A történet egy háziorvosról szól, aki közepesen unja páciensei panaszkodását, miközben kiválóan elhiteti velük, hogy figyel rájuk, és ezért a figyelemért ők rendkívül hálásak. Egy nap beállít hozzá a híres színész, Ralph Meier, aki megkedveli a középkorú orvost, és meginvitálja őt és feleségét egyik premierjére. Akkor kezdődnek a gondok, mikor a doktor nejét úgy kezdi méregetni, mint egy darab húst. Mint egy ínycsiklandó ételt, amit előbb vagy utóbb meg kell kóstolnia. Főként a kíváncsiságtól vezérelve az orvos Marc, családját félrevezetve úgy irányítja a közös nyaralást, hogy véletlenül Meierék nyaralójánál kössenek ki a tengerparti házban…

Koch egyes szám első személyben elmesélt történetében szép lassan bontakoznak ki az események. Marcot egy orvosi-etikai per előtt ismerjük meg, és persze ebből sejteni lehet, hogy valami súlyos dolog következik. Sőt, rövid idő múlva azt is megtudjuk egy elejtett mondatból, hogy miért akart bosszút állni az orvos, a kérdés már csak az: kin.

Marc Schlosser egyébként undorodik az emberi testtől. Nem az érintéstől vagy a szexualitástól, de mivel egész nap izzadt és nem ritkán ápolatlan vagy öreg, beteg testekkel találkozik, szinte már csak megvetéssel tud nézni az emberekre. Talán ebben még hasonlít is Ralph-ra, ám kettejük között annyi a különbség, hogy az orvos imádja családját, legfőképp két lányát. Feleségével is jó a kapcsolata, azonban ahogyan – a történet során egyre nyíltabban, egyre vulgárisabban és dühösebben – beszél a testről, a gyarló, rút emberi húsról, abból halványan felsejlik valódi énje, valódi gondolkodásmódja. Ő sem riad vissza egy kis kalandtól, és így, mint ahogyan A vacsorában is, végül kiderül, hogy senki nem olyan ártatlan, mint ahogy elsőre tűnik.

A regény két fő motívuma, a testiség és az erőszak, szorosan összefüggnek. A nőket degradálják és tárgyként kezelik, ők pedig szoronganak és tudatosan vagy épp tudattalanul áruba bocsátják saját testüket. Ezt képviselendő megjelenik a modellek világa is a 15 évesen felfedezett, nagy divatmagazinokban szereplő fiatal lány és mecénása, a híres, de a sajátjánál jóval fiatalabb húst szerető producer képében. Fontos megemlíteni még a nővé érés, felnőtté válás motívumát; hogyan lesz ártatlan kislányból igazi díva egy nyaralás alatt, és egyáltalán, mit jelent a felnőtté válás, a testiség, vagy az egész csak egy ártatlan csók a tengerparton?

Az egyik legerősebb karakter Ralph Meier, aki az erőt testesíti meg vaskos kezeivel, hatalmas testével, mely egyszerre tud komikus és félelmetes lenni. Ezzel szemben Marc két törékeny lánya és „csodaszép” felesége az ártatlanság, törékenység szimbólumai. A nyaralóba érkezett amerikai barátok: az idősödő producer és hihetetlenül fiatal modell barátnőjének felvonultatása pedig a csábítás, az eleven hús példázata. Kiválóan ékelődnek az események közé Marc  visszaemlékezései biológiaprofesszora egyetemi előadásaira: fokozzák a hangulatot és betekintést nyerhetünk általuk a férfi legbelső gondolataiba; az általa mélyen gyűlölt húsra, a kárhozatra ítélt romlott testekre. Ennek oka talán az emberi test zugainak ismerete lehet, amivel Marc egész életében foglalkozott; s ezért valamiféle felsőbbrendűség-érzettel ruházza fel magát az orvos, kissé elcsépelten mondhatjuk úgy is, hogy szereti eljátszani az Istent. A vizsgálati leírások rendkívül realisztikusak, néhol groteszkbe hajlóak, kivehető a hangnemből az abszolút megvetés, viszolygás („Csöppet sem vágyom rá, hogy lássam a testnek azokat a zugait, amelyeket sosem ér napfény. A bőrredőket, melyek között mindig túl meleg van, és a baktériumok szabadon garázdálkodhatnak, a lábujjak közt, a körmök alatt tobzódó gombát meg gyulladásokat, a bőrt vakaró ujjakat, melyek addig dörzsölnek és sikálnak, míg ki nem serken a vér… Nem akarom látni!”). Marc, bár próbálja elhitetni magával és mindenki mással az ellenkezőjét, erősen homofób és szexista. Házasságát szentnek tartja és saját feleségére sosem emelne kezet, de az első adandó alkalommal, mikor visszakacsint rá egy csinos nő, rohan utána…

Az ő karaktere mindezek ellenére számomra kissé hiányos volt, viszont ezért kárpótolt a személyét körüllengő titokzatosság, mint egy csendes gyilkost, akit belül teljesen hidegnek képzelünk. Marc féltékeny is Ralph-ra, aki nagy nőcsábász hírében áll, és azt gondolja, szemet vetett feleségére és nagyobbik lányára is, aki még szinte gyerek.

Ezek után tudható, hogy a tragédia elkerülhetetlen. A felvezetés lassú, vontatott, így a könyv több mint feléig nem tudtam tovább lendülni azon az érzésen, hogy egy könnyed, nyári krimit olvasok, már-már ponyvát, amit bárki írhatott volna. Hiába az etikai dilemmák, vagy az orvos teljhatalmúságának kérdése, az elnyújtott részek után a csúcspont már nem úgy hat, ahogy kellene, elveszik a részletek között. A történet persze így is szórakoztató, a vége felé már izgalmas is, lehet találgatni, hogy ki a főgonosz, viszont a Nyaraló úszómedencével meg sem közelíti A vacsorát, ami csak azért baj, mert itt már elvárnám Koch-tól ugyanazt a szintet.

Lezárást persze nem kapunk, csak még több kérdést: mi lesz Marc lelkiismeretével a történtek után, elveszti-e praxisát vagy elsimíthat egy ekkora ügyet; milyen élete lesz a két kislánynak és a feleségnek, és mindezek fölött: mi van az emberrel, az emberi gonoszsággal, és győzhet-e végül az elme a hús fölött?

Herman Koch: Nyaraló úszómedencével (Európa Könyvkiadó, 2016)

Fordította: Wekerle Szabolcs

Az íróval a Könyvfesztiválon készített interjúnkat itt olvashatják.