Az 1,3 milliárd főt számláló hatalmas országot tekintve ez egyáltalán nem mindegy. Előszeretettel emlegetik Zöld Olimpia-ként is a sokunkat lázba hozó közelgő eseményt, így reméljük sikerül elkerülniük ezt a buktatót. Erre jó példa a napokban átadott új uszodakomplexum, közismertebb nevén „Water Cube”( vizes kocka ).A 2004-es Velencei Biennálén győztes terv az ausztrál székhelyű, nagy hagyományokkal rendelkező PTW, a hazánkban az M5-ös autópálya építése kapcsán ismertté vált Arup és a kivitelezést továbbiakban magára vállaló CSCEC (China State Construction Engineering Corporation) nemzeteket és tudományterületeket átívelő munkáját dicséri. Az összefogás nem volt hiábavaló. Innovatív, a fenntarthatóságot is szolgáló, minden funkcionális igényt kielégítő, élhető csodát terveztek.

A [H2O]3 első ránézésre egy meghökkentő kocka, mely homogén buborékos homlokzatával mégis végtelenséget sugall. Végtelenséget, mely az embert körülvevő természetes közeget idézi és ezáltal kitágítja az uszodák szokványos zárt terét. A vízre való reflektálás teljesen nyilvánvaló formát ölt az épület vázát alkotó ETFE-nek nevezett membránszerkezetben, melynek elemei olyanok, mint bizonyos sejtek és kristályok felépítése, vagy mint a víz molekuláris szerkezete. Kitűnő ajánlólevél ha egy, a természetben már működő formát állítunk mindennapi kényelmünk szolgálatába, ezért nem csoda, hogy a tervezők választása erre a látszólag véletlenszerű elhelyezkedésű, valójában azonban egyszerű, ám katonás rendben egymáshoz kapcsolódó buborékhalmazra esett. Az összesen 3000 darab duplafalú légpárnát képező buborék mintegy 110 000 m2 –es felülettel formabontó módon egyszerre testesíti meg a tartószerkezetet és a homlokzatot is. Könnyű tömege ellenére hajlékony és teherbíró. A legnagyobb szenzáció mégsem ez, hanem az egyedülálló fény- és hőáteresztő képessége.

Lássuk mi is ez a mágikus ETFE. A hivatalosan etilén tetrafluoretilénnek nevezett műanyagot kis tömegének és erősségének, valamint jó korrózió- és hőtűrő képességének köszönhetően eddig a nukleáris iparban és a repülésben használták széles körben, de az utóbbi 30 évben az építőipar is felfigyelt rá.

Fényáteresztő képessége nemcsak hogy jobb az üvegénél és így nappal nincs is szükség mesterséges világításra, de trükközni is lehet vele. Az ETFE-ből készült pneumatikus légpárnák nyomását szabályozva ugyanis fény-árnyék játékot lehet a csarnokba varázsolni, ezáltal szimulálva egy fának az árnyékát vagy akár a víz alatti világ formáit is. Ezt a funkciót kihasználva a víz csillogásából adódó, TV-közvetítéseket zavaró hatásokat is el lehet kerülni.

Ha már belemerültünk a fénybe, ideje szót ejteni a komplexum mellett a rangos esemény központi létesítményeként megálmodott, madárfészket szimbolizáló épületről, azaz a Nemzeti Stadionról is. Ez az ellipszis alakú, esti kivilágításban izzó tűzfészekhez hasonlító stadion és a kékes fényben úszó kocka alakú Vízkocka az életünkben oly fontos ellentétpárokat jelképezi. (Tűz és Víz, Kerek és Szögletes, Hideg és Meleg, Yin és Yang.)

De kanyarodjunk is vissza a központi elemhez, a vízhez, hiszen az épület funkciójára való utalás nem merül ki a vízcseppeket szimbolizáló buborékokban. Emlékezzünk csak Archimedes törvényére, melyet egyszerűsége miatt már az óvodában is előszeretettel mondogattunk: „minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya”. Egy kis túlzással így van ez a Vízkocka esetén is, már amennyiben az őt körülvevő vizesárkot az épület „landolásakor” kiloccsanó közegként értelmezzük. Az úszósportok fellegvárát csak hidakon lehet megközelíteni, mindez azonban nem csupán szemfényvesztés, a vizesárokban évente 10000 tonna esővíz gyűjthető össze, ami megtisztítva és keringetve hozzájárul a medencék vízigényéhez. Ezen túlmenően a vízfelületről a homlokzatra verődő fény javítja az épület amúgy is bravúrosan kitalált hőháztartását.

Nem sok épület büszkélkedhet éves nettó hőnyereséggel, az ETFE szerkezetnek köszönhetően azonban a Nemzeti Úszóközpont igen. A napenergia enyhe évszakok nappalain a légpárnákban tárolódik, hidegben pedig az ebből áradó hő fűti a belső teret. Ehhez speciális szigetelésre van szükség, amelyet úgy oldanak meg, hogy a légpárnák közti teret hidegben teljesen lezárják, melegben viszont keringetik a levegőt. Ezenkívül a buborékok falai között elhelyezkedő, különböző sűrűségű membránokkal is szabályozni lehet a Napból származó fény és hőenergia mennyiségét. A fent említett szelektív, hőmérséklet-függő ventilláción kívül természetesen minden esetben biztosítani kell az épület lélegzését, valamint megfelelő hőmérsékletét és páratartalmát. A légkondicionáló berendezést forró víz recirkulációjával működtetik. A kondenzációra hajlamos víz falakról való lecsöpögését úgy akadályozzák meg, hogy a benne áramló levegőt keringetve termosztálják az üvegénél jobb, azaz kisebb hőátadási tényezővel rendelkező burkolatot. Az épület energetikája jövőbe tekintő megoldásokban nem szűkölködik, ezért is jó lenne, ha a design mellett erről is részletesebb információkkal gazdagodhatnánk. Mindenesetre a tervezők állítják, hogy minden évszakban, bármilyen időjárási feltételek mellett biztosítani tudják majd az uszoda állandó hőmérsékletét, 50-60%-os páratartalmát és kifogástalan szellőzését. Úgy legyen.

Egy ilyen hatalmas, műanyag alapú szerkezet esetében sokunkban felmerül a kérdés, hogy a nagyjából 25 milliárd forint értékben, kínai magánszemélyek adományaiból kivitelezett csarnok hány nemzedéket fog szolgálni. Az alkotók 100 éves időtartamban gondolkodnak, de tudni kell, hogy a viszonylag új technológia miatt jelenleg nincs precedens értékű példa, amely bizonyítaná optimizmusukat. A [H2O]3 65000 m2-es alapterületével (melynek lelátóterén 6000 állandó és 11000 ideiglenes ülőhely várja a szurkolni vágyókat) a legnagyobb és a legkomplexebb ETFE szerkezetű épület a világon, de szerencsére az elmúlt 20-30 évben az építőiparban felhasznált ugyanilyen polimerek állítólag kifogástalanul ellenállnak az idő vasfogának.

A kínai városokban 8-9%-os munkanélküliségi rátát valószínűleg nem az alpintechnikától sem visszariadó polgárok fogják javítani, akik vállalják a gigantikus buborék rendszeres tisztítását, arról ugyanis talán maga a természet gondoskodik majd. A sima felületen ugyanis nehezen tapad meg a por, így a kevés felgyülemlett koszt az eső gondjaira bízzák.

Ennek az elképzelésnek némiképp ellentmond a január 28-ai megnyitón jelenlévő riporterek kritikája, akik szerint az impozáns csarnokot az átadáskor még belepte az építkezés pora. Lehet, hogy megvárják az augusztusi éremesőt?

Tervezők: [a]http://www.ptw.com.au/[text]PTW Architects [/a]
CSCEC International Design
Arup

Szerkezetépítő: CSCEC International Design

Hely: Olympic Green, Peking, Kína

Tervezés éve: 2003.

Alapkőletétel: 2003. december 24.

Átadás: 2008. január 28.



Forrás:

[a]http://www.chrisbosse.com[text]www.chrisbosse.com[/a]
[a]http://en.beijing2008.cn/cptvenues/venues/nac/[text]http://en.beijing2008.cn/cptvenues/venues/nac/[/a]
fotók a fentieken kívül: Natalie Behring