli el a királynak útjuk során. Közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, tehát ennek a keretnek is van egy dramaturgiai íve.

PRAE.HU: Hogyan lettek a magyar fül számára is érthetőek az indiai mesék?

A mesék történetét nem írtam át, inkább húztunk és toldottunk ott, ahol kell. A hangzása lett európai: miként viszonyul egymáshoz isten-démon-ember valamint az indiai társadalom milyen törvényeket tisztel és tart is be. Náluk egy emberöltőnek nincs akkora értéke, mint más kultúrákban, mert erősen hisznek a reinkarnációban, és ez átitatja minden cselekedetüket. Ezzel szemben a történeteik emberi tulajdonságokat boncolgatnak, és alap-életbölcsességekről tanítanak. Pont ugyanúgy éreznek, szeretnek és gyűlölnek, mint bárki más, így abszolút érthető a magyar fül számára is.

PRAE.HU: Az előadás szórólapján felvetődik egy kérdés: Mit jelent számunkra ma Magyarországon India? Neked mit jelent?

Azt, hogy van valami közös bennünk emberekben, ami az irodalomban hagy talán a legérzékletesebben nyomot. Ezzel ismerkedni kell, megismerni, megérteni, elfogadni.

PRAE.HU: Indiáról a színek jutnak rögtön eszünkbe, ezzel szemben az előadásban leginkább a világos, nude árnyalatok dominálnak.

Ez így van. De nem félünk a színektől, sőt szeretjük azokat. Ezen még dolgozni kell, hogy költséghatékonyan, hogyan telítődhet meg a tér jobban színekkel. Színes terveink voltak, de meg kellett vétózni anyagi okokból.

PRAE.HU: Hogyan tudott a társulat partner lenni a táncos jellegű „fizikai tanmese” létrehozásában?

Eddigi munkáim során, főként színészekkel dolgoztam, nem táncosokkal. Tanulom azt, hogy mit kérhetek egy ilyen vagy olyan képességű művésztől úgy, hogy nekem is jó legyen, és a végeredmény tekintetében ne kelljen kompromisszumot kötni. Szeretem ezt a helyzetet, mert kreativitásra ösztönöz, és sokat tanulok belőle magamról. A társulati tagok jó pár éve ismerik egymást, Győrből jöttek. Amikor mindannyian Budapestre kerültek tanulni, társulatot alapítottak. A Manna Kulturális Egyesület pedig felkarolta őket, ami egy csodálatos helyzet egy fiatal társulat életében. Közülük Tárnoki Márk rendező, Barcsai Bálint filmrendező szakon tanul, Árvai Péter a kaposvári egyetem színész hallgatója volt. Bár féltek ők is a fizikai elvárásaimtól, nem kérek olyat, ami nem áll jól nekik. Ügyesek voltak, és gyorsan tanultak.

PRAE.HU: Mit rejt a kifejezés: fizikai tanmese?

A kifejezést a dramaturg, Panna találta ki, nyomatékosítani kívánta, hogy mire számíthat a néző.

PRAE.HU:  Volt egy munkabemutató augusztus végén a Színművészeti Egyetemen, de ebben az évadban a MU Színház repertoárját gazdagítja a produkció. Milyen gyakran lesznek előadások?

Az FAQ társulat előadásai havi egyszer mennek általában a MU Színházban. Erős Balázs igazgató megelégedéséről adott hangot nekem a bemutató után. A novemberi időpontot még keressük.

PRAE.HU: Kinek szánod az előadást?
Érdekes, mert azt gondoltam, hogy 12 év alatt nem érthető, hiszen alapvetően felnőtt mesékről van szó. A minap azonban egy indiai rendezvényen tartottunk egy felolvasó estet belőle, és ott egy nyolcéves, aranyos kisfiú is hallgatta, értette, sőt közbe-közbeszólt. Ezel együtt inkább a tinédzserkortól fölfelé ajánlom. A bemutatón a 20-as, 30-as és 60-as korosztály is lelkesedett érte.

PRAE.HU: Mesélsz pár szót a bemutatóról?

Úgy érzem, jól sikerült. A technikai bakit ügyesen oldották meg a srácok, én sem adtam be rossz helyen zenét, a fényeket is időben váltottuk, az energiaszint is a helyén volt a színpadon, a közönség is szuper volt, a premierajándék jellegzetes, a premierbuli meg emlékezetes.

Mesefolyamok óceánja

Színészek: Árvai Péter, György Zoltán Dávid, Georgita Máté Dezső e.h.,  Kőszegi Mária, Tóvaj Ágnes, Orbán Borbála

Asszisztens: Bocskai Virág
Zene: Georgita Máté Dezső e.h.
Díszlet: Molnár Anna, Tárnoki Tamás
Konzulens: Karsai György
Dramaturg: Bodor Panna e.h.

Rendező: Varga Krisztina

Bemutató: 2016. október 1.

MU Színház

Fotók: Bergh Sándor és Futár Ernő