A Syllabux Kiadó 2016-os Ünnepi Könyvhétre megjelent könyvei

Szabó G. Zoltán – Szörényi László: Kis magyar retorika 

(Bevezetés az irodalmi retorikába)

A másodszor és eddig utoljára 1988-ban megjelent kötet legendás kiadvány újbóli megjelentetését leginkább az indokolja, hogy mostanra csaknem az összes könyvtárból ellopták. Miközben a klasszikus retorika témaköreit tárgyalja, a prózai és verses alkotások elemzéséhez nyújt újra időszerűvé vált szemléletmódot. Az ókori és modern szakirodalomra támaszkodva alkalmazza a fogalmakat a modern irodalomra. A példák Zrínyitől, Pázmánytól Pilinszkyig és Esterházy Péterig ölelik föl a magyar irodalmat. A retorika a szerzők számára nem öncélú játék, hanem a nevelés eszközének tekintik.

„1. retorikát szándékoztunk középiskolai tanárok és gimnáziumi, valamint egyetemista diákok kezébe adni, vagyis konzervatív irodalomelméleti kézikönyvet (konzervatívot abban az értelemben, hogy konzervál, vagyis megőriz egy több ezer éves, máig érvényes és az utóbbi évtizedekben világszerte feléledt irodalomelméleti nézőpontot); 

2. magyar retorikát, mert úgy gondoltuk, hogy a magyar irodalmi írásbeliség egésze olyan kánon szerint épül fel, amely abba a Kr. e. V. századtól a múlt század közepéig kialakított rendszerbe illeszkedik, amelynek „retorika” nevét a pozitivizmus kora megtagadta ugyan, és „stilisztika” néven őrizte meg bizonyos maradványait, de mind a szemléletmódot, mind a módszert a modem irodalomtudomány rehabilitálta;[…]

        3. kis magyar retorikát […], mert kísérletünk terjedelmét meghatározza egyrészt a hely, másrészt különösen az inventio és dispositio területén az előmunkálatok hiánya […] Egyetértünk James J. Murphyvel, aki a mai retorika neves szaktekintélye, szerinte retorikai háttér nélkül sem Dante, sem Shakespeare, sem Goethe nem elemezhető érdemileg.  […] Murphy a világirodalmat tartja szem előtt (azaz az antik görög–római és zsidó–keresztény hagyományra épülő európai, közel-keleti és amerikai irodalmi normákat); mozaikszerű, csak egy nemzeti irodalomra kiterjedő elemzéseket eleve nem tart célravezetőnek; de tudja, hogy világirodalmi háttérre támaszkodó nemzeti mozaikdarabok nélkül sosem rakható össze a világirodalmi körkép. 

         Kísérletünk e szempontból talán bizonyítja, hogy a magyar irodalom mozaikkövecskéi bízvást beilleszthetők ebbe a virtuális összképbe.”

A kötet szerzői:

Szabó G. Zoltán

irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének emeritus kutató professzora. Főbb kutatási területe a reformkori magyar irodalom és Kölcsey Ferenc életműve.

Szörényi László  

irodalomtörténész, kritikus

1968-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi munkatársa, 1996-tól igazgatóhelyettese, majd 1997-ben igazgatója, jelenleg emeritus kutató professzora, a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-filológiai és Neolatin Tanszékének professor emeritusa.

Kutatási területe a magyarországi humanizmus, a magyarországi és az európai újlatin költészet,  a XVII-XIX. századi irodalom,  a XX. századi regény, valamint az élő magyar irodalom. 1991-1995 között Magyarország római nagykövete volt.

Diósi Pál Végtelen mínusz egy

Diósi Pál érdemei leginkább a pedagógia területén jelentkeznek, azonban munkássága ennél sokkal tágabb területet ölel fel. A társadalom számos aspektusát vizsgálta, legyen szó fuvarozásról, taxizásról vagy a nyugdíjasok helyzetéről szóló esélylatolgatóról. Magyar nyelvből diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A hetvenes évek végén szerezte bölcsészdoktori oklevelét, egy évtizeddel később pedig kandidátusi oklevelét a „Fiatalok csoportképződési esélyei a formálisan szervezett ifjúsági klubokban” című értekezéséért. Hosszú évtizedek óta folytat oktatási tevékenységet, többnyire az ELTE Bölcsészettudományi Karán, mint terepkutatások vezetője és oktatója. A rendszerváltás után saját tanácsadó és szociológiai kutatóintézetet alapított, amit a mai napig vezet. (Írta: Páldi András egyetemi hallgató)

Forrás: http://www.20szazadhangja.hu/diosi_pal

„Könyvem közel száz év külső, belső történéseinek vállaltan szubjektív krónikája. Szubjektív az a válogatás, ahogyan életeseményeimből kiemelek és elhagyok helyzeteket, kapcsolatokat. Az is engem jellemez, miként használom a környezetemben élőktől hallott történeteket és azt, amit magam élhettem meg. Szelíd és éles kanyarokkal sikerült három évtized alatt megtalálnom mesterségemet és azt, akivel 43 évet élhettem. 

Váltásaim többféle kultúra mázait simították rám, egyiket se akartam levakarni magamról. A büszke, szerszám esztergályos úr és a fene megette versgyerek tapasztalatait ma is ugyanúgy viselem, mint a tucatszám megírt könyveket megjelenésig pásztoroló szerző alkudozásait, ha kellett kompromisszumait. Ezek nélkül nem juthattam volna az önállóságig, amelyben húsz éven át, az ország legkisebb szociológiai műhelyében dolgozhattam. Persze néha hibákkal.    

Olyankor kiballagtam az előszobai tükör elé és magamra szóltam: Diósi, de hülye főnököd van !"

Debreczeny György: Fáj is meg nem is

"Debreczeny György törzsközönsége, az előző kötetben szereplő lakkcipős-versek ínyenc olvasói megnyugodhatnak, íme, ebben a kötetben is találhatnak egy kivált kedvükre való ciklust, a döglött halakról született versek sorát, amelyben ismét fölfedezhetik kedvenc költőjük stílusjegyeinek legjavát és a ráismerés nemes izgalmával újra élvezhetik szokásos intellektuális kalandozásaikat. 

Debreczeny György izmosodó és elismerést keltő életművét látva, immár a kilencedik kötete megjelenése nyomán elemzői, kritikusai nagy szakmai önbizalommal a kortárs magyar avantgárd élvonalában jelölték ki a helyét – remélem, tudják, mit beszélnek."  (Köves István)

Debreczeny György 1958-ban született Budapesten. Ma is itt él, könyvtárosként dolgozik.

Kötetei:

ellentétpárhuzamok  Kozmosz, 1982.

elodázható elégiák  Szépirodalmi, 1989.

Sőt mi több    Syllabux, 2011

nincs karácsony    Syllabux, 2013

területtel őrzött kutya    Syllabux, 2014

Csavarjuk le a tetejét! (Bistey András Holókövy Vajk Csaba igaz története c. prózájával közös kötetben)       Nagy Lajos Kiadó, 2015. 

tértivevényes csillagok   Syllabux, 2015

Két hang, tíz ujj (Nyírfalvi Károllyal közösem)  Vár Ucca Műhely, 2015

Trembácz Éva Zsuzsanna: Túró Rudi pálcikával

A Nyíregyháza melletti kis faluból indult szerző ma már világot látott amerikai diplomatafeleség. Az Amerika! Visszaintegetsz? című kötetében egy magyar lány kalandjait meséli el az Egyesült Államokban. Remek humorral, érzékeny szemmel ábrázolja, milyen nehéz a beilleszkedés, az új szokások, viszonyok, munkakörülmények megszokása egy idegen országban.

A Túró Rudi pálcikával című kötet a kínai kalandokat meséli el. Milyen ez a különös távol-keleti ország, ahol az ember eleinte még a feliratokat sem tudja elolvasni.Az író nem csak Peking ezerszínű arcát, piros lampionos éttermeit és az ősi buddhista templomokat fedezi fel, hanem választ kap saját sorsát, jelenét és jövőjét kutató kérdéseire is. Komfortzónáján túlra tágítja saját határait, hogy az idegen környezetben beidegződések és társadalmi elvárások nélkül nézzen szembe önmagával.

A sodró lendületű, magával ragadó írás az önkeresésről, identitásról és vágyaink megvalósításáról szól sok humorral és öniróniával.

Előd Nóra/ Pichler László Pepita naplók, Novellák

Előd Nóra drámapedagógus rendezte sajtó alá közeli rokona, az 1944-ben tragikusan fiatalon elhunyt Pichler László naplóit Pepita füzetek címmel. A naplót 1938-ban, 16 évesen az Anschluss napján kezdi írni a komolykodó, életvidám kamasz, aki tele volt szerelemmel és ambícióval. 

A két világháború közötti politikai változások hatására kitűnő érettségije ellenére nem mehet egyetemre, ezért szerszámkészítőként helyezkedett el. Bár küzdött és bízva bízott, de elkomorodott az élete, családtagjai sorban halnak meg vagy tűnnek el munkaszolgálat közben és alig 20 évesen ő lett a családfenntartó…

Az érdeklődő olvasó akár a Pepita füzetek függelékének is tekintheti a Novellák címen megjelent az írásokat. A kis füzetben megjelenő zsengéit Pichler László valószínűleg a kórházban, balesete után írta – érzékeny kiegészítéseként a korábban megjelent kötetnek.

Szirtes Andor Társadalomkritika és progresszió

Bárdos Pál A gyomorbajos nyomozó/ A gyomorbajos nyomozó esete a szerelemmel

Bárdos Pál 80 éves, főhőse, a gyomorbajos nyomozó csupán kettő. A tavalyi könyvheti megjelenés után az idén a szerző születésnapjára jelent meg A gyomorbajos nyomozó esete a szerelemmel című, három kisregényt tartalmazó kötet. 

Mint minden valamirevaló krimi esetében, itt sem csupán a gyilkosság és a rejtély megoldása számít, hanem a gyilkost és áldozatát körülvevő társadalom, amelynek szövevényeit remek humorral, kitűnő dramaturgiai érzékkel ábrázolja az író. 

Aki szereti Bárdos Pál könyveit, ki ne hagyja!

Radu Vancu Hajnali négy. Otthonos énekek

Mihók Tamás fordítása

RADU VANCU (1978, Nagyszeben) a 2000-es román költőnemzedék egyik legkiemelkedőbb képviselője. Eddig megjelent kötetei: Epistole pentru Camelia (Epistolák Cameliához, 2002), Biographia litteraria (2006), Monstrul fericit (A boldog szörny, 2009), Sebastian în vis (Álmodó Sebastian, 2010), Amintiri pentru tatăl meu (Emlékek édesapámnak, 2010), Frânghia înflorită (Virágzó kötél, 2012). 

A Hajnali négy. Otthonos énekek  (4 A.M. Cantosuri domestice)  Radu Vancu hetedik verseskötete. A szerző az idei tavaszi Könyvfesztiválon mutatkozott be a hazai közönségnek.

MIHÓK TAMÁS (1991, Nagyvárad) költő és műfordító. A Nagyváradi Állami Egyetem román–angol szakán végzett (BA és MA). Az ELTE BTK-n kétéves ösztöndíjban részesült. 2015-től rendszeresen részt vesz a Magyar Fordítóházban rendezett   román–magyar műfordítói szemináriumon. Constantin Virgil Bănescu: Selyemfal (2015, Syllabux) illetve Krusovszky Dénes Când te strici (2016, Charmides) című verseskötetének fordítója. Folyó-iratokban a következő magyar szerzők verseiből jelentek meg fordításai: Varró Dániel, Lovasi András, Krusovszky Dénes, Bajtai András, Závada Péter, Jónás Tamás, Balázs F. Attila és Angyal Gyula. Két román nyelven írt kötettel rendelkezik.

„A kegyetlenség mestere.  Csakhogy kegyetlensége saját maga felé irányul. Egy folytonos, harakiri-ideált hódítgató önostorozás. A Hajnali négy. Otthonos énekek az egyik legmegindítóbb költői kegyetlenség, amit működésben láttam az utóbbi években.” (Simona Sora, román irodalomkritikus)

Rain Arlender Az élet esszenciája

Születése pillanatában Estella Rattray a tizedik leggazdagabb csecsemő volt Skóciában. Azt pedig, hogy az ő gyermeke majdan benne legyen az első háromban, mindössze hatesztendős korában intézte el a családjának. 

Az élet esszenciája a faék egyszerűségű skót Rattray família szerteágazó, hol sírós, hol nevetős krónikája eleven humorral megírva. Vajon megtermékenyíti az ősi magyar pálinkafőző hagyomány a ködös Albion lepárlóit?  Mi a titka a hamisítatlan, díjnyertes skót whiskynek? A könyv két tuti recept is elárul, de egyik szörnyűbb, mint a másik. 

Hiába, a minőségért szenvedni kell…

„Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P. J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whisky körül.”  (Kemény Zsófi, író, slammer)

„Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend.” ( Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze)

Dezsényi Miklós: Hősök és árulók

Aki rászánja magát a Hősök és árulók elolvasására, annak átmenetileg el kell hallgattatnia magában a relativista/dekonstruktivista ördögfit, sutba kell vágnia a bináris oppozíciókat, konstruktivizmust és esszencializmust, manicheus dualizmust, szóval az összes tudós huncutságot, mert a könyvről már egy futó beleolvasás után is lerí, hogy nem túl bonyolult, egy derék katonaember írta, saját nézőpontjából, a korszellem hatása alatt. Egy katonaember, aki a huszadik század legnyomasztóbb és legszégyentelibb időszakában követte az eseményeket, saját értelmezésében valamiféle képletes őrszolgálatot teljesített a „magyar haderő”, vagy akár tágabban értelmezve az egész ország széthullása és morális züllése éveiben. Közben Dezsényi Miklós egyéni drámáját is kiolvashatjuk belőle, a mindenkori őrkatona paradoxonját, akinek – Sartre megfogalmazása szerint – „tekintete közvetlenül nem irányul semmire, már nem is célja, hogy lásson, mert a szabály, s nem a pillanatnyi érdeklődés szabja meg, hogy mire kell szögeznie a tekintetét (tízlépésnyi távolságra rögzített tekintet)”. (Krasztev Péter)

Sokan sok mindent összehazudtak már a Horthy-hadseregről és a magyar polgári ellenállásról. Talán ez a visszaemlékezés is hozzásegít az igazság felderítéséhez.

Ez a könyv kordokumentum – nem szépirodalmi alkotás, hanem egy katonaember szubjektív visszaemlékezése. Úgy érzem, ha stilizálom, meghamisítom az eredeti szöveget. Amúgy meg: ebből a kéziratból írta Cseres Miklós Hideg napok című maradandó alkotását, amelyben szóról szóra átveszi az itt leírt mondatokat. Ha neki így, ahogy van, jó volt, talán a mai és jövőbeli olvasó is megbirkózik vele. (a szerk.)