A történet elején Borika kézzel varrt, lapos kis játékbabát kap ajándékba születésnapjára nagymamájától. A könyv a kislány és Lapibaba kalandjait meséli el – csupa hétköznapi, ám egy óvodás korú gyermek számára nagyon is fontos eseményről esik szó: többek közt születésnapi zsúrról, éjszakai torkoskodásról, a játékbaba mosógépben való kimosásáról, orvosi vizsgálatról. A szereplőkkel tehát könnyen tudnak azonosulni a gyerekek – még ha a való életben sajnos nem is mindig úgy viselkednek a felnőttek, mint ebben a történetben.

A mese felnőtt szereplői ugyanis komolyan veszik a kis főhős gondjait és örömeit, és képesek a kislány szemével nézni a világot. Például alapos vizsgálat tárgyává teszik, mitől nőtt meg a mosás során Lapibaba pocakja, és segítenek is a bajon; a doktor bácsi nemcsak a lázas beteg kislányt, hanem a játékbabát is készségesen megvizsgálja; a nagymama pedig igénybe veszi Lapi „nővér” segítségét is a betegápolás során. A felnőttek tehát minden játékban partnerei lesznek a kislánynak és szeretetteljes gondoskodásuknak köszönhetően Borikából is gondos „anyuka" lesz, amikor a baba – vagyis persze maga a kislány – óvodába megy. Mindez azonban nem ilyen szájbarágósan bomlik ki a történetből. Csesznák Andrásnak, a szerzőnek sikerül elkerülnie a gyerekkönyvek gyakori buktatóit: egyrészt annak ellenére, hogy gyerekszemmel (is) láttatja a világot, nem válik „gügyögőssé” a szöveg, másrészt felnőttes – okoskodó tanmese sem lesz a történetből, bár a tanító szándék kétségtelenül jelen van a kis kötetben.

A Lapibaba oviba megy változatos formájú, könnyed ritmusú versekből áll. A pergő ritmus, a bájos szereplők és a gyerekek számára ismerős helyzetek minden bizonnyal magukkal ragadják a mese hallgatóit. Ám a szövegek valójában csak versbe szedett, kedves kis történetek, melyekben „stimmel” ugyan a prozódia és a rímelés, nyelvileg és képileg azonban nem túl érdekesek. A sikerültebb szövegek közé tartozik a Borika álma című vers, melyben a babát egy tulipán ejti foglyul, és a kislány a hold és a nap segítségét kéri a kiszabadításához, valamint a Lapi-család életét bemutató játékos, szándékosan parodisztikus versike. Kiemelendő még, hogy a párbeszédeket sikerült ügyesen beilleszteni a szövegekbe, s hogy néhány helyen finom humort is beleszőtt a történetbe a szerző – bár ez utóbbival bánhatott volna bátrabban is.

A kötet legfőbb erényét illusztrációi adják. Öröm kézbe venni és lapozgatni ezt a könyvet: a gyerekrajzokat is megidéző finom akvarell-képek – Csesznák Verka munkái – vidám, de nem harsány színvilágukkal, bájosan bumfordi szereplőikkel nemcsak szerethetővé és átélhetővé teszik Lapibaba kalandjait, hanem – a szöveggel ellentétben – képesek megmozgatni a gyerekek fantáziáját is.

Felnőttek és gyerekeik örömteli, játékos együttlétét szorgalmazza ez a kis könyv, s ez akkor is dicséretére válik, ha maga szöveg nem hordoz kimagasló irodalmi értékeket, és ha a történetben megjelenő család-modell bizony már kissé idejétmúlt: Lapibabáéknál csak anyu szalad cumit keresni és a síró gyereket megnyugtatni, apu ilyesmivel nem foglakozik.