Győri Hanna elmondta, hogy bár három igen különböző könyvről van szó, abban hasonlítanak, hogy a benne szereplő gyerekek magukra vannak hagyva problémáikkal, melyekkel egyedül kell megküzdeniük. Nagy Anikó Johanna Egy szót se szólj! főszereplője, a 15 éves Hanga nehéz helyzete abból adódik, hogy édesapja meghalt, édesanyja pedig nem tud vele törődni. Hanga ráadásul édesapja betegségét éli meg: evészavarokkal küzd, meghízott, emiatt osztálytársai gúnyolni kezdik. Gyásza mellett kiközösítéssel is bajlódnia kell. Ebben a sérülékeny lelkiállapotban nem csoda, ha boldogságot érez akkor, amikor a szomszédjukba költözik egy házaspár, akinek férfi tagja érdeklődni kezd iránta. A férfi egy kicsit az édesapját is helyettesítő lényként bukkan fel életében, ráadásul nőként tekint a kamasz lányra.

Mészáros Dorka Én vagy senki című kötetében hét főszereplővel találkozhatunk. A kiinduló szituáció mindennapos: 11 boldog fiatal, akik élik a maguk gondtalan életét, buliznak, isznak zenélnek; szerelmek, barátságok szövődnek közöttük. 2014-ben ebből hármat megölnek, egy pedig elmegyógyintézetbe kerül. Így maradnak heten, közülük ketten stréberek, tehát az ezzel járó megaláztatásokat, illetve négy társuk elvesztésével járó traumát is fel kell dolgozniuk. A könyv azt mutatja be, hogy a hét merőben különböző személyiség hogyan tudja feldolgozni a veszteséget.

Molnár T. Eszter Stand up! – Egy majdnem normális család főhőse Virág, aki egy átlagos 15 éves lány, aki budapesti elit gimnázium közepes tanulója, nem egy szépség, de egyesek szerint gyönyörű, mások szerint ronda, bozontos haja van. Virág ismertetőjele a humora, melyet valószínűleg a humoristaként amúgy elég sikertelen édesapjától örökölt. Az övé egy átlagosnak mondható család, hiszen küzdelmeik hasonlóak, mint más családoké. Feldolgozandó traumái nincsenek, de az ő családját is meghurcolt az élet. Édesanyját korán elvesztette, édesapjával él.

Győri Hanna műfajilag helyezte el a könyveket: Nagy Anikó Johanna könyve traumafeldolgozó, Mészáros Dorkáé krimi, Molnár T. Eszteré pedig egy lányregény. Krimit még nem adott ki a Tilos az Á, így Győri Hanna elsőként Mészáros Dorkához fordul, hogy hogyan jött ennek az ötlete. A nemsokára kriminológusként diplomázó szerzőnő elmondta, hogy a hozzá közel álló műfaj „villámcsapásszerűen” jött, másképp nem is lehetett volna. Nagy Anikó Johanna az Aranyvackor pályázatra adta be a kötetet, melynek témája zűrös ügyek voltak. Így esett a döntés a molesztálás témakörre.

Győri Hanna következő kérdése magára az írásra vonatkozott, hiszen a három szerzőnő közül eredetileg egyik sem író. Molnár T. Eszter biológusként végzett és dolgozott 15 évig, de azalatt is írt, jobbára az asztalfióknak. Egy ponton azonban másképp döntött, akkor kezdett el verseket majd novellákat publikálni, ezután következett a Stand up!. A mű E/1-ben íródott, tehát egy 15 éves kamasz nyelvezetét kellett használnia, amely ezt – Eszter elmondása szerint – számára még nehezebb tette az, hogy nem él Magyarországon. Emiatt sokat beszélgetett 15 évesekkel és blogokat olvasott, hogy az aktuális szlenggel tisztába kerüljön. A kamaszok gondolkodásával már könnyebben azonosulni tudott, hiszen neki is van ilyen korú gyereke. Nagy Anikó Johanna zenetanárként egyénileg foglalkozhat gyerekekkel, akik vele olyasmiket is megosztanak, amiket egy osztályfőnökkel nem biztos. Szerinte sok gyerek érzi magát egyedül, függetlenül attól, hogy teljes vagy csonka családban él.

Győri Hanna következő kérdése nemcsak erre a három regényre, hanem úgy általában a mai ifjúsági irodalomra vonatkozott: miért ölik meg a szülőket a szerzők, hiszen szerencsére erről nem mondható el, hogy leképezné az erre vonatkozó valós statisztikákat. Molnár T. Eszter a trend kialakulására nem tudott válaszolni, de igazat adott. A saját regényével kapcsolatban azt mondta el, hogy ő ezt a karaktert készen kapta; Virág már kiskora óta édesapjával él, nem friss traumaként alakult ez ki. Ő az összes szereplőt valamelyik ismerőséről mintázta, így ezt a szituációt is. Az Én vagy senki című regénnyel kapcsolatban Mészáros Dorka elmondta, hogy a hétből 5 fiatalnak mindkét szülője életben van, két karakternél pedig az anyuka meghalt illetve elhagyta a családját. Nagy Anikó Johanna főszereplőjénél az apa halála az ő sebezhetőségét növeli. A kérdés általánosságával kapcsolatban azt a választ adta, hogy egy gyerek akkor is érezheti magát magányosnak, ha élnek a szülei, a könyvek pedig ezt a szituációt túlozzák.

Nagy Anikó Johanna könyvének már a címében benne foglaltatik a probléma fontos mozzanata, hogy a bántalmazottak az átélt traumákat külső segítség nélkül, némán viselik el. Az Én vagy senki főszereplői ép ésszel felfoghatatlan traumákon esnek át, és egymáson kívül másra nem számíthatnak. A szülők gyakorlatilag elengedték a gyerekek kezét, a rendőrség pedig a 2014-ben történt eseményekkel nem tudott mit kezdeni. Nagy Anikó Johanna a könyv megírása előtt számos molesztálással kapcsolatos könyvet elolvasott, és számára kiderült, hogy a molesztált emberek nem tudnak és/vagy nem mernek beszélni az esetről, sokszor a molesztáló meg is tiltja nekik, hogy beszéljenek róla. Ha esetleg mégis megpróbálnak nyilatkozni, akkor meg nem hisznek nekik. A Stand up! főszereplőinél már nem ilyen egyértelmű a felnőttekhez való negatív viszonyulás, mert például Virág azért nem fordul problémáival az apjához, mert védeni szeretné őt.

Győri Hanna kérdésére, miszerint hogyan lett a karaktereknek olyan személyiségük, amilyen lett, Eszter azt a választ adta, hogy ő kizárólag olyan eseményekről tud írni, amelyeket látott, megtapasztalt. Karaktereit tehát a való életből veszi, legyenek azok hozzá közel álló emberek vagy ismeretlenektől villamoson hallott párbeszédek. Szereplői nagyon határozott karakterként jelentek meg fejében, azok életre keltek és önmaga szabályai szerint viselkedtek, így akár a saját a priori elképzeléseit is felülbírálja. Dorka könyvében hasonló történt: végül nem az lett a gyilkos, akire ő gondolt először, hanem a regény maga alakította ki a saját gyilkosát. Johanna a kötetben megjelenő hasonlóan durva esettel nem találkozott az életben. Előfordult, hogy gyanakodott, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

A következő kérdés az elbeszélés számára és személyére vonatkozott, hogy mi alapján választották ki a szerzők az adott módot. Nagy Anikó Johanna dilemmája az E/1 és az E/3 között volt, de az előbbi mellett döntött, hiszen azzal mégiscsak könnyebben tud belehelyezkedni a főszereplő életébe, így az olvasó is könnyebben azonosulhat vele. Mészáros Dorka krimijében nyilvánvalóan nem tudott E/1-t használni, és ő élvezte is, hogy narrátorként több mindent tudott elmondani, mint amiket maguk a szereplők tudnak. Eszter számára egyértelmű volt az E/1 használata, hiszen az több érzelemkifejezésre ad lehetőséget.

A következő kérdés a helyszínekre és azok konkrétságára vonatkozott. Mészáros Dorka kisvárosát a Kisalföld és a Bakony közé helyezte el, ahol síkság és erdő is van és ahol egynél több gimnázium nincsen. Ugyanakkor nagyon „menő” kisváros, hiszen saját rendőrkapitánysággal és bűnszervezettel rendelkezik. A gyerekek egymással szoros ismeretsége is inkább vidékhez, semmint nagyvároshoz köthetőek. A Stand up! határozottan budapesti regény, melynek oka többek között Molnár T. Eszter honvágya, illetve szeret olyan regényeket olvasni, ahol konkrétan fel tudja ismerni a helyszíneket. Ugyanakkor a regényben megjelenő probléma nem Budapest-specifikus.

A beszélgetés végén Győri Hanna megosztotta velünk, hogy miért ajánlja ezeket a könyveket: a kötetek nagyon mások, különböző olvasmányélményeket adnak; mindegyiket ajánlja felnőtteknek is, hiszen például a molesztálás, bántalmazás sajnos nagyon sok fiatalt és felnőttet is érint. A könyvek azonban a komolyságuk mellett szórakoztatóak és izgalmasak.

Bemutatott könyvek:

Mészáros Dorka: Én vagy senki,

Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!

Molnár T. Eszter: Stand up! - Egy majdnem normális család

Résztvevők: a szerzők és Győri Hanna (Tilos az Á Kiadó)

Fotó: Bach Máté