A kert nem tartozik a megérkezés mozgásterébe, ott nincs senki, aki tudna több információt a szállásról, hogy hol lesz az esti mulatság, és hogy miért ott, hogy az első, a megérkezés napján, lesz-e még valamilyen program a megnyitón kívül. Hogy miért késne a megnyitó, hogy milyen érdekes, hogy hozzászoktunk ahhoz, hogy van megnyitó, pedig ezt csak a mostani elnök vezette be, a mostani elnök, aki az adott körülményekhez képest nem elég érzelmes, a mostani elnök, aki méltóságteljesen viseli a kilátástalanságot. Szóval a kertben nincs senki, akivel a kilátástalanságról lehetne beszélni, nincs kinek elmondani, hogy milyen szép ez a szó, ahhoz képest, hogy mikre vonatkozhat.

Egy tábor sikere három tényezőn áll vagy bukik. A helyszín a jelen felől nézve abszolút hozzáférhetetlen és megváltoztathatatlan hatásokat gyakorolhat erre jövendőbeli emlékre. A helynek vannak saját emlékei, amiknek egy részéről tudunk - miért ne tudhatnánk? voltunk már itt - másik részéről meg elképzelésünk sem lehet. De minden emléke a térnek része lesz a mi jelenbeli élményüknek is többé kevésbé.

A Szigligeti Alkotóház emlékezetét kéne teljes mértékben digitalizálni. Kétszáz-kétszázötven évnyi digitális memória. Film, hologram, bejárható dimenziós kétszáz évnyi térszimuláció. Eljönni akkor is, amikor nincs itt senki. Sehonnan nézve milyen lehet egy tér. Ha nem vagy te, meg nem vagyok én se, ha üres, akkor mi a következő leghangsúlyosabb elem, szempont, vagy egyáltalán mi a következő. Mi méri fel, hogy a hang alapján mekkora  távolságra vannak a dolgok.

Esténként nem visszhangzik a kerti beszélgetéstől az egész felső szint. Ha valaki összerakja az Alkotóház teljes emlékezetét, akkor a rákereséskor remélem kidobja azt is, hogy 2016. augusztus 23-án, éjfél körültől nagyjából hajnali negyed négyig: csend. Ugyanitt a Medosz-ház teljes területén, de főleg a nagy épület teraszán 2016. augusztus 23-án este tizenegy órától, hajnali öt óráig: zsivaly.

A másik, a tábor minőségét befolyásoló tényező a résztvevő. Ugye ismerjük, tudjuk, milyen, szeretjük, megpusziljuk, megölelgetjük, ha beteg, ápoljuk, ha éhes, enni adunk neki, ha szórakozni akar, szórakoztatjuk, ha nem, akkor magára hagyjuk, elhívjuk az ízléséhez legközelebb álló további embereket, akikből szintén résztvevő lesz, és mint egy rezervátumban ülünk itt együtt.

A végső és a legfontosabb tényezői vagy hatásai a jelen-nem-lévők.

Fotó: Bach Máté