A 21. Század Kiadó az Ünnepi Könyvhéten / PRAE.HU

Timothy Snyder: Fekete föld

„A német megszállók és a magyar kormány felismerése szerint a zsidóvagyon kisajátítása lehetőséget nyújtott, hogy a furcsa új helyzetben bizonyos mértékű támogatást szerezzenek a többségi lakosságnál. Azon a tavaszon a magyar kormány egy sor olyan reformot hirdetett meg, amelyek – mind bárki láthatta – rabláson, és így közvetve a zsidók eltűnésén alapultak. Minthogy ekkorra már több mint négymillió európai zsidó vagyona került idegen kezekbe, a kisajátítások és a gyilkosságok közötti összefüggés mindenki számára világos volt.”

„Az államoknak invesztálniuk kell a tudományba, hogy nyugodtan szembe lehessen néznünk a jövővel. A múlt tanulmányozása rávezet bennünket, miért lesz ez bölcs irány. Az idő támogatja a gondolatot, a gondolat támogatja az időt. A struktúra támogatja a pluralitást, a pluralitás támogatja a struktúrát. Ez a gondolatmenet kevésbé csillogó, mint az általános katasztrófa várása vagy a személyes megváltás ábrándja. A tömegmészárlások megelőzése apró lépésenként valósulhat meg, és hősei láthatatlanok.”

„Mi osztozunk Hitler bolygóján, és osztozunk nem egy előítéletén; kevesebbet változtattunk meg, mint gondoljuk. Szeretjük az életterünket, fantáziálunk az államok lerombolásáról, megrágalmazzuk a tudományt, katasztrófáról álmodunk. Ha azt hisszük, hogy valami planetáris konspiráció áldozatai vagyunk, Hitler felé oldalazunk. Ha elhisszük, hogy a holokauszt a zsidók, németek, lengyelek, litvánok, ukránok vagy bárki más belső jellemvonásainak volt a következménye, akkor Hitler világa felé tartunk.”

„A holokauszt megértése talán az utolsó esélyünk, hogy megőrizzük az emberi nemet. Nemcsak az áldozatoknak van erre szükségük. A javak felhalmozása, bármilyen óriási legyen is, nem teszi meg nem történtté a szörnyűséget; a jövő megmentése, bármilyen sikerrel jár is, nem teszi semmissé a múltbeli gyilkosságokat. Talán csakugyan igaz, hogy aki egy életet megment, a világot menti meg. De a fordítottja nem igaz: a világ megmentése nem hoz helyre egyetlen elvesztett életet sem.”

Fekete föld

Történelem és figyelmeztetés

A pusztulásnak és túlélésnek ebben a hatalmas történelmi áttekintésében Timothy Snyder újraértelmezi a holokausztot, és nemcsak új magyarázatot ad hozzá, de felfedi az ijesztő hasonlatosságokat a jelennel.

Az emberiség egyetlen vigasza a holokauszttal kapcsolatban, hogy egyszeri volt, megismételhetetlen, és elmúlt.

Ez a könyv talán éppen azért lett akkora siker szerte a világon, éppen azért váltott ki heves és ellentmondásos érzelmeket, mert ezt a tételt vitatja.

Szerinte félreértjük a modern világot, és veszélyeztetjük a jövőt.

A szerző, aki már több könyvben kutatta az emberiség történetének legvéresebb pusztítását, ezúttal a tények újraértelmezésével és eddig ismeretlen vallomások felhasználásával mutatja meg az analógiákat.

Hitler ökológiai félelmei például meglepően emlékeztetnek a huszonegyedik századi ember félelmeire, így nincs okunk azt gondolni, hogy a holokauszt egyetlen beteg ember agyszüleménye volt.

Snyder szerint a holokauszt a legkisebb elemében sem volt véletlen. Hitler jól átgondolt, hosszú távú tervének első állomása volt, a zsidók kiirtása után újabb és újabb pusztítás követte volna. De Snyder továbbmegy. Szerinte az okok, melyek kiváltották a világtörténelem legkiterjedtebb mészárlását, nem szűntek meg. Sőt.

Bizonyítékai érthetőbbé teszik a pusztítást, és – ha lehet – még ijesztőbbé a jövőt.

A Fekete föld kihívó és provokatív, történelemkönyv és politikai teória, felháborító és zavarba ejtő – egyszerre.

Nem egyszerűen arra figyelmeztet, hogy mindez a nem is olyan távoli jövőben megtörténhet. Hanem hogy, a logika alapján, meg is fog.

Snyder: Hitler világa felé tartunk

Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg magyarul Timothy Snydernek, a világhírű Yale Egyetem professzorának legújabb könyve, amelynek témája a zsidó holokauszt. Történelemmel foglalkozó munkával ritkán fordul elő, hogy olyan heves érdeklődést keltsen mind a történészek, mind a nagyközönség körében, amint az a Fekete Föld esetében történt. A hatás kulcsa az alcímben rejlik: ez a könyv nem szakmonográfia, hanem figyelmeztetés.

„Ha elhisszük, hogy a holokauszt a zsidók, németek, lengyelek, litvánok, ukránok vagy bárki más belső jellemvonásainak volt a következménye, akkor Hitler világa felé tartunk.”

Figyelmeztetés arra, hogy amiről 1945 után azt hihettük nem történhet meg újra, annak szinte minden feltétele fennáll ma is. Bár Snyder lelkiismeretesen számba veszi a Harmadik Birodalom kialakulásának ismert történeti, gazdasági, geopolitikai és társadalmi-szellemi aspektusait, magyarázata a népirtást mégis inkább olyan tényezők összjátékára vezeti vissza, amelyek ijesztően ismerősek lehetnek a mai ember számára is. Snyder túllépve a történész leíró, távolságtartó álláspontján, arra figyelmezteti értő olvasóját, hogy a holokauszt rettenete e logika alapján nem csupán egy lehetséges vízió, hanem előre megjósolható következmény!

Ma újra divatba jönnek olyan elméletek, amelyek az emberek különféle csoportjait egymással a túlélésért vívott élet-halál harcban szeretnék ábrázolni – ahogy Hitler is tette, aki az életerősebbek természetes kiválasztódásának darwini elméletéből vezette le saját fajelméletét. S mivel a felosztható természeti erőforrások ma is végesek, a politikusok ma is könnyen csábulnak arra, hogy küldetésüket élet-halál-harcnak állítsák be és az állandó veszélyeztetettség érzetére apellálva sorakoztassák föl maguk mögé osztatlan népközösségként vizionált nemzeteiket. Ma sem vagyunk védve olyan törekvésektől, amelyeket Snyder a hitleri időkben leginkább Kelet-Európában látott megvalósulni: a Holocaust politikája itt azért volt sokkal pusztítóbb, mert itt nem állták útját működő demokratikus intézmények és jól szervezett civil társadalmak.

A közép- és kelet-európai holokauszt szakértő Snyder könyve 2015. szeptemberében jelent meg Amerikában, de alig több, mint fél év alatt már tizenhét európai nyelvre lefordították –ám a látszólag egyedül érintett Európán kívül az olvasók tízezreit izgatta fel Brazíliában, Kínában, Japánban, Tajvanon és Koreában is.

Timothy Snyder: Fekete föld