A Simon és Simon rövid, egymással összefüggő novellák sora, amelyet nagyon könnyen családregényként is lehet olvasni. Nagy Gergely a könyv írásának egy korai szakaszában maga is eljátszott a gondolattal, hogy regényt ír, amiben nagyon pontosan oda kell figyelni a rokoni kapcsolatokra és az ok-okozati viszonyokra, ám végül más struktúrában nyerte el végleges formáját a kötet. Szöveg, mondja róla a szerző, láthatóan nem foglalkozik a műfaji besorolásokkal. 

Sokkal inkább azok a motívumok, emlékek, emlékfoszlányok érdeklik, melyeket egy családon belül akár több nemzedék tagjai is magukénak mondanak. Mint például a rádión a Hilversum nevű "ismeretlen" város. Nagy gyerekkorából jól emlékezett erre, és titokzatos, nem evilági helynek képzelte a holland közszolgálati rádió (és később televízió) székhelyét, s mint kiderült, édesanyja is hasonlóképp emlékszik erre az ő gyerekkorából. Ez adta az ötletet végiggondolni, milyen közös emlékei lehetnek egy család különböző generációinak. Eredetileg a könyv címe is Hilversum lett volna, csupán a szerkesztési folyamat során lett Simon és Simon, utalva arra, hogy egy Simon vezetéknevű család történeteit olvashatjuk benne az 1800-as évek végétől egészen napjainkig. 

Nagyon közép-európai történetnek tűnik ez a könyv, többek között a menni vagy maradni örök kérdése miatt. A beszélgetés során  Mészáros Sándor arra az aránytalanságra hívja fel a figyelmet, hogy míg az ősök a huszadik század során sok mindenen keresztülmennek, küszködnek, addig a jelenkori figura szimplán csak lelép. Nagy Gergely szerint itt arról van szó, hogy a mai fiataloknak megnyílt a világ, az uniós tagság adta szabad mozgáslehetőség az adott egyén életében, belső világában hasonló élmény, amilyet a Monarchia idejében élhettek meg az emberek, hiszen akkor ugyanúgy a lehetőségeken és nem a kötöttségeken volt a hangsúly. Hallgatva a Bellus Attila által a könyvből felolvasott részleteket azonban feltűnhet, hogy az emigráció kifejezés új jelentésárnyalatokat vehet fel akkor, ha arról uniós állampolgárként gondolkozik valaki Budapesten, 2016-ban.

A Simon és Simon Nagy korábbi regényeihez hasonlóan nagyon szorosan kötődik a fővároshoz. A legfiatalabb szereplő mérnök, a feje tele tervekkel, s ha elmegy, ezek a tervek már nem valósulhatnak meg Budapesten. A foglalkozás más okból is fontos mozzanat a történetben. Egy mérnök rendszerben gondolkozik, szeretne szabályszerűséget találni az életben is, de ha végiggondolja saját és felmenői sorsát, akkor legfeleljebb csak a fatális véletlenekre bukkanhat: kit lőnek le egy csatában, a marhavagon, amibe zárják, melyik tábor felé indul el, stb. Nagy Gergely szerint nem is lehet egyetlen egységes múltról beszélni, legfeljebb alternatív múltakról, miközben az ősapák történeteinek cselekményszálai ebben az utolsó figurában sűrűsödnek össze. 

Nagy azonban nem generációs regényt írt, nem a saját nemzedékének az aktuális problémáit dolgozza fel, hanem arra fókuszál, ami minden generációban közös e térségben. Ennek ellenére persze sok motívumot merít saját életéből is, elmondása szerint nem tudna "profi" módon írni, azaz egy tőle független, előzetesen jól átgondolt, kitervelt karakter felépíteni. A könyv születését sok családi beszélgetés előzte meg, a szerző ebből is merített, de nyilvánvalóan ezek feloldódtak, fikcionalizálódtak a szövegben.

A könyvből a bemutató során megismert részletekből - melyekből az is kiderült, miért éppen egy Moszkva (bocsánat, Széll Kálmán) tér feletti vendéglátóhelyen zajlott az esemény - azonban számomra úgy tűnik, ezeket a történeteket könnyen magukénak érezhetik majd egy kicsit az olvasók is.    

Fotók: Pethő Anita