A csodák köztünk élnek / Marvel+: Csodák kora / PRAE.HU

Igaz ez akkor is, ha Sheldon csak eszköz az író számára ahhoz, hogy a szuperhősöket, akiknek nagy örömmel bújunk a bőrébe minden olvasáskor, elidegenítse tőlünk, és az átlagember szemszögéből vizsgálja azt a csodákkal teli világot, amit a képregények fiktív oldalai alkotnak. Busiek realista megközelítésében (amit Alex Ross gyönyörű, festett képregényoldalai vastagon húznak alá) az átlagember reakciója nem puszta csodálat a világot és a várost újra és újra megmentő szuperhősökre, hanem rengeteg kétely, félelem és zavarodottság.

Honnan jöttek ezek a csodás lények, és mit akarnak? A hősök történeteiben nyilvánvalóak a válaszok, de az őket körülvevő világ számára legtöbbször homályosak maradnak, és rengeteg félreértésre, ellenségeskedésre adhatnak okot. A Csodák korában így válnak megérthetővé azok a szuperhősök elleni gyűlöletkampányok és rasszista megnyilvánulások, amelyek a hagyományos sztorikban egyértelmű negatív előjelet kapnak. (Mikor gondolta azt komolyan bárki is, hogy Jamesonnak igaza lehet Pókemberrel kapcsolatban?) Busiek viszont remekül ábrázolja ezeket a csöppet sem ismeretlen tömegérzelmeket, amik folyamatosan le-föl ingadoznak.

Marvels

Busiek többnyire bökkenőmentesen sűríti egybe a több évtizedre visszanyúló Marvel-kontinuitást, bizonyos pillanatokat kiemelve (Namor New York-i ámokfutása, az X-Men feltűnése, Galactus első támadása, vagy éppen Gwen Stacy halála), másokra csak enyhe utalást téve (Tony Stark nőügyei, Darázs ruhakollekciói vagy a Fantasztikus Négyes szenzáció számba menő esküvője), de a fókusz mindvégig Sheldonon marad, aki abszolút hihető élethelyzetek közepén találja magát újra és újra, átélhető morális dilemmákkal, miközben kérdéseket keres az őt körülvevő világ furcsaságaira. A szuperhősök jelenléte és a főhős személyes élete rendszeresen összefonódik, vagy legalább hatást gyakorol egymásra, ami könnyedén erőltetetté válhatna, de Busiek olyan laza eleganciával szövi bele Sheldont ezekbe a klasszikus történetekbe, mint Robert Zemeckis filmje a címszereplő Forrest Gumpot a 20. század Amerikájának történelmébe.

Busiek 1994-es minisorozata – ami nálunk most két részben jelent meg – valóságos trendindító volt, mivel ezek után még többen próbálták hétköznapi emberek szemén keresztül boncolgatni a szuperhősöket (Gotham Central, Powers, Kingdom Come, stb.), amelyek közt akad még jobb, de ilyen kivételes megjelenéssel és ekkora háttérmunkával, tablószerű szemlélettel egyik sem rendelkezik. Jó, hogy végre magyarul is olvasható ez a régi klasszikus, amire a Csodálatos Pókember olvasói majd két évtizede várhatnak, hiszen a megboldogult sorozat utolsó számaiba ebből a történetből szúrt be egy-két oldalt a szerkesztő – akkoriban én is csak ámultam, hogy mi lehet ez?

Marvels