Tűző nap alatt, a násznép a kilátóhelyre mászott fel: előttük a gyönyörű táj, egy menyasszony és egy vőlegény. Lucie és Áron polgárilag már házasok, ez az esküvő az „egyházi” lenne, de a pap sajnos elmaradt. Szerencsére akadt rá színész, aki elvállalta ezt a szerepet. Rendhagyó beszéde után a színész és a rendező kel itt egybe, esküjük szerint csak a színház választhatja el őket. Éljen az ifjú pár!

De a lagzi nem tarthatott egészen hajnalig, hiszen a vőlegény és a „pap” párosának este már jelenése volt a színpadon. A páros első közös darabja, a Galaxis útikalauz stopposoknak került színre. Az adaptáció kiemelte az előző napokra jellemző, két színészre épülő párjátékot és a nézők szeme előtt történő szerepek közötti váltás, átváltozás színészi bravúrját. A darab fesztelensége, hangulathoz illő könnyedsége mellett leginkább azok számára lehetett igazán élvezetes, akik korábban nem ismerték Douglas Adams könyvsorozatát, rádiójátékát vagy a könyvekből készült filmet, mert mint adaptáció az őt megelőző alkotásokkal szemben még nem vehette fel a versenyt.

Az esti előadás, a Brkelemeke szintén két szereplőre íródott darab, pontosabban két férfira, akik viszont ebből az általános meghatározásukból nem válnak más szereplővé. A cseh beszédhez nem volt magyar felirat, de a játszók írásos megjegyzéseiket mind magyarul tették meg, s a darab mozgalmassága kevésbé a szövegen múlt, így a magyar közönség számára is élvezetes maradt. Két fiatal utazásra készülődik, s csak a szükséges holmikat viszik magukkal: ebbe beletartozik egy „hosszú papír” is, amire részint graffitivel dokumentálják, mi történik, részint a közönség számára ez is a díszlet, a színpad „valósága”. A hosszú papír néha csomagolási lista, néha városvég, sátor vagy vadregényes táj naplementével. Az utazás nehézségekkel telinek tűnik, de sok kalanddal és szabadságvággyal teli. Ez egy igazi vándordarab volt, a szó több értelmében is, hiszen előadásához nem volt szüksége egy kőszínház terére és konvencióira. A színészek, Jakub Albrecht és Petr Štěpánek ha tovább utaznak akár más országokba vele, megismétlik darabbéli önmagukat.

Az eseménydús nap végére a Zuboly zenekar koncertje tett méltó pontot.

Szükség volt azonban másnap az energiára még a már fellépett színészeknek is. Az egyébként minden nap vetített EB-mérkőzések szellemében ugyanis vasárnap rendezték meg a zsámbéki nagy futballpályán a cseh–magyar gálamérkőzést. Habár a magyar csapatban a nagypályától egy kicsit megijedve a legtöbben kapusok akartak lenni, megfontolt játékuk végül meghozta a gyümölcsét. A kapus megtisztelő szerepét végül Robin László nyerte el, akinek volt hozzá (jel)meze, és remekül védett. A barátságos mérkőzésen néhány ütközéses esés történt ugyan, de bíró híján csak a kispadon ülő kollégáktól kaptak kritikát a sebesültek, miszerint: „ne most gyakorold a mesterséged!” Az izgalmas, feszített mérkőzésen végül nem volt szükség 11-esekre, 4:2 eredménnyel zárult a meccs a magyarok javára.

A vasárnap számomra leginkább várt darabja a Sárkánytivornya volt a budapesti Picaro társulattól. Az évek óta színen lévő előadás kezdetben kocsmaszínház volt, itt mi egy kisebb színpadon berendezett kockás terítős kocsmát láthattunk, valódi sörökkel. A Gyirmótatelep melletti italozó törzsvendégei, kocsmárosa (aki a polgármester egyben) és csaposlánya kényelmesen szórják egymásra alkoholistához méltóan butának tűnő, nyelvi humora miatt mégis sziporkázóan elmés, humoros megjegyzéseiket. A kényelmi helyzetből egy látni vélt sárkány zökkenti ki a falu, illetve a kocsma népét, ám a véletlenül jött esemény lehetőségeinek kihasználására tett erőfeszítések kijózanodással járnak: és ekkor persze a sárkány már nem látható. Habár ez a darab az előző, improvizatívabb előadásokhoz képest kényelmesebbnek, hagyományosabbnak tűnt, sőt, az anekdotázó alaphelyzetnek köszönhetően „irodalmi ízűnek”, az írásos szövegekből ismert intertextusok szóbelivé tétele, megelevenítése nagyon szórakoztató, izgalmas és tanulságos élmény volt a színházi találkozó utolsó napján.

A kis létszámú, családiasnak mondható rendezvényen bármelyik fenti darabról volt szó bármelyik színpadon, mindig szinte vagy teljesen teli volt a nézőtér. Szeretném is, meg nem is, hogy a zsámbéki Y.East színházi találkozóból nagyszabású fesztivál nője ki magát a jövőben, hiszen remek kezdeményezés, ami nagy figyelmet érdemel.

Y.EAST Fesztivál

2016. június 30. - július 3.

Zsámbék