Martin McDonagh 2003-as drámájában egy rémnovellaírót vallatnak a városban történő rejtélyes gyermekgyilkosságokról, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a novellákra. Ennyi a történet, amelyből kibontakozik az este folyamán egy erőszakos, a nyugalom megzavarására alkalmas felnőtt előadás. A színdarabot The Pillowman címmel 2003. november 13-án mutatták be a londoni National Theatre Cottesloe színpadán, John Crowley rendezésében. Magyarországon először Dömötör András rendezésében Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban játszották 2007-ben.

Erős előadás, nem csupán a mű mondanivalója miatt. A gyermekbántalmazás világméretű társadalmi problémájára hívja fel a figyelmet, amely volt, van és lesz, amíg szadista ember él a földön. Valamint a művészlét törékeny hatalmáról is filozofál a darab, hiszen egy totális diktatúrában, rendőrállamban egy művészt kihallgatásra, kínvallatásra lehet fogni koholt vádak alapján, rezzenéstelen arccal néhány másodperc alatt ki lehet lyukasztani a bőrét, mint egy rühes kutyának, de a szavai hatalmát csak titkosítással, 50 évig pecséttel őrzött elzárással lehet kordában tartani, mint egy démonikus szellemet a palackban.

Klasszikus jó zsaru – rossz zsaru leosztásban tevékenykedik Tupolski (Köles Ferenc) és Ariel (Schneider Zoltán) párosa a prekoncepciók, a hallani vágyott vallomás és a kihallgatás közbeni balesetek háromszögébe merevedve. Az üres embertelenség és a morzsányi emberség határán vegetálnak, és a „mi nem vagyunk állatok” felkiáltással egyfajta feloldozást várnak, a hatalmat képviselik. Három kegyetlen rémnovella a dráma valódi főszereplője. A pengével töltött almaemberkék története, akik saját készítőjük, egy kislány ellen fordulnak. A levágott lábujjú kisfiú és egy élve eltemetett, magát Jézusnak képzelő kislány meséje. Szikszai Rémusz biztos kézzel vezeti a figyelmet a kegyetlenség, horror és a humor hármas útján. A színészek partnerek a rendezői elképzeléshez, így az előadás ritmusa kifogástalan. Az információkat apránként adagolva osztják meg a nézőkkel. Tupolski és Katurian felolvasnak egy-egy novellát a vallatás közben hangulatfestésként. A második felvonás eleje pedig a kis Jézus történetének bizarr színház a színházban keretbe zárt vásári komédiaszerű bemutatása, Katurian, a varázsló meséje alapján

Az egri előadás érdekessége a gyermekkor tragikomikus családmeséjét Lego figurákkal és kézi kamerával vetített képek adták, Szikszai azonban a filmes gesztusok helyett a bábművészetet választja partneréül, ami a szülők elidegenített embertelenségét tökéletesen alátámasztja. Többféle technikával dolgozik a bábszínházi részben: vásári bábok, bunraku és a fekete színház is megjelenik, két bábszínész, Pallai Mara és Ács Norbert kezei között. Színészi feladatuknak köszönhetően groteszk áthallást teremtenek a bábok és a szülői figurák között. A felfestett anya-apa minta alapján válik hihetővé Katurian (Pál András) története.

A művészlelkű fiú, aki eltitkolt, fogyatékos testvérének Michael (Rusznák András) kínzását hallgatja hét éven át, majd szüleit megölve gondoskodik róla, mesél neki. És micsoda ellentmondás! Épp ezek a terápiás mesék, amelyeket Michael kipróbál, okozzák ártatlan gyermekek halálát.

A gyilkosoknak halniuk kell. Katurian vállalja a biztos halált beismerő vallomásával, hiszen a testvérszeretettől vezérelve fojtja meg saját bátyját. Elaltatja, mint egy gyermeket egy utolsó rémmesével, A párnaember történetével, aki a gyerekeket puhaságával körbeölelve ráveszi az öngyilkosságra, megóvva ezáltal őket egy tragikusan szörnyű élettől.

A félelemkeltő pontosság és a hátborzongató egyházi zenék hangulatára erősít rá a tér (díszlet: Varga Járó Ilona) hármas osztottsága: vallatóiroda, cellaszerű csempék és a halál szentélye, mely világításában egy templomra, funkciójában a kivégzésre emlékeztet. Napjaink viselete: a jellegzetesen középosztálybeli zakók, vasalt nadrágok mellett a fiatalság menő zipzáras melegítőfelsője (jelmez: Kiss Julcsi) teszik kortalanná és ijesztően maivá a sztorit – ez bármikor, bárhol megtörténhet.

Precíz tempótartás, erős jelenlét és fojtogató félelem. Egy történet néhány tehetséges történetmondó közös munkájából. Művészi együttgondolkodás, együttrezgés és perfekcionizmus. Szorongató tükröt tartó előadásuk gondolkodásra buzdít, és bepillantást enged az árnyékos területekre is.

Martin McDonagh: A párnaember

Fordította: Merényi Anna

Tupolski: Köles Ferenc

Katurian: Pál András

Ariel: Schneider Zoltán

Michal: Rusznák András

Anya: Pallai Mara

Apa: Ács Norbert

Kislány: Bach Zsófia e. h.

Jelmeztervező: Kiss Julcsi
Díszlettervező: Varga Járó Ilona
Bábtervező: Hoffer Károly
Világítás: Baumgartner Sándor
A rendező munkatársa: Gyulay Eszter

Rendező: Szikszai Rémusz

Bemutató: 2016. május 7.

Radnóti Színház

Fotó: Dömölky Dániel