"Ment a vezetés, csak az ajtókat hagytam nyitva éjjelre, meg az egyik ablakot letekerve De nem nyúltak hozzá, szerencsére" - mondja és kiveszi könyvét kabátja zsebéből és a borítóra nézve ott van annak a kislánynak a vére, ki a szomszéd házban lakik és úgy nevet, hogy hallik mindenhol. Most csend van. Most nem nevet. Jorgosz se szólal. Befekszik egy álomba. Ilyenbe vagy esetleg ilyenbe.

És az álomnak - elfelejtette rögtön, ki tudja így, mi volt: futott-e valami elől vagy nagy gólt lőtt - reggel lett vége. A nyirkos lepedőt összegyűrve hagyta. A konyhába ment. Régi történetek jutottak eszébe, amiket még nem árult el, ezért majd csak lentebb írom ide, mik jutottak reggel a konyhában eszébe. És miközben nosztalgiákba ásít, reggelijét kóstolás nélkül megsózza, mint annak idején nagypapája, kit egyszer úgy próbált megviccelni a család, hogy ebédjét, mielőtt ő maga sózta volna halálra, jól beszórták neki. A nagypapa szokásához híven, ahogy kitették elé a tányért, fogta a sótartót és szórta, szórta, ami kifért. Aztán az első falat után megszólalt: "Na, most jó."

Bevittem a TEGYESZ-be egy versedet. Az Apu telefonál címűt. A TEGYESZ egy átmeneti gyermekotthon a nyolcadik kerületben. Egy kamaszkorú csoportban vagyok gyakorlaton. Az egyik gyerek felolvasta a verset, aztán megkértünk egy másikat, hogy mondja el, miről szólt. Elmondta, mi van leírva, de a lényegét nem értette: az apa verte el a gyereket, azért a monokli, nem attól, hogy elesett a biciklivel. Vágod? De amikor elmondtam neki, hogy mi van a versedben, csak legyintett: "Hát ez velem is megtörtént párszor." "Nyertél." - gondoltam. Szóval csak annyi, hogy most egy olyan helyen vagyok, ahol személyesen is hallhatom az Angyali üdvözletet, illetve láthatom egyik lehetséges következményét.

És a köteted nem is durva ahhoz képest, ami még van. Csupán csipetnyi részt mutat az egészből. Egy kis ízelítő. De hogyan tudsz bele(vissza-)mászni - azért már nem vagy mai gyerek - ennyire a gyerekfejekbe, azt nem tudom. "Nem kell hozzá sok, hisz a kiszolgáltatottság nem változik, csak a védelmi rendszer" - válaszolsz, és előveszel egy barna Szofit. "Kérsz? Vegyél csak, van egy kartonnal." "Nálad?" - kérdem. "Igen" - bólogatsz és kifújod a füstöt. "Barna Szofi. Felénk is ilyet szívott régen mindenki. Tényleg egy kartonnal van nálad?" "Mindig." "Ilyen a Jorgosz. Lényegtelen dolgokban a biztonságra játszik. Elhoz egy karton cigit, nehogy elfogyjon. Nem mintha nem lehetne venni bárhol" - nevetve egy barátod a kötetbemutató után a Merlinben. "Egyébként nagyon szép gyerekkorom volt. Boldog gyerekkorom."

Angelina Jolie-val még mindig nem jöttem össze. Talán tényleg nem vagyok Brad Pitt. "Ki van zárva, Döme, ki van zárva!" - mondja Exreppsztár spanom. "Sőt! Te jobb vagy, sokkal jobb!" - és rendel mindenkinek még egy kör Kalinkát és Bols Vodkát, hogy most már tényleg döntsük el, melyik a jobb, mert ez neki nagyon fontos az egyetemre. "Nem tudok dönteni. Olyan, mintha vizet innék. Nem érzek semmit. Talán kérdezd meg a Cseh Tamást" - javaslom. "Ő biztosan tudja" - és dúdolom halkan, hogy tárá rá rá rám tárá rá rá r… "Én inkább Máté Pétert kedvelem jobban" - mondja Jorgosz és dúdolja: "Azt mondd meg, Antoine, mi az, hogy változás!" - és rögtön csatlakozik hozzá spanom, nem veszi észre, át lesz verve abban a pillanatban, ahogy megszólal: "Én is. Én is inkább őt szeretem" - és kihozza a vodkákat, miközben azon az angyalon agyalok, akiről a Jorgosz beszélt, aki üdvözletét küldi. "Itt van, Döme, megpróbálod azért? Menni fog?" - kérdi spanom, hogy leteszi elém a két felest. "Talán."

Ennek is mennie kellene már, Jorgosz, nem igaz? De mit tegyek? Elé kellett volna állnom, a szemébe nézni és mondani: Angelina, szeretlek!!! Te nem olyan vagy, mint a sorozatszínésznők. Te a saját utadat járod. Szabad vagy, mint egy stoppos. Nem lehet korlátozni - ha nem vesz fel senki, gyalog mész. De olyan is vagy, mint az a teavirág, amit ha forró vízbe teszünk, kinyílik. Hogy legyek forró víz, Jorgosz, hogy legyek???!!! "Az élet..." "Az élet nehéz. A sült galamb magától nem repül senki szájába" - vág Jorgosz szavába Exreppsztár spanom, de Jorgosz nem haragszik, nem olyan fajta, és következő Szofiját a szájába rakja. "Te mit mondtál a nődnek, Jorgosz, hogy szeressen? Mért pont rád mondta, hogy oké?" "A Jorgosz nője abban a gimnáziumban tanít, ahová én is jártam. Németet. Mondjuk engem pont nem. Engem az élet tanított..." - tolakszik spanom megint. "Nehéz kérdés..." - kerülne sorra Jorgosz, de: "Mint az élet. Mint az élet" - spanom. "Talán tőle kéne megkérdezni." - fejezi be mondatát.

Közben rájövök, lehet, hogy csak félreértettem Angelinát. Rajtam van. Rajtam lenne, csak én voltam a hülye. Mint amikor Móricz-novella helyett Móricz-regényt elemeztem érettségin - persze, hisz el se olvastam. "Lépjünk, Döme, ha már így megvilágosodtál! Szevasz, Jorgosz!" - szól spanom és hazafelé indulunk a betonsírok között átvágva. "Követnek, Döme, ne nézz hátra!" "Lerázom őket, ne félj" - és nagy reccsenéssel visszhangzik mérges flátuszom a lakótelepen.

Na de Jorgosz, Rólad is már valamit: a leprások szigetén születtél, ugye? Spinalongán. Odavitték a leprásokat, hogy ne fertőzzenek meg másokat. Aztán kiderült, hogy ez olyan fajta, hogy nem fertőz. "Vicces" - kommentál még egy utolsót spanom a távolból. Születésed után rögtön átjöttetek - akkor már rég kiderült, hogy nincsen fertőzésveszély. Lehetett jönni-menni. '97-ben voltál utoljára a szigeteden. Turistának néztek, hisz lényegében az is voltál.

Azután elkezdtél szörfözni a neten a nagy "internetto-s holokausztig", amikor is minden "nick name" kérdőjellé változott és egyszerre nagy zűrzavar, hatalmas káosz kerekedett, nem lehetett különbséget tenni ember és ember között, mert minden ember szava egy ember szavává változott. Minden szó, minden vélemény, minden gondolat, mintha egy skizofrén billentyűzetből született volna. És neked tetszett ez a káosz, nagyon is, ezért úgy döntöttél, hogy kilépsz. Inkább szültél kétszer ?-et. Egy ilyet, és egy olyat. "Jorgosz Baia amúgy se az az ember, akinek nincsen neve. Vágod?" - csöngetett fel Exreppsztár spanom az előbb egy teára. "Azt mondta a nője, hogy sajnálja, hogy nem tanított téged, mert nagyon értékes ember vagy. Jólelkű meg minden" - mondom és odanyújtom teáját. "De honnan ismered te a Jorgoszt?" - kérdem. "Nem ismerem. De így van, nem? Hisz van neve" - és röhögve kavargatja teáját és a focilabdát cipőfűzőjén egyensúlyozza, hogy előgurította a konyhaszekrény alól. "Tényleg ezt mondta?" - kérdi. "Ja." - válaszolom és meggyújtom a barna Szofit, amit még a Jorgosztól loptam a kötetbemutatója után.

A Merlinben volt, a kisteremben. Egy kocsmából mentem. Eddie-vel voltam meg egy festőlánnyal. Ők ottmaradtak - akartak jönni csak közbejöttek egymásnak. Eddie azért mondta: "Ha vége, hozd le őket. A Jorgosz rohadt jó fej" - és puszit dobtunk egymásnak és nekivágtam a Gerlóczy utcának.

Késtem, de késtek ők is, így pont időben voltam. A jegyszedő lány dekoltázsa kihívóan kacsintott, mikor beléptem. Visszakacsintottam, de csak félénken, Angelina nehogy féltékeny legyen, ha egy paparazzo fényképen örökíti meg a sztorit. Jorgosz többedmagával a kisterem előtt állt. Lekezeltünk és szüleinek bemutatott. "Szóval a köteted fikció. Beleérző képességgel írtad. Nem éltél át hasonlót. Mert a szüleid jól megvannak. Ránézésre apukád nem vert el soha és nem hívta az iskolát, hogy már megint elestél a biciklivel, azért nem mész be. Anyukád meg sose szerepelt több férfivel egy filmben..." "Így van." - válaszolt, mikor Exreppsztár spanom megcsörgetett, hogy 3 perc és megérkezik. "Bocsánat" - mondtam Jorgoszéknak, és a jegyszedő lány kacsintásáról tudomást se véve kimentem a bejárathoz. "Nem húzol csőbe, szivi - bár meg kell hagyni, nagyon tehetséges vagy" - gondoltam és megláttam spanomat. "Időben vagy, ne siess!" "Szevasz, Döme!"

Gödöllőn vagyok, Jorgosz, az állomáson egy kocsmában. Kávézom. Tejeskávézom. Tudod, kire hasonlítasz? Mint ember. Az írásaid nem, de mint ember szerintem nagyon hasonlítotok. A Halmosi Sándorra. Ismered? Egy plazma TV van a kocsmában. Pont szemben velem. Közvetlen mellettem egy zenegép. Ha valaki pénzt dob bele, azonnal belékötök. Jobbal ijesztek, bal spiccel térdre megyek. Aztán fizetés nélkül elszaladok. Mégse. Nem tudnám megcsinálni. Már fizettem. A TV-n az MGM 3(?) fut. Egy félmeztelen nő kagylókat és rákokat szedeget a sziklás tengerparton. (Ezt pont láttam - Jorgosz utólagos megjegyzése. Egyébként filmeket gyűjt, van neki vagy hétszáz. A karácsonyt azzal töltötte, hogy telepöttyözte az "1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz" című könyvet, persze alkoholos filccel, pirossal, és kicsit szégyellte az eredményt: 423.) Mellette egy férfi ül - Bud Spencernek nézem először, de nem az - szeme alatt monokli. Bud Spencernek melyik filmjében volt monoklija?! Egyikbe se! Egy lakatlan szigeten vannak, azért ruhátlan félig a nő. Fekete bugyogóján kés fityeg. Szép melle van. Most mindketten teljesen meztelenek és egy gödörben ülnek. Később paradicsomot locsolnak, és az azt követő jelenetben a férfi egy könyvből olvas fel a nőnek és a mellét fogja. Szóval nem ismered a Halmosi Sanyit? Nem biztos, hogy kijönnétek egymással. Azt is el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem jönnétek ki egymással. Pedig tényleg nagyon hasonlítotok. Útban még a kocsmába, felhívtam Angelinát. Azt hitte, részeg vagyok. Úgy éreztem, örül, hogy felhívtam. Míg beszéltünk, majdnem elcsúsztam a jégen - két ünnep közt vagyunk, hideg van, és hó is esett. Azt hihette, hogy kisvodkáktól vetődök, és hogy csak azért mertem felhívni, mert ittam előtte. Nem így volt. Ittam, oké, de csak keveset és már jó előre elterveztem, hogy felhívom. Szerinted nem bánná, ha rácsörögnék, mikor legközelebb Magyarországon forgat? Egy kortyot se előtte, ígérem - maximum egy picikét -, és bátor leszek, mint egy medve.

"Nem lép ki az ajtón és világot megismer..." - mondja Leó, Lao a WC ajtó mellett ülve. "Az életfalás tévút. Az életfalás..." - helyesel és csuklik Jack és kérdezi Jorgoszt: "Te hogy gondolod?" - de mielőtt választ kaphatna, újat kérdez és csuklik közben: "Tudod a harminc pontot, Jorgosz?" - csuklik - "Tudod, ugye?" "Nem néz ki az ablakon és égi utat megismer..." - motyog Lao magában. "Kimegyek pisilni, Jorgosz. Gondolkozz addig!" - mondja Jack "Te meg ne igyál többet, Mester, mert nem viszlek haza, mint a múltkor." - és kimegy, de túl soká marad, pedig Jorgosz már tudja a válaszokat, ezért utánanéz, nem-e lehúzta magátJ Ahogy belép, horkolást hall az egyik fülkéből. "Megint elaludt?" - kérdezi Lao. "Majd én hazaviszem. Hagyd csak, Jorgosz! Taxival hazamegyünk. A számlát kifizetnéd? Köszönöm!"

"Demeter Ádám az egyik legjobb barátom, egy kivételesen jó és - szerintem - tehetséges ember. Az ilyeneket persze legtöbbször elsodorja az embertől az élet, vagy inkább valaki, aki szerint sok kis történet létezik, amelyek függetleníthetők egymástól, holott csak egy történet van, akárhonnan is nézzük" - írja Jorgosz e-mail-ben, miután betette Laót és Jacket a taxiba és hazament. Rágyújt egy Szofira és a nézőpontján rágódik, jó e. "Tényleg így van?" - kérdezi a füstön átmotyogva. Aztán belelapoz barátja egy könyvébe, hogy szórakozzon egy kicsit - "Az irodalom hülyeség" - mondta még a Merlinben. "Dosztojevszkij olyan, mint a Blink. Nincs semmiféle szerepe a szórakoztatáson túl" -, aztán Schrödinger macskáját simogatja, ami már hat-hét éves kora óta mellette dorombol.

"A boldogtalan családok egyikének történeteként is olvasható - a legsebezhetőbb szemszögből, a gyermek szemszögéből" - írta Endre Jorgosz üdvözletéről és arra gondolok, amit Eddie-nek mondtam - idéztem egy nagyszerű elmét, sajnos elfelejtettem a nevét - , amikor megírtuk, de aztán kihúztam a JB "cikk" legvégét: "Nincsen nagyobb fájdalom annál a fájdalomnál, amit otthon kap az ember. Vágod?" - és Eddie vágta, mert nem hülyegyerek. Bár feje nem szabályos kerek - de talán nem is kell annak lennie. És mondott ő is egy jót, de elfelejtettem, az a baj. Aztán már ő se emlékezett, amikor rákérdeztem. "Elfelejtettem" - mondta és rágyújtott egy Malbifilter-re, amit még a gyerekektől vett el délután a parkban. "A ti érdeketekben teszem. Focizol vagy cigizel? Döntsd el! A kettőt együtt nem lehet" - és kapura lőtt Eddie, de a kapus, mint a nagyok, úgy repült, robinsonáddal, mint a csuka, és kifogta. "Koszos ne legyen a nadrágod, mert kikapsz otthon! Majd meglátod" - szólt még oda, mielőtt elindult volna a kocsma felé, ahol fél óra múlva találkoztunk. "Malbifilter? Hát ez honnan van?" - kérdeztem csodálkozva. "A kölyköktől szedtem el a parkban. Nem láttam még én se ilyet" - mondta, és megkínált. "Az az öreg már megint ott őgyelgett a közelükben. Mondtam neki, hogyha nem kotródik el, leültetem a hóba." "És?" "Nem akart elmenni. Kihúztam a lábát és nyomtam egy kis havat az arcába. Máris meggondolta magát." "Helyes. Jó ez a… Malbi… filter." - mondtam. Aztán feleseztünk. Ahogy lehajtottam, láttam a Fatert a pohárban. Ázott.

Jorgosz most hat éves. Schrödinger macskája már odahízelegte magát, a lábánál dorombol, a felnőttek kinevetik ezért. Pedig hat évesen zseniális dolog rákérdezni egy kvantumfizikai (vagy -mechanikai? - a szerk.) problémára! De hagyjuk, túlvilági dolgok ezek. Jorgosz tehát hat éves. Először álmodja azt, hogy gyilkol. Nem tudja, kit és mért, csak azt tudja, hogy megölt valakit. Aztán ez az álom többször is visszatér hat éves korában. 35 évvel később Jorgosz már nem hat éves. Számolja ki, aki akarja, én most nem akarom. Most is álmodik. Azt álmodja, hogy kiderült a gyilkosság. Szerencséjére a büntetés előtt felébredt, és nem álmodta többször. De ez annyira kiborította, hogy kedve lett volna megint kimenni az É-i összekötő hídra és lepisilni onnan, miközben József Attilát szaval. De most jobban vigyázna, mert múltkor jégeralsóján is folt maradt.

Druszája - névrokona - ’93-ban Krétán ellopta Jorgoszék összes pénzét. Mert munkanélküli volt és leszázalékolt, és nem viselte, hogy Jorgoszék vendéglátója semmit nem törődik a vendégeivel. Ezért lopta el a pénzüket. Mert neki nem volt. Aztán a Jorgosz meghívta Jorgoszékat a saját pénzükből görögdinnyézni, de Jorgoszék félreértették - görögül szólt a meghívás - és azt hitték, korcsolyázni hívja őket. Ezt vicces sztoriként mesélte a kötetbemutató után. Nevettem, de nem volt őszinte nevetés. Ja, és Jorgosz nem hitte el, hogy Magyarországnak nincsen tengere. "Minden országnak van tengere" - mondta.

Hat éves korában Jorgosznak volt még egy parája - gyermeki fantázia elkalandozása. Szüleit ügyes boszorkányoknak hitte, akik vasfogakat és hegyes körmöket növesztenek, amint hátat fordít nekik, és gúnyolódnak rajta. Ezért a kis Jorgosz "gyorsasági teszteket" végzett. Hátat fordított szüleinek, megvárta míg átváltoznak, és mielőtt még az első gúnyolódó szavak elhagyták volna a vasfogakat, Jorgoszka, amilyen gyorsan csak tudta, odarántotta a fejét szülei felé, de szülei mindig gyorsabbak voltak nála és visszaváltoztak. A teszteket egészen addig csinálta, míg úgy nem fájt a nyaka, hogy nem tudta mozgatni semerre se a fejét. Ennek szülei nagyon megörültek, mert gúnyolódhattak kedvükre.

Jorgosznak 700 db-os DVD+video gyűjteménye van, de nem ad kölcsön egyet se, ne is kérjétek. Nagyon irigy. Így van? Vagy más az oka? Amúgy megvan a Sade című film? A 2000-ben készült változat kéne. ("Bassza meg, az nincs…" - Jorgosz utólagos megjegyzése) Angelinával meg akartuk nézni a Francia intézetben, de lekéstük, így elmentünk a Cirkóba Jeliza-Rose-hoz, a babafej ujjú kislányhoz, akinek nehezebb sorsa van a gyerekeidénél, de még a TEGYESZ-i gyerekekénél is. Előtte andalogtunk a villamosmegállóig. Belém karolt, amikor lementünk a metróhoz. Na, Jorgosz, segítesz? Kéne ez a lány nagyon, mert megőrülök, és pénzem sincs semmi fájdalmam enyhíteni. Nagymellűre pláne. Cserébe elmegyek veled könyveket lopni. Lopunk könyvtárból és antikváriumból, ha elég ügyes vagy, a nagy könyvesboltokból is elemelhetünk egy-két lexikont, elmegyünk könyv és folyóirat bemutatókra és onnan is zsebre tesszük, ami tetszik, írótáborokba - ott nagyot lehet ám kaszálni; a tavalyi FISZ-táborból például alig tudtam hazacipelni a táskám. Mikor megkérdeztem, hogy eltehetem-e ezt a kettő könyvet, az első Bajnóczyt és Nemes Andrást, ingyen ideadta a Mészáros Márton. "Ja, hogy ezért fizetni kéne?" - kérdeztem. "De már beleírattam, hogy sok szeretettel. Amúgy meg fájdalmam enyhítésére sincs pénzem, nemhogy könyvekre." "Akkor vidd csak" - mondta, de nem tudta, hogy még vagy fél tucat könyv és folyóirat lapul táskám alján. Az igazán szomorú az, hogy eddig egyet se olvastam. Bocsánat!!

Jorgosz, túl rémálmokon és parákon, tíz éves. A Góg és Magógot és a Balázsolást szavalja, Latinovits modorában. Egy kazettáról tanulta meg. A nők zokognak. Kell ennél több?

"Jorgosz Baia csak fikció" - mondja félig viccesen. Olyan, mint Éjfél Kapitány. Csak Jorgosz most a napfényen is megpróbálkozik. Sikerül vagy sem - ha érdekli ez egyáltalán -, Jorgosz jó gyerek, bár fejformája neki se tökéletes kerek. Én meg belátom, Brad Pitt-ből csak egy lehet.