Slott már az első oldalakon jelzi, hogy az Új halálnemek egy sokkal komplexebb, kerekebb történet lesz, mint az ezt megelőző fél év bármelyik másik sztorija. Az unalomig ismert pókemberes alapvetések és a közelmúlt legjelentősebb változásainak extratömör ismertetésé után Slott rögtön el is kezdi továbbszőni az Egy új nap hajnalában lefektetett sztorifonalakat (a póknyomjelzős gyilkos vagy a Mr. Negatívos szálak csak a háttérben futnak), ám az új történet keretét nem ezek, hanem Norman Osborn visszatérése adja.

Osborn feltűnése nagyon esedékes volt már a sorozatban, miután fia, Harry visszatért az élők sorába, és a Titkos Invázió eseményei után minden korábbinál nagyobb hatalom került a kezébe. Slott az első, aki veszi a fáradtságot, és komolyan elkezd foglalkozni a Még egy nap során megváltozott új status quo következményeivel, történetesen hogy Harry „feltámadására” hogyan reagálnak a pókuniverzum szereplői (Harry feleségének és fiának reakciója például az ugyancsak Slott által írt, első idei különszámból derül ki), vagy hogy mit is jelent valójában az, ha mindenki „elfelejteti”, ki lapul Pókember maszkja alatt.

Slott ugyan semmit sem tesz hozzá az Osbornok közt szövődő bonyolult apa-fia kapcsolathoz (ami a különszámban kiegészül a kis Normie-val), de ezt legalább élvezetesen mutatja meg. Főleg az idősebb Osbornból csinál rendkívül szórakoztató szemétládát, aki bármennyire is leleményes machinátor (a lokátorchipes húzás nagyon eredeti volt Slottól), és bármennyire a világ ura, csak Pókember elpusztítása jár a fejében. Az író pedig erre a banalitásra ugyanolyan könnyedséggel képes reflektálni, mint ahogy a közelmúlt átlátszó, ám a műfajtól sajnos csöppet sem idegen húzásain élcelődik: Mételyen mint gyenge Zöld Manó utánzaton, Pókember kilétének varázsütésre való elfelejtésén, valamint az Osbornok állandó feltámadásán – ezek a képregény legszórakoztatóbb momentumai.

Az új halálnemek inkább szól az Osborn-famíliáról és a választások körüli összeesküvésekről (amelyekbe Métely és a Hírharsona új tulajdonosa mellé az idősebb Osborn is beszáll), mint Peterről, aki  a magánéletében nem sokat halad előre, mert Slott sztorija elképesztő intenzitással rángatja a címszereplőt egyik bunyóból a másikba, Peter fejvesztve rohangál ide-oda. Ha éppen nem Métellyel vagy a Mennydörgőkkel kell bunyóznia, akkor főhet a feje a Zöld Manók vagy az új Venomok miatt.

Az Új halálnemek leglenyűgözőbb része éppen Slott többirányú, logikai bukfencektől mégis mentes történetszövése, ahogy nagyon-nagyon ügyesen fésüli össze a saját ötleteit és gonoszait a többiek történetszálaival, sőt, van, aki talán még az eddigieknél is izgalmasabbnak (Métely) vagy rejtélyesebbnek (Mr. Negatív) tűnik. Valahogy így kell könnyed, sodró szuperhőssztorikat írni, és ehhez sokat hozzá tesznek a visszatérő John Romita Jr. dinamikus rajzai is, amelyek Dean White színezésével együtt még élettelibbek, mint korábban bármikor (és a magyar kiadás érdeme, hogy a 25. jubileumi számnál két kihajtható borítóvariáns közül is választhatunk).

Hihetetlen Pókember #24–26 (2016)
Hihetetlen Pókember különszám #5 (2016/1)
Írta: Dan Slott
Rajzolta: John Romita Jr., Mike McKone
The Amazing Spider-Man #568–573, #581–582 (2008–2009)

A sorozat korábbi részei:
Hihetetlen Pókember #4–6: Vadállat
Hihetetlen Pókember #1–3: Háború otthon
Hihetetlen Pókember #7–11: Maszk nélkül
Hihetetlen Pókember #12–17: Újra feketében
Hihetetlen Pókember #18–20: Még egy nap
Hihetetlen Pókember #20–23: Egy új nap hajnala