Berta Zsolt (Kalef, Visszajátszás) legújabb, Recept névre hallgató kötetében férfi-nő kapcsolatot steril késsel boncolgató, nyersanyagával nem kesztyűs kézzel bánó novellái olvashatók, kellő fűszerrel és kellő iróniával, ahogy az már lenni szokott, ha vérbeli íróval van dolgunk. Nem dönt rosszul, aki a lassan ránk ömlő forróságban Berta Zsolt „zónaregényeivel” köt barátságot, egy jó szöveg mindig garantáltan hűsítő.

Papp-Für János költő, irodalomszervező különleges kötettel rukkolt elő nemrég. Akik gyerekek maradnak című kötete a nem szokásos gyerekeknek kínál egy merőben szokatlan, a gyerekirodalom állóvízét megmozgató kiadványt. A könyv oktatási segédanyag lett, egy könyv karrierje szempontjából azt hiszem, ilyenkor van a csúcson. Tegyünk hozzá kicsit mi is, hogy meg ne inogjon, maradjon szépen az őt megillető helyén. „A családok otthon is használhatják, egy-egy szituációban segíthetnek a könyv szövegei.” Mondta el Papp-Für János.

A könyv ötlete szinte már mesébe illő. Az Akik gyerekek maradnak keletkezéstörténetéről megtudtuk, egy országjáró irodalomórából lett végül, mikor is a szerző eljutott a Hajdúböszörményben található, száznál több sérült gyerekkel foglalkozó intézményhez, ahol arra kért engedélyt, hadd foglalkozhasson külön-külön, csoportban a gyerekekkel. A könyv diszlexiás gyerekeknek is jól olvasható, ugyanis diszlexiásoknak tervezett betűtípussal készült.

„A minimálgrafikával megtervezett kötet Szabó Imola Julianna érdeme”. Mesélte Papp-Für. A könyvhöz mellékelt CD-n Papp-Für János Gerendás Péter által megzenésítette versei hallhatóak, hogy a szem örömei után a fül is megkapja azt, ami jár neki. 

„Amit tudok, azt mind az asszonyoktól tanultam” - kezdte jól megtalálva az alaphangot Ferdinandy György, ezzel teremtve meg a beszélgetésre és különben rá is jellemző derűt. Ha egyebet nem mond, és a pódiumon ücsörög még fél óráig, semmi hiányérzetünk nem lenne akkor sem. Szeretem, hogy Ferdinandy tudja, mi az ütős mondat. Nem különben a novelláit is ezért szeretem. Az új, novellákat tartalmazó, Kagylócska című kötetről elárulta, hogy egy trópusi lány kötete, akitől ő rengeteget tanult. A cím az ő nevét viseli, mert a Conchita magyarul kagylócskát jelent.

Aki nem ismerné Ferdinandy Györgyöt, talán meglepetésként hatott rá, milyen kalandos utat járt be, beleértve a nem túl pozitív előjellel induló gyerekkort (Ferdinandyék egy időben garázsban kényszerültek lakni), az emigráció időszakát, Ausztria után Franciaországot és végül Puerto Ricot, ahonnét aztán hazajött, Kagylócskával együtt. „Magyarország szeretetreméltó és befogadó ország, ő is könnyen megtalálta itt a helyét.” Fogalmazta meg Ferdinandy. Arra a kérdésre, honnan a rá nagyon is jellemző derű, elmondta, hogy „Könnyebb kinevetni az élet borzalmait, mint siránkozni.”

Szentmártoni János, akit eddig főleg költőként (Itt a papíron, A másik apa, Ulysses helikoptere), illetve a Magyar Írószövetség elnökeként ismerhettünk, most egy új oldaláról mutatkozott be, a Magyar Napló Kiadónál megjelent első, Szomjúság című regénye egy válság okait teszi mérlegre, mint mondta, talán az olvasók is találnak a könyv által kérdéseket a saját életükre vonatkozóan. Szentmártoni műhelytitkaiba is beavatta a nagy számú közönséget, például, hogy a regényírás úgy napi négy órát igényel, ha nem többet. Szerinte, ha a szerző kilép a saját szférájából, az mindenképp közüggyé válik, tehát a próza is az én, a személyesség, az én-történet körül forog, még ha az te-történet is. A könyvben megjelenő női szereplő kapcsán megemlítette, hogy aki szubjektív dolgokhoz nyúl általában, az sem riad vissza olykor-olykor a szerepjátékoktól, tehát ő is szívesen próbálta ki magát a női lélek ábrázolásában. Érdekes kísérletnek tűnt számára női szemmel látnia a világot és benne a férfiakat. Annyit elárulhatunk a könyvről, hogy két szálon fut, és fontos momentum Szentmártoni meglátása, miszerint a már a gyerekkorban kapott sebek is kihatnak a szereplők életére. A Magyar Napló júniusi számában hosszabb interjú olvasható Szentmártoni Jánossal, ott többet megtudhatunk a regényről, vagy egyszerűen csak vegyük meg a könyvet!

Jobbnál jobb könyvek, egyik érdekesebb, mint a másik, irány a hatvankettes stand!

Fotó: Bach Máté