A kis könyvek alkotói szinte társakként dolgoznak együtt, de legalábbis kép és szöveg újszerű kohézióban erősítik egymást, és a Csodaceruzának köszönhetően (nomen est omen) új értelmet nyer az "illusztráció" fogalma. A nyomtatott szöveg szemléltetését, kiegészítését szolgáló kép, rajz vagy egyéb ábrák helyett a sorozatban kortárs művészek némiképp rendhagyó munkáit nézegethetjük, amelyek a gyerekkönyvekben (sajnos) megszokott egyszerű értelmezésen-szemléltetésen túllépve új, művészi élménnyel, szellemes megoldásokkal és nemegyszer humorral örvendeztetik meg a olvasót - a végre emberszámba vett gyerekeket.

Igaz, a sorozat első tagja, Kiss Ottó Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután című története már ajánlásával is a felnőttek felé kacsint: "Csak gyerekes apáknak!"; hangvételével pedig kétségtelenül olyan olvasókat céloz, akik értik és értékelik az abszurd humort, márpedig azok biztosan nem a "legkisebbek". Kiss Ottó abszurd humorát Baranyai András groteszk képekkel illusztrálja. Figurái összetéveszthetetlenül baranyaisak: humoros megoldásait az ábrázolt világ makett-szerűsége, üres terekre árnyékot vető tárgyai, kissé borús színvilága hangolják olyan tragikomikusra, amilyen maga az illusztrált szöveg. (Megjegyezzük, illusztráció nélkül [a]http://www.prae.hu/prae/journals.php?jid=40&jaid=151[text]Kiss Ottó szövege[/a] először a [a]http://www.prae.hu/prae/journals.php?menu_id=0&jid=40&year=2001[text]Prae irodalmi folyóirat cyberpunk számában jelent meg[/a] - a szerk.)

A Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután illusztrációiért Baranyai Andrást 2007-ben a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának díjával jutalmazták, Az év illusztrátora kategóriában. Nevével, munkáival gyerekkönyvekben a Csimota kiadó miniatűr Piroska és a farkas sorozatában, Kiss Ottó Emese almája című verseskötetében, legutóbb pedig Tóth Krisztina Állatságok című kötetében találkozhattunk.

Egészen kicsiknek nyújt örömet a sorozat második tagja, a Kárpáti Tibor jegyezte Csókolom, pókmajom!. Kárpáti Tibor munkái szintén a miniatűr Piroska és a farkas, illetve a tavaly megjelent A három kismalac sorozatból lehetnek ismerősek. Képeinek abszurditása, minimalizmusa, sőt abszurd minimalizmusa felnőtt szemmel első ránézésre tán ridegnek hat, de a szülők beszámolói szerint a LEGO építőelemeihez szokott gyerekszem bámulatos könnyedséggel érti, olvassa, dekódolja jeleit.

A Csókolom, pókmajom! - a címet is beleszámolva - harminchárom tréfás köszönést tartalmaz, amelyek mindegyike egy-egy állatot szólít meg. Az udvarias köszönés fontosságát igencsak rejtve okító könyvecske akár tananyaggá is válhat, de nem illem-, hanem irodalomórán, hiszen elsősorban összecsengés, hangegyezés, de akár ritmus és hosszúság szerint is változatos rímfajták mutathatók be a segítségével, játszi könnyedséggel. Az egyszerű tiszta rímek ("Csumi, pumi!", "Csók, pók!") mellett pompás asszonáncokat is olvashatunk ("Van szerencsém, kanalasgém!"), továbbá akad példa kancsal rímre ("Mi az ábra, zebra?"), kecskerímre ("Csákány, csótány!") és kínrímre ("Hogy s mint, rozspinty?").

A sorozat legújabb darabja Békés Pál Lomtalanítás a Fehérlófia utcában című meséje az 1986-os Borz a sámlin mesekötet kedves szereplőjét, Szűcssebestyént (sic!) mutatja be egy új generációnak, akiknek Szabó Levente amolyan máshogyrészletes (igen, ismét: sic!) illusztrációkat készített. Figurái ugyanis a monokróm háttérből fehéren kiváló-kivilágló sziluettek, környezetábrázolása mégis részletgazdag: a lomtalanítás limlomjai közt minden egyes tárgy felismerhető, még egy unicumos üveg is. Minden egyes szög, minden apró embléma, még egy fityegő teásfilter is a helyén, és emellett pontosan irányítottak a fehér figurák mozdulatai, így arckifejezés nélkül, vagy egy-egy jól eltalált vonallal jelzett arckifejezéssel is pontosan olvashatók érzelmeik. Mert bizony érzelmek kísérik a Fehérlófia utcai lomtalanítást.

Igazán színesnek, szívmelengetően tarkának csak a három és fél nagypettyes bakóca nevezhető. Ja, hogy mi az a nagypettyes bakóca? Sárgák, nagy lila és vörös pöttyökkel a szárnyukon, és olyan szépségesek, hogy majd fölröppennek. Konkrétan: lepkék. Átvitt értelemben azonban a művészetet jelképezik, a szépséget magát, amelyről a Csodaceruza Könyvek alkotói szerencsére pontosan tudják, a gyerekek életében is elengedhetetlenül fontos szerepet játszik.